Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-04-05 / 14. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

éven keresztül az is volt valóban. A XX. századnak kellett jönni, a nagy világháborúnak, a versaillesi és a trianoni békének, a népek önrendelkezési jogáról világgá kürtőit szép elméletnek, hogy az Ardéallá átkeresztelt Erdély a régi nevével együtt a velejáró jelzőt is elveszítse. Most már vége a vallásszabadságnak. E lap hasábjain többször történt említés templomoknak részint már megtörtént, részint tervbe vett kisajátításáról a román egyházak számára. Szó volt az egyházi birtokok és vagyon elvételéről s hajdan virágzó nemes ekklézsiák koldusbotra juttatásáról; — de mindez nem fáj olyan nagyon, nem ejt olyan mély sebet, mint a hit- vallásos felekezeti iskolák elleni sorozatos támadások. A szenvedő erdélyi református Siont, úgy ahogy ma áll, nem kellene félteni: ha mindenkinek elvennék is mindenét, a legdrágább kincset, a legszentebb értéket a hitét senkinek sem vehetik el. Ámde mi lesz a következő' generációval, ha a ma iskolaköteles gyermekeket elzárják, távol tartják annak a lehetősségétől, hogy atyáik hitét, református keresztyén vallásunk igazságait jó kálvinista tanítómesterek a századokon át kipróbált puritán, nemes jellemeket fejlesztő református iskolák falai között ezekbe a fiatal lelkekbe drága örökség gyanánt beleplántálhassák? Ahány község református iskolája zárul be ezekben a napokban, annyival kevesebb lesz az erdélyi református gyülekezetek száma 25 esztendő múlva. Mert hol van az a naiv és bárgyú ember, aki elhiszi, hogy a román iskolában a dász- kál, meg a görögkeleti pópa azon fog igyekezni, hogy a keze alá került magyar gyerekekből jó reformátusokat neveljen?

Ez a kérdés nem az erdélyi református egyház beliigye többé. Az egész világ minden protestáns egyházát érinti, hogy a protestántizmusnak ez a legkeletibb végvára, magányos bástyája, áll-e vagy esik?

Az amerikai reformátusok, — magyarok úgy, mint angol nyelvűek, — meghallották az elnémulásra Ítélt testvérharangok memento kondulásait. Hogy a nagylelkű és áldozatkész segélyakciónak, amely most folyik, milyen számbeli eredménye lesz? nem lehet még biztossággal tudni. Az azonban bizonyos, hogy a testvéri szeretetnek ez az önzetlen megnyilvánulása; a támogató készség, mellyel az erősebb testvér az elnyomott gyöngébbnek most védelmére siet, új erőt, új reménységet önt a csüggedőkbe s tündöklő fényben ragyog- tatja fel előttük Isten kegyelmét, atyai szeretetét, amely nem hagyja el a benne bízókat.

Az erdélyi református gyülekezetek legkedvesebb éneke ma a gályarabok éneke. Ha e világnak minden hatalmassága ellenük fordul is, ha a szenvedések tengere viharzik is körülöttük, ők a fájdalmakon keresztül is érzik Isten áldó kezét, hiszen “azt bünteti, kit szeret.”

Az erdélyi magyarok ma elhagyottak, kitaszítottak, pusztulásra szánt nemzedék a világ szemében. Politikai hatalmuk nincs, társadalmi vezetőszerepüket elvesztették, a gazdasági és anyagi kérdésekbe nincsen befolyásuk; semmijük sincsen, amire büszkék lehetnének, amivel hivalkodhatnának. S én mégis azt mondom, hogy most lettek igazán gazdagok, most részesültek a legdrágább ajándékban, ami emberi életnek része

lehet: a csapások megtanították őket, hogy mikor mindenük elveszett, akkor vannak legközelebb Istenhez. Most ébredtek az öntudatára annak: mit j elent az egyházhoz kapcsolódni és ott a Jézussal való testvériségben lelki menedéket találni az üldöztetések és nyomor- gattatások fizikai gyötrelmei ellen. S ha a hatalmon levők az erdélyi ref. egyház külső díszét el is vették, ha erejét megcsonkitották is, — azt mégsem tudták elérni, hogy a lelki kincsekről való lemondásra is rá- kényszeritsék.

Ameddig annyi ereje van Erdély református gyülekezeteinek, hogy lelki kincseik megvédése érdekében állani tudják a harcot, nem dőlnek le az utolsó bástyák. Az erőforrás most az amerikai hittestvérek szeretetéből fakad. És én nagy bizodalómmal hiszem, hogy mire az amerikai reformátusok átsegítik erdélyi testvéreiket e jelen való gonosz napok nehézségein, az Úr már gondoskodni fog megpróbáltjai számára egy jobb jövendőről.

Irta: az erdélyi bástyák egyik őrállója.

Tanácskozások lapunk ügyében

Elhatározó fontosságú bizottsági gyűlés tartatott Márcz. 27-én Philadelphiában, a Ref. Chuch Schaff palotájában, a mely gyűlésen a missiohatoság és a Publ. Boardok képviselői a behívott magyar lelkészekkel együtt megtanácskozták általánosságban azokat a terveket, a melyek lapunk és az egyházi kiadványok ügyeinek további vezetésére vonatkoznak. A gyűlésen Mr. So- merndike Supt. a Prezsb. egyház Publ. Boardjának tagja elnökölt s azon Főt. Dr. Sonders missioi Supt, -— Főt. Dr. Schaeffer missioi központi titkár, Főt. Dr. Miller a vas. isk. tanács központi titkárja, Főt. Dr. Hauser nevelésügyi Supt. Dr. Losa colporteur Supt. és Mr. J. M. Somerndike Supt. vettek részt. Magyar részről be voltak hiva Bogár Lajos toledoi, Azary János daytoni, Uj- laky Ferencz loraini, Takaró Géza newyorki lelkészek és lapunk szerkesztője. A gyűlés határozataként a lapot segélyező egyházi főhatóság kimondotta, hogy Oct. 1-től fogva a REFORMÁTUSOK LAPJÁT egy 9 tagú magyar lelkészi bizottság felügyelete alá helyezi és ennek kezelésébe adja át, a mely bizottságnak négy tagját a két évenként tartatni szokott prezsb. conferen- czia, egy-egy tagját a három magyar egyházmegye választja meg, egy tagot az angol egyházmegyékben levő magyar gyülekezetek és egy tagot a Publ. Boardok kiválasztanak be. A bizottság gyűlését, melyen aztán a szerkesztőt megválasztják, az egyházmegyék tavaszi gyűlése után Főt. Dr. Souders Supt. fogja összehívni. Ennek a bizottságnak a feladata leend a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK további irányát, vezetési elveit stb. meghatározni és ezen határozatokat megerősítés és helybenhagyás végett a Boardokhoz felterjeszteni, a mely Boardok aztán az évi subvenczio segélyét megállapítják évről évre. A Boardok az évi subvenczio nyuj tásán kívül semmi anyagi felelősséget nem vállalnak a kiadványok ügyeiben. A 9 tagú felügyelő bizottság tartozik minden negyedévben kimentő és részletes jelen