Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-05-03 / 18. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A Ref. Church in the U. S. hitfelekezet kebelébe tartozó, ezen közegyházzal szerves egységben levő magyar református gyülekezetek által megalkotott három magyar egyházmegye e héten és a jövő héten fogja megtartani rendes évi közgyűléseit. Az u. n. régi magyar egyházmegye, — mely immár közel 20 éves megfutott pályára tekinthet vissza, — Johnstown, Pa. Apr. 29-és 30-án, a Nyugati egyházmegye Clevelandban, a west sidei virágzó gyülekezet körében Máj. 6-án fog közgyűlésre összejönni. A harmadik, a keleti egyházmegye gyűlés- tartásának idejéről az egyházi közönség nem nyert idáig tájékoztatást, mert ezen egyházmegyének elnöksége következetesen lekicsinyli az egyházi közvéleményt s az azt képviselő egyházi sajtót. A REFORMÁTUSOK LAPJA mint az egyesült amerikai magyar reformátusságnak hivatalos orgánuma, s mint a két fentebb említett egyházmegyének is megválasztott hivatalos lapja: — tisztelettel s szeretettel köszönti az egyházmegyék gyűlésre összejövő tagjait, a Nt. lelkész és a világi kiküldött testvéreket, s munkájukra, tanácskozásaikra áldást kér Istentől, mennyei jó Atyánktól. Második esztendőt éltük át abban az áldásos viszonylatban, melybe az u. n. csatlakozott egyházak léptek a Ref. Church alkotmánya által adott kedvezmények elfogadásával. Nem volnánk őszinték, ha meg nem mondanánk, hogy az összeforrásnak, a közös czélra irányzott megértő és egységes munkálkodásnak nagyobb ered ményére számítottunk, mint a minő eredményeket magunk előtt látunk. Egyes jelenségek arra látszanak mutatni, hogy még mindég messze vagyunk attól az ideális állapottól, hogy egy Lélek, egy szellem vezérlete alatt állanánk mind annyian, kik egy hitnek vagyunk követői, s egy felekezet kebelében munkálkodunk. Az évi egyházmegyei közgyűlések a legjobb alkalmat adják nekünk ahoz, hogy nyíltan és őszintén megtárgyaljuk az egyházi közélet legfontosabb ügyeit s a hol lehetséges és szükséges, — a javításokat eszközöljük. Közeledjünk azért bizalommal, megértő testvéri szeretettel egymáshoz e gyűléseken, — hogy ekképpen előbbre vigyük közöttünk Isten országának szent ügyét. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK szerkesztősége tisztelettel és szeretettel köszönti az egyházmegyei gyűlésekre összejövő lelkészeket és világi képviselőket. Az ünnepek megérkeztek és gyorsan el is múltak. Különféle érzelmekkel és vágyódással tekintettünk annak idején a Husvét elé, és búcsút sem egyforma emlékekkel vettünk tőle. Voltak, kik a Húsvét után csak azért vágyódtak, mert megfáradtak az élet fárasztó munkájában és testi üdülést, felfrissülést vártak az ünneptől. Mi részvéttel vagyunk az ily meghajszolt lelkek iránt. Voltak azután, s bizonyára nem kevesen s nem csupán a gyermekek között, — akik azért örültek az ünnepek közeledtének, mert biztosra vették, hogy akkor nagyobb alkalom lesz jól enni s — főleg húsvét másodnapján — öntözködni. Az ilyen vágyakozást nem tartjuk egészen ünnepi előkészülésnek. Voltak azonban olyanok is, akiknek jól esett ugyan gon- dolniok a kínálkozó pihenés idejére s akik nem utasítják vissza a jó fehér ünnepi kalácsot sem, de akiket minden vágynál jobban emésztett valami mély, a lélek mélyén jelentkező szomjúság s abban reménykedtek, hogy az ünnepi csendben s az ünnep áhítatában csillapíthatják ezt a szomjúságot s mint olyanok, akik valami szent dolgot láttak s boldog élményt éltek át, lelkileg megerősödve s gazdagodva folytathatják pályájukat. Akik az ünnepet csupán a testi pihenés szempont j ából nézték s nézik, azok — bár átérezzük fáradtságukat — nagyon egyoldalúak, csak a test kén; és jóérzése szempontjából fogják fel az életet. Akik az ünnep jelentőségét és nagyságát az ételek és italok bősége szerint osztályozzák, azok érzéki élvezetekre vágynak csupán s közelebb állnak a pogánysághoz mint a keresztyénséghez. Ép ezért se az egyik, se a másik csoport nem nyerhetett igazi maradandó hatást: áldást az ünnepléstől. Néhány kellemes nap volt az csupán az ő számukra, s az ünnep után bizonyára némi keserű csalódást érezhették magukban, amely azt súgja nekik: az embernek ennél többre, másra van szüksége! Az ünnep többet akar nyújtani, mint pihenést, testi élvezetet, de többet is kíván az embertől. Hát azok a szomjúhozó lelkek, — tán kevesen is voltak — de megelégittettek-e ? Találkoztatok é a feltámadott Ur Jézus Krisztussal? Hisztek é ő Benne, mint lelketek megváltójában? Egyesültetek é vele, úgy hogy tőle többé sem élet, sem halál el nem választhat titeket? Ha találkoztatok Vele, ha észre vettetek: íme ő ott van, ott megy mellettetek, veletek együtt, akkor bizonyára örömötökben remegve gondoltatok arra, hogy el kell válnotok tőle s kértétek: “Maradj velünk!” Maradj velünk az ünnep után is, Élet Fejedelme, maradj velünk minden mi dolgainkban s. küzdelmeinkben! Vezéreld ki az Ínség és bűn igoványaiból, ki a boldogság és a tiszta erkölcsös élet, a Te veled való élet boldog , biztos és szabad világába. Maradj velünk!....Maradj velünk!.... ÜDVÖZLET A MAGYAR EGYHÁZMEGYÉK GYŰLÉSEIHEZ. Maradj Velünk!
