Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-05-03 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 MIRE VALÓ A BIBLIA? Ezt a kérdést sokszor fölteszi az oktalan és tudat­lan ember, aki az ő hitetlenségében, vagy tudatlansá­gában sokszor gúnyosan, vagy rossz szemmel nézi, ha egy jobb és helyesebb gondolkozásu felebarátja kezé­ben Bibliát talál. — Minek az? Hát aki nem tudja mire való a Biblia, annak azt meg kell tanulnia. Szeretett testvérem, aki ilyen emberre találsz, ne riadj vissza, ne szégyeneid el magad (azok pironkodja­nak, akik hitetlenül élnek.) De azt se gondold ám, hogy aki igy beszél, okosabb, bölcsebb, tudósabb nálad, mert nagyon is megfordítva áll a dolog. Hanem magyarázd meg neki alaposan, hogy tudja meg, mire való a biblia? De hát honnan magyarázod meg? Magából a Szent- irásból, mert az Istennek Leikétől ihletett Szentirás ön­nön magát magyarázza. De nem ám azoknak, akik egyes szavakat, vagy mondatokat kikapkodva, értelmét el­ferdítve, saját elbizakodott elméjük szerint magyaráz­va, nem is akarják az igazi értelmet megtudni, mert nem akarnak Istenhez közelíteni, nem akarják, hogy éjplegyen. Hanem azoknak, akik mint Pál apostol es mint legfőképen a mi Mesterünk, az Ur Jézus Krisz­tus cselekedte: egybe vetvén az írásokat, a Szentlélek- től vezéreltetve, megértik a szent Istennek tökéletes akaratját. A Timótheushoz Írott Il-ik levél 3-ik részének 15- 17. verseit keresd ki és mutasd meg annak, aki azt kér­di : mire való a Biblia ? Ott van a teljes magyarázat: sem elvenni, sem hozzátenni nem kell semmit. Eszerint a Szentirás az, ami hasznos a tanításra. Református elődeink mindent a bibliára vissza vive és abból kiindulva tanítottak. És nem volt annyi féltudós, tudákos, még az egyszerű emberek közt is sokkal több mélyebb, komolyabb, józanabb gondolkozásu ember akadt, mint napjainkban. Híja, semmi sem műveli, éle­síti úgy az elmét, mint a Biblia. Ez az, ami hasznos a feddésre. A feddésnek, bünte­tésnek hányféle eszközét próbálja ki a társadalom: mind hasztalan, ha nem érzik ki a törvényekből az Is­ten törvénye, a törvénytevők munkájából az isteni igazság ereje: csak eredménytelen széhnaloimharc min­den javítási szándék. Mert az írás az, ami hasznos nemcsak a tanításra, feddésre, hanem a megjobbitásra is, ami nélkül a két előbbi hiábavaló. Azt kell jól megértetni, hogy Isten minden körülmények között látja és bizonyosan meg­bünteti a bűnt: nem úgy, mint az emberek, akiket ki lehet játszani, akik előtt szépségflastrommal lehet el­takarni a legrutabb bűnöket, akik maguk is bűnösök lévén, könynyen kaphatók a bűnnek pártolására is. Az igazságban való nevelésre egyedül az írás al­kalmas. Mert ebben nem ez vagy amaz, ilyen vagy olyan igazság nyilvánul meg, hanem maga az igazság: az Ur Jézus Krisztus. Az őbenne való hit által tehet bennünket az írás bölccsé az idvességre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre fölkészített. Aki bölccsé lett az idvességre a Jézus Krisztusban való hit által: az fölkészittetett, tehát képes minden jócselekedetre, az tökéletes Isten embere: az képes elérni az örök szent célt, melyre Isten szánta és ren­delte. Erre való a teljes Szentirás, mely a maga egészé­ben és összefüggésében Istentől ihletett: Isten beszéde és legszentebb akarata. Szűcs József. ******************** ■W Családi kör. -ff­FAMILY ALTAR. JUDÁS. Máté 27, 4. Vétkeztem, hogy elárultam az ár­tatlan vért. Nagyon veszedelmes a nyílt ellenség is, de az em­ber legalább tisztában van vele, tudja, hogy mit vásá­rolt tőle; a legveszedelmesebb azonban azonban az áruló, mert ez velünk egy tálból eszik, egy pohárból iszik, ott van mellettünk, hallja minden szavunkat s aztán elmegy és elad minket. Áruló! Milyen rettenetes hangzású ez a szó. Borzongás fut végig mindig az emberen, vala­hányszor hallja ezt. Ami aljasság és hitszegés csak el­képzelhető, az mind benne van ebben a szóban. A gyil­kost könnyebben meg lehet érteni, mint az árulót, mert a gyilkosban a felkorbácsolt szenvedély, az elvakult harag s a fékezhetetlen düh tombol, az árulót pedig mindig az alattomos fortély s a számitó gonoszság ve­zeti. Az áruló mindig magára gondol s társát, akit pedig korábban szeretett, áldozatul dobja és az azért, hogy magának hasznot szerezzen. Az árulók olyanok, mint a kutyák, kidobottak, az emberiség kelevényei. És min­den árulók között a legmegátalkodottabb az, aki 30 ezüstpénzért eladta a tökéletes szeretetet; a leggono­szabb az, aki pénzt fogadott el az igaznak véréért. — Élvezte azt a boldogságot, amiért évezredek irigylik őt; kortársa volt Jézusnak. Ismerte a hegyibeszéd tanító- mesterét a vakok meggyógyitóját, az egyetlent és ösz- szehasonlithatatlant. Este vele van a tanítványok meg­hitt körében, eszik vele, hallgatja őt; reggel hűséggel követi ama fáradhatatlant, ki Isten nevében egy egész világot új életre hiv. Érezte közvetlenül személyesen azt a szeretetet, amelynek melege még hozzánk is elér, látta a lelkek átalakulását, a testek meggyógyulását, úgy, amint azt csak Jézusnál lehetett látni. Vájjon mi vitte e szörnyű hűtlenségre, mi tette árulóvá őt, kinek joga volt megcsókolni a Jézust? Azok szerint, amit Judásról tudunk, nem volt ő kezdettől fogva megrögzött gazember. Egy ilyent bi­zonyára nem tűrt volna Jézus éveken át maga mellett és egy ilyen kétségbeesésében nem ölte volna meg ön­

Next

/
Thumbnails
Contents