Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-01-12 / 2. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész.

BIZONYSÁGTÉTEL.

EIŐÉNEK: 65 Zsolt, UTÓÉNEK: 130 Dics. 3.

ELŐIMA.

örökkévaló Isten, mennyei jo édes Atyánk! Te vagy a mi Teremtőnk, megtartónk és kegyelmes Gondviselőnk. Te vagy a mi boldogságunknak forrása. Hálás szívvel áldzunk előtted azon szeretetedért, melynél fogva nem hagytad a mi lelkeinket a kái'hozatban elveszni, hanem örök irgalmasságodból elküldted az idők teljességében a Te egyszülöttedet e földre, hogy a kik ö benne hisznek, az ő halálának érdeme által idvessé- get nyerhessenek. Köszönjük Neked, hogy megajándékoztál bennünket a hitnek kegyelmével, hogy ez megismertetné velünk Jézust, kiben vagyon egyedül vált- ság és idvesség. Adtál hitet, hogy az lenne vigasztaló, erősítő utitársunk földi zarándoklásunk rögös utjain.

Gyermeki bizodalommal esedezünk előtted ez órában, neveljed és erősítsed a mi gyenge hitünket, hogy e drága kincset megőrizvén mindhalálig, egy napon elnyerjük Tetőled az örök élet koronáját, a Jézus érdeméért. Ámen.

TANÍTÁS.

Textus: Te vagy é az, a ki eljövendő vala,

vagy mást várjunk? (Luk. 1:19.)

Minden ember élete csodálatos, nagy világ és éppen ezért nincs nehezebb dolog, nincs nagyobb feladat, mint a különböző érzésű, gondolkodású, műveltségű embereket egy véleményre birni, egy táborba összegyűjteni. Ehhez nem elég egy lelkesítő beszéd, akármilyen erővel hasson is, ehhez a munkához igazság és cselekedet kell!

Ha az ember hallja az igazságot, látja a cselekedetet, előbb-utóbb gondolkodóba esik, de még igy is mindig kérdéses, hogy meghódol-e, engedi-e magát befolyásolni. Volt-e valaha ember, aki nagyobb befolyást és erőteljesebb hatást tudott az emberekre gyakoi’olni. mint Jézus, és mégis az emberek róla is különbözőképen vélekedtek. Vele szemben is két táborra oszlottak. Voltak igen sokan, akik szerették, mások viszont, akik a hamisságból valók voltak, megbotránkoztak igazságán és tettein és gyűlölték.

A nagy próféta Keresztelő János is bizonyára sok különböző hirt hallott Jézusról, végül is nem állhatta, elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg őt: “Te vagy-e az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? (Luk. 7:19.) Jézus, midőn ezt a kérdést hallja, nem tart a maga igazolására és védelmére hatalmas beszédet, nem mondja “én vagyok az Isten Fia, én vagyok a Megváltó, én vagyok az emberiségnek legnagyobb tanítója és egyetlen gyógyító orvosa, ne higyjetek azoknak,

akik rólam mást beszélnek,” nem ezt teszi, hanem egyszerűen rámutat a maga cselekedeteire: “Elmenvén mondjátok meg Jánosnak amiket láttatok és hallotta- tak; hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik. És boldog valaki én bennem meg nem bot- ránkozik.” Mintha csak ezt mondaná az Idvezitő “itt vannak a cselekedeteim, gondolkodjatok, ítéljetek ti magatok, hogy én ki vagyok és mit akarokf” Lehet-e ennél gyönyörűségesebb bizonyságtétel ?

Rendkívüli időket élünk, ma az emberek türelmetlenebbek és idegesebbek, mint máskor, hamar hajba kapnak s kész a veszekedés s előáll sok-sok bonyolult per. Rágalmazás, becsületsértés napirenden vannak. Az emberek beszélhetnek, külömbözőképpen vélekedhetnek, a cselekedetek azonban minden embert igazolnak. A cselekedet, az élet mindent meggyőz előbb-utóbb. Kedves Olvasóm, ha neked tiszták a cselekedeteid, megszentelt az életed, akkor mindenkor légy erős, állj mozdithatat- lanul! Tanulj a Jézustól, ő nem esik zavarba, hogy felette az emberek különbözőképpen Ítélnek, egyszerűen rámutat a cselekedeteire.

És nemcsak akkor vélekedtek sokféleképpen magá- í ól az Isten Fiáról is az emberek, amikor testben e földön járt, hanem ma is. Sokan úgy néznek rá, mint nagy tanítómesterre, mint vallásalapitóra, mások úgy tekin- t k, mint szociális reformátort s könnyelműen napirendre akarnak térni üdvöt s életet adó evangélioma felett. Mikor prédikáltatik az ő igéje, akár hány ember azt gondolja magában “hát az csak beszéd, a pap arra való, hogy beszéljen, nem kell ám azt komolyan venni!” Nem tudják ezek az emberek azt, hogy a Jézus evangéliumában erő van a bűn ellen való harcra s az élet gondjainak, bajainak türelmes elhordozására. Szavának isteni ereje ma is csodákat mivel. Akárhány hitetlen lélek, aki vak volt s nem látta az Istent, az evangéliom által látja, akárhány sánta, ingadoz.ó erőtlen ember, a Jézus által ma bátran és merészen, eltántorithatatlanul jár az erény utján, sok poklos, bűnös ember megtanul tiszta életet élni, nem egy siket megtanulja felfogni, hallani, érteni az Isten beszédét, amellyel eddig egyáltalában nem törődött. Halottak, akik egy pohár borért is készek hamis esküt tenni, feltámadnak a Jézus ereje által, újjászületik a lelkiismeretük és az egész életük. Szegény szenvedő lelkek számára az ő evangeliomában csodálatos békesség és vigasztaló erő van.

Kedves Olvasó, — ismered-e Jézust, érzed-e önmagadban az ő evangeliomának erejét és látod-e hatni, munkálkodni a világban csodákat teremtő lelkét? Boldog az, aki az igazságból való, aki a világosság gyermeke s Őt látja, alázatosan vele jár s nagyon szereti. Boldog valaki benne meg nem botránkozik!

UTOIMA.

Kegyelemmel bővelkedő szent Ur Isten. Te vagy a mi zaklatott szivünknek egyedüli vigasztalása. Lelki harczainkban, küzdelmes életfolytatásunkban menedéket mindenkor csak Te nálad tanálunk. Oh ne vond meg tőlünk soha a Te kegyelmességedet, melyet mindekkoráig éreztettél mi vélünk. Légy nekünk a mi jobbke-