Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-04-12 / 15. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. háború utáni szerencsétlen bomlások késztették az egy­házat a mentési akcióra. A Forward Movementet én egyház mentési akciónak nevezem. Nem egy közönsé­ges üzleti operáció, hanem emberséges mentő akció, abból az alkalomból, hogy az újjáépítés nagy munkájá­ban az egyház megtehesse a szükséges lépést és a világ égés szerencsétlenjeinek is segítséget nyújtson, vagy­is az egyház készen álljon a szükséges restauráláshoz, s áldozatkészséggel vegye fel szent munkájának előbb­re vitelét. Éhez pedig halhatatlan emlékű hazánk fiá­nak kérése kell: pénz, pénz, pénz. Ilyen körülmények között jött létre a forward movement. Nem arról van itt szó, mintha a Reformed Churchnek szükségletei csontig soványodtak volna, mig más felekezeteknél bőségesen megdagadt a pénz­forrás. Az egyházi budget tanulmányozásáról mind­egyik egyház hivatalosan levizsgázott. S mindegyik gyorsított tempóval állította fel a védőgátat és az egy­házak óriási áldozatkészséggel vetették magukat neki a mentési akcziónak. A gyülekezetek összefogásának szükségét látjuk ebben a bel és kiilmissió munkájának jelentékeny ki­építésében. Mindnyájunk jó tanácsa, imádkozó érzése, atélos munkakedve és áldozatkészsége szükséges ilyen nagy tervnek keresztül viteléhez. Mindegyik egyház foglakozzék behatóan ezzel a tárggyal, mert egy sem állhat félre egyszerű kopasz mentséggel, egy sem huny hat szemet nemtörődömséggel, akkor, amikor közegy­házunk erejét, munkaképességét és kiterjesztését va­gyunk hivatva szolgálni. A Forward Movement mun­kájáról részletesebben fogunk foglalkozni a jövő alka­lommal. ■W- Családi kör. FAMILY ALTAR. HARMATCSEPPEK. Bibliaolvasó vezérfonal a nagy hétre. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Hétfő. A Főpap előtt. Máté 26:57-75. János 18:12-27. A Gecsemáné kertben elfogott, megkötözött Jé­zust Annásnak, Kajafás főpap apósának, házához vit­ték. Itt éri Jézust az első megszégyenítő sérelem. A poroszlók egyike arcul üti a Megváltót, óh micsoda ret­tenetes cselekedet. Mivel felel Jézus a sérelemre? Nyugodtan, szelíden kérdi: “miért versz engem.” óh mily sokat kérdezheti ezt azóta is. Te hitetlen, ki úgy bántod a Krisztust, az ő egyházát, te bűnös, ki meg- szomoritod őt cselekedeteiddel, a Jézus azt kérdi: mi­ért versz engem ? Felelj meg, miért ? Annástól Kajafáshoz vitték Jézust. Ott várta a félkörben el helyezkedett, hetvenegy tagú nagytanács. Középre állítják. Mily gyűlölettel tekinthettek reá. Val­latják. Jézus nem felel semmit. Erre a főpap felugrik és azt kérdi: “te vagy e a Krisztus?” Határozottan cseng Jézus ajkáról a felelet: én vagyok! E vallomás hallatára felzug az ítélet: méltó a ha­lálra! Akkor szemébe köpdösének, arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék. Az egyházi törvényszék halálra ítélte Jézust. Kedd. Jézus Pilátus előtt. Máté 27:1-26. Lukács 23:1-25. János 18:28-40. Reggel Pilátus római helytartó elé vezették Jé­zust. Pilátus első perctől kezdve látta a nagy ellentétet a durva tekintetű vádolok és a szelíd Jézus között. Szive Jézus felé hajlott. Megindul a tárgyalás. Elhangzik a vád: felzenditi a népet....tiltja az adó megfizetését. Szemenszedett ha­zugság a mivel vádolják. Ezt észreveszi Pilátus is. Meg­akarja menteni Jézust. Előbb Heródeshez küldi, aki kicsufolva visszaküldi Pilátusnak. Ekkor megostoroztatta. Valami rettenetes volt a megostorozás. Derékig levetkeztették Jézust. Hajlott helyzetben egy oszlophoz kötötték. A több ágú szíj ostor végig suhog a meztelen hátán. Az ostor nyomán ki- sercen a vér. Azután fejére töviskoronát, vállára bi- borpalástot, kezébe nádszálat tettek és igy véresen, kicsufolva odaállítja a nép elé, gondolva, hogy talán megsajnálják. De “látja a nép véresen, nincs szive mely megessen, fakad ily gyilkos lármára: feszítsd, feszítsd fel a fára!” Sem a megostorozás, sem a Barabbással való pró­batétel nem használ. Ekkor megkérdi: “mit cseleked­jem Jézussal?” “Feszítsd meg őt! hangzik a kegyetlen felelet. Hiába üzen Pilátus felesége, hogy ne avatkoz­zon ez igaz ember dolgába, hiába minden jel, az állását féltő Pilátus végre is enged a zsidóknak, halálra Ítéli Jézust. Mit cselekedjem Jézussal?...kérdezte Pilátus. A felelete a megfeszítésre ítélés volt. Hát te mit akarsz cselekedni vele ? Követni és szeretni, vagy megfeszíteni akarod őt. A legfontosabb kérdés, amit el kell dönteni min­denkinek, ez: mit cselekedjem Jézussal? Szerda. A fájdalomutján. Lukács 23:26-32. A bánatos menet megindult a Pilátus palotájából a Golgota felé. Középen ott van a halálraítélt Jézus és a két gonosztevő, akiket szintén keresztrefeszitésre ítélt Pilátus. Körülöttük erős katonai fedezet. A menet utcáról utcára halad. Az emberek, asszonyok, gyerme­kek kitódulnak a házakból s a menethez csatlakoznak. Lassan kiérnek a város kapuján. Az elitéltek maguk vitték a keresztet. Maga vitte Jézus is. Eddig csak bírta, de mbst a hegyre felfelé már nehezebb volt. A sok szenvedés miatt annyira elgyen­gült, hogy összeroskadt a kereszt alatt. A katonák egy ideig tehetetlenül nézték. Mit csináljanak? ők csak nem fogják magukat lealacsonyítani azzal, hogy ők vigyék a keresztet?! A zsidók nem akartak segíteni. Ekkor tűnt fel Cyrénei Simon. A katonák megragadják, vál­lára nyomják a keresztet és vinnie kell akár akarja, akár nem. Simon vitte a Jézus keresztjét. Hát mi hordozzuk e? Aki akar én utánam jönni, tagadja meg magát és vegye fel a keresztet! Csütörtök. A kereszten. Lukács 23:33-43. János 19:26-27. A Golgota hegyére érve levetkeztették Jézust, le­fektették a földön fekvő keresztre. Előbb tenyerének közepébe illesztettek egy nagy szöget. Kezeit odaszö­gezték a fához. Odaszögezték lábait is. Ekkor felállí­tották a keresztet a reászögezett Jézussal és beállítot­ták az elkészített gödörbe.” “Függ már a fán kiterjesz­tett kezekkel felszegezve.” Rettenetes kínjai lehettek. A szögek helye égette testét. A nap tikkasztóan perzselte. A testifájdalom- mellett ott volt a lelki bántalom, gúnyolták a Jézust.

Next

/
Thumbnails
Contents