Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-05-10 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Csendes Öra W FAMILY ALTAR. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész, RABLÓK KÖZÖTT. Alapige: “Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének és ott hagyák félholtan.” Luk. 10 rész 30 vers. ÉLŐIM A. Édes Atyám! Jó Istenem! Hordozom az élet igáját, ottf járok az emberek, a kísértések, a munka, az élet zaja közt. De mindenünnen vissza vágyok a Te szerető szived melegére, édes atyai kebeledre. A mi a madárnak a puha, meleg, édes fészek, az vagy Te én nekem, én édes Istenem! Oly megnyugtató, oly édes Veled együtt lenni, Veled egyedül beszélgetni. Oly jó Te reád, az élet szennyes hullámai közzül kiemelkedő kőszálra, repülni, hozzád hazatérni, mint alkonyaikor a fáradt madár. Hozzád jöttem, hazajöttem most is, megpihenni, bűneimet megvallani, szeretetedet érezni, Hozzád közelebb jutni. Atyám! hogy közeledbe juthassak most is, azt ami elválaszt Tőled, ami ott ég a lelkemen, bűnömet, mosdd el, bocsásd meg a Jézus vére által. Vedd kezedbe, szegd meg számomra az élet kenyerét, a Te igédet s igéd olvasása, a feletti elmélkedés által emelj magasabbra, te hozzád mind közelebb. Fiad, a tövissel koronázott Jézus nevében kérlek. Ámen. xxx Kevés olyan kietlen, elhagyott része van a földnek, mint a Jeruzsálem és Jerikó közötti ut. Ha az utas az Olajfák hegyének tövétől', az “Apostolok forrásától” útnak indul, se házat, se vizet nem talál, mig csak Jerikóba nem ér. Az égbenyuló hegycsúcsok, a különös alakú hegyek, völgyek, a kietlen, titokzatos vidék félelemmel tölti meg az utast. Erős idegzetű, bátor embernek kellet annak lenni, aki el mert indulni erre az útra. És ez a Jeruzsálem és Jerikó közötti sziklás, kopár terület állandó tanyája volt a rablóknak, utonállók- nak. Annak a szegény utasnak története, akiről Jézus beszélt, igen gyakran megismétlődött. Talán éppen akkor jött a hire annak, hogy megöltek valakit a jerikói utón, az emberek tárgyalgatták az esetet, azért használta fel Jézus e történetet. 1. Az utas meggondolatlan, önfejű ember volt. Egyedül utazott. Okos, előrelátó ember egyedül sohasem indult el erre az útra. Többen összeverődve, társaságban utaztak, hogy veszedelem esetén védelmezhessék egymást. De ennek az embernek vagy igen sietős volt az útja, vagy annyira önfejű volt, hogy nem gondolt a veszedelmekkel. Sok ilyen utassal találkozunk ma is az élet utján. A legtöbb ember ép olyan meggondolatlan, önfejű, mint a jerikói utas volt. Egyedül, a saját esze, akarata szerint akar utazni, élni. Nem akarja meghallgatni, sőt kikacagja a jó tanácsadóknak, a szülőknek, taui- tóknak, lelkészeknék, idősebb, tapasztaltabb embereknek a tanácsát, nem akarja meghallgatni, követni a legjobb barátnak és úti társnak, a Jézusnak a tanácsait. “Eh! mit figyelmeztetget engem apám, vagy anyám! Tudok én magamra vigyázni. Más világ van ma. Engem bizony ne féltsenek.” Mily sokszor hallani a meggondolatlan gyermek ajkáról ilyen, vagy ehhez hasonló szavakat. Mint a tékozló fiú, nevetnek az apa intelmein, mosolyognak, mikor a veszedelemre figyelmeztetik őket. És mint a történetbeli utas, ők is bele mennek a veszedelembe és alkalmat adnak a rablóknak, hogy kirabolják őket. 2. Mert a rablók meg vannak ma is. Ki a rabló? Nem az ám a leggonoszabb rabló, aki pénzedet, ékszeredet, vagy más kincsedet rabolja el. Aki csak ezeket vitte el, még nem rabolta el a Legértékesebb javaidatAz a leggonoszabb rabló, aki elrabolja jóhimeve- det, bemocskolja tisztaságodat, elrabolja ártatlanságodat, megöli hitedét, lehervasztja reménységedet, aki elveszi tőled azt, ami neki semmit sem jelent, neked pedig legdrágább kincsed volt. A rablók? kik ezek? A rossz barátok, a könnyelmű társaság, akik megkísértenek, bűnbe visznek egy egy könnyen hajló ifjút, vagy leányt — ez a rabló! Az, aki pletykáival, rosszakaratú beszédével, híreszteléseivel megingatja a másik emberbe vetett bizalmat — ez a rabló! Aki fajtalan, piszkos történetek elmondásával, csúnya káromkodásaival bemocskolja a gyermekek, ifjak, felnőttek lelkének tisztaságát, ártatlanságát — ez a rabló! A munkaadó, aki nyomorúságos munkabérek, rossz munka- viszonyok, gazdasági kizsákmányolás által elkeseredésbe, züllésbe, bűnbe viszi a munkásokat, — az a rabló! Az a hitetlen, aki a maga kihalt, kiszáradt lelkének kételkedéseivel, hitetlenségével elrabolja a másik ember hitét — az a rabló! És még akár a végtelenségig lehetne folytatni. Hatalmas hadserege, sok katonája van a Sátánnak, akik által tőrbe ejti és kirabolja a meggondolatlan, önfejű utasokat. Rettenetes ezeknek a rablóknak a munkája. Utón útfélen találkozhatunk áldozataikkal. “Kifosztván és megsebesítvén, elmenének és ott hagyák félholtan. Korházak, tébolydák, börtönök ezrével mutatják az áldozatokat, akiket kifosztott és félholtan ott hagyott a bűn. Elvette amijük volt és semmi jót nem adott helyette! Hányszor találkozunk kihalt lelkű, hitetlen emberrel, aki nem tud hinni Istenben, nem tud bízni embertársaiban, elégedetlenséggel, zúgolódással van eltelve Isten és ember iránt. Miért? Mert kirabolták a hitetlen emberek, elvették hitet: s otthagyták félholtan. Testvérem! ne engedd hát elrabolnir a, a család iránti tiszteletet és szeretetet; Isten után édes apánknak és édes anyánknak köszönhetünk a 'legtöbbet. Tiszteljük, szeressük hát őket. Ne engedj a tévelygő tanítás ama szelének, amelyik a szülő és a család iránti szeretetet akarja lerombolni. Rabló az ilyen. A rabló pedig nem akar jót! b, ne engedd elrabolni tisztaságodat. A nőknek és a férfiaknak legféltettebb kincse lelki és testi tiszta-
