Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-04-26 / 17. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. tunk. Képzeljünk el egy virágban álló fát, amely szir­mait hullatja egy csodálatos kék vizű tóba. Mikor lehull a szirom azt hinnők, hogy az elmúlás ölébe libeg. Re­ménytelenül és fájdalmasan látjuk a pusztulás útjára kelni. Amint azonban hozzáér a csodató kék vizéhez, ime meglibben és mint aranyszárnyu élő pillangó röppen fel s tűnik el távali fényes ködben- A lehulló emberi élet igy röppen uj, szebb életre kelten a Jézus életének csodálatos mélységeiből. Még érdekesebb az, hogy Jézus a benne való uj é- letet nem az élet egyszerű folytatásának, hanem uj é- letminőségnek, lelki életnek mondja. Tehát senki sem juthat hozzá, aki ő vele le nem számolt, aki lelkét ké­pessé nem tette arra, hogy az uj élet megfoganjon ben­ne- Az örök életbe nem lehet bejutni másképen, csak bünbánat újjászületés, megtérés utján. A hit az a pa­rányi csatorna, amelyen át életünk beleömlik a Jézus életébe. Azért a hit. mert ezzel fogadjuk el és tesszük magunkévá azt, amit Isten határozott felőlünk. Ennek a révén jut birtokunkba a bünbocsánat, a megszente- lődés, a szent Léleknek minden ajándéka. A húsvéti hit dacos térfoglalás, belenyujtózkodás és hódítás a láthatatlan világba, felszívása a felülről való és soha el nem múló életnek. A húsvéti hit önmagát bizonyíts ja: az örök életet biró embernek sohasem kell bizonyí­tani azt, hogy van örök élet, mintahogy a fának vagy az embernek nincs kétsége aziránt, hogy ő él. A húsvéti hit nagypéntek után virult ki. Ez a cso­davirág csak a kereszt lábainál, a húsvéti Bárány vére által megöntözött földből nőhetett ki. A mi nemzetünk a sir szélén áll, ha el tud érni a kereszt lábaihoz, nagypéntek nemzetéből a husvét nem zete lesz. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK TÁRCÁJA. ROVATVEZETŐ: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. leik. Megemlékezzél az Urnák napjáról! Évekkel ezelőtt történt, hogy egy házaló ügynök állított be vasárnap reggel egy fűrészmalomba. A tu­lajdonos felesége azt mondotta neki, hogy a vasárnap az Urnák napja és egyáltalában nem munkára való. Ha árusítani akar, jöjjön valamelyik hétköznapon. A házaló ügynök elcsodálkozott, hogy az asszony ilyen különösen a lelkére veszi a vasárnapot, holott a legtöbb keresztyén vasárnap is szokott venni és eladni. Erre a háziasszony a következő történetet beszélte el neki: “Látja, most körülbelül húsz éve történt, amikor a férjem és én még fiatal házasok voltunk és az első fiacskánk két esztendős volt. Az uram azelőtt komoly kegyes ember volt s mi minden vasárnap együtt men­tünk a templomba. Később azonban istentelen emberek addig beszéltek neki a hit ellen, amig elérték céljukat s amikor én a templomba mentem, ő itthon maradt és dolgozott vasárnap is a fürészmalomban. Bár én nem egyszer próbáltam megmagyarázni neki, hogy az bűn, hogy Isten meg fogja vonni tőlünk áldását, nem akart hallgatni sem reá. Ekkor történt, hogy egy vasárnapon ismét egyedül kellett a templomba indulnom, mert az uramnak valami nagyobb megrendelése volt s a desz­kákat pontos időben kellett szállítania. Nagyon kértem őt, állítsa meg a malmot s jöjjön velem, de ő erre nem volt hajlandó, hanem úgy vélte, hogy jó lesz, ha én imádkozom ő érte, ő pedig dolgozni fog én értem. An­nyit mondottam még neki, hogy jól vigyázzon a kis fiúra s nehéz szívvel távoztam. A templom felé vivő utón egy másik malom mel­lett haladtam el, amely elég messze esett tőlünk. Ez a malom állt s az öreg molnárt ott láttam ülni az előtt. Az öreg megszólított s résztvevőén kérdezte, miért vagyok olyan szomorú — s én elmondottam neki, hogy áll a dolog, ő vigasztalt s arra buzdított, hogy csak könyörögjek buzgón a férjemért, Isten majd meg fogja találni a módját, hogy férjem szivét megváltoztassa, így mentem én a templomba. A templomban azonban egyszerre elszoritotta valami a szivemet; a fiamra gon­doltam s nem bírtam egy pillanatig nyugodni; nagy aggodalommal és sietve mennem kellett haza. S amint a malomhoz értem, mit láttam! A malom járt, a fényes, éles fűrész dolgozott és a fatörzsön, amelyet fölvagdalt, rajta ült az én kis gyermekem, mint valami falovon, e- gészen közel már a fűrészhez és örült, ujjongott a re­csegésnek és a fűrész villanásának s már a kezecskéjét is nyújtogatta a fűrész felé, amely őt a következő pil­lanatban borzalmasan szét fogja hasítani. Láttam, hogy nincs már rá idő lerántani a gyereket onnan s a rémület belemerevedett a tagjaimba. Ekkor — a fűrész hirtelen megállt és az egész nagy malomalkotmány olyan csöndesen állt, mintha valami hatalmas kéz ra­gadta volna meg. Gyermekem meg volt mentve. Mi történt? A férjem nem tudott semmiről sem­mit, ő hátul dolgozott valamit a félszerben Hanem az öreg molnár jött fel hozzánk, mert magában ezt gon­dolta: Neked meg kellene egyszer mutatnod a te fiatal szomszédodnak, mi a helyes vasárnapi napon s jött, egy szót sem szólt senkinek, hanem odalépett a ma­lomgáthoz és elzárta azt. így állt meg a malom, éppen abban a pillanatban, amikor a fűrész az én édes gyer­mekemet elkapta volna. Az uram elcsodálkozva azon, hogy a malom megáit, bejött és — igen, akkor világo­san látta, hogy van élő Isten s attól az órától kezdve más emberré lett. A vasárnapi munka nálunk megszűnt s mi ezt igy tartjuk húsz esztendeje. Nos, most már tudja ön, miért nem dolgozunk és vásárolunk mi az Ur napján.” MODERN TEMETÉSEK. A legtöbb temetést mi rendez­zük ezen a környéken. Ez annak a bizonysága, hogy a mi áraink olcsóbbak mint a többi temetés­rendezőéi, — és a közönség ezt méltányolja. C.GSCHMITT UNDBKZA1CUC 421—423 So. Main Str. Philipsburg, N. Licenced in New Jersey and Penna. Call 1311 Any Hour Day or Night.

Next

/
Thumbnails
Contents