Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-15 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A Presbyteriánus egyház tartózó magyar ref. lelkészek és világiak konferenciája. Nagy örömmel látjuk, hogy mind mélyebb gyökereket ver egyházi életünkben az a törekvés, hogy személyes érintkezés által építgessük Istennek országát és úgy magunkban, mint másokban megerősítsük azokat a nemes elhatározásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy egyházi munkálkodásunk minél gyümölcsözőbb legyen. L,. Nagy örömmel látjuk, hogy a hatalmas Presbyteriánus egyház fenhatósága alá tartozó lelkészek és világiak összegyülekeznek Buffalóban s a Szentlélek ihletésével nem csak múltról adnak számot, hanem a jövendő munkálkodásnak is bizonyára olyan alapokat vetnek, amelyek leííetővé teszik, hogy lelki egységben munkálkodhassanak azokért a nagy célokért, amelyeket nekünk Amerikában Istennek akarata szerint munkálnunk kell. Nem ismerjük a prog-ramot, de bizonyosak vagyunk abban, hogy ebből a nagy összegyiilekezésből egyházi életünkre nagy haszon származik. Ha az elvetendő magvak közül egyik-másik az útfélre, vagy a tövis közzé, vagy a sziklás helyre esik, bizonyára sok mag fog teremni bőséges gyümölcsöket! Egy nagy dologra szeretnők azonban felhívni nem csupán a konferencián résztvevőket, hanem minden egyes gyülekezetnek minden egyes tagját arra, hogy a mig ez a konferencia tart: imdákozzanak azokért, akik ezen a gyűlésen sem akarnak mást, mint hogy a magyar ref. Sión Amerikában is minél jobban megerősödjön! Azok, akik ezen a konferencián megjelennek: a fronton vannak. Keresik és kutatják azokat az eszközöket, amelyek a győzedelmet biztosítják! De küzdelemben azoknak is részt kell venniök, akik a front mögött vannak. Érez nünk kell, hogy a “Sátán serge mindig talpon van!” A diadalnak a győzlemnek az igazak szivéből felfakadó imádság a forrása! Imádkozzunk azért, hogy a gyűlésen részt vevők kezében a zászló magasan lobogjon s a felemelt zászló vezessen győzelemről — győzelemre, hogy igy mind az a reménység beteljen, amelyet Isten fíiz a magyar reformátusok vezetőinek ama részéhez, akik Buffalóban gyülekeznek össze! PRESBYTERI KONFERENCIA A hogy olvasom a buffalói konferenciára való meghívást, előttem van a “Kálvinista Szemle’ legutolsó száma. A hírek között olvasom, hogy a debreceni presbyterium február 18-23-ik napjain presbyteri konferenciát tartott. Ezen a gyűlésen a presbyterséggel kapcsolatban álló tárgyak kerültek elő s az utolsó nap estéjén a presibyterek és családtagjaik számára szeretet vendégség is volt. Úgy érzem, hogy ilyen konferenciára szükségünk volna amerikai magyar egyházi életünkben is. Nem e- lég az, hogy közös konferenciákat tartsunk, hanem világi vezető embereinknek is szükségük volna arra, hogy Isten országának az érdekében olykor-olykor ösz- szegyülekeznének és bőségesen merítenének abból a forrásból, amely egyedül teheti gyümölcsözővé azt a buzgóságos munkálkodást, amelyet egyes gyülekezetekben a mi világi vezető embereink kifejtenek! Gondolkozzanak e felett az eszme felett az egyes presbytériumok! Én hiszem hogy eljön a mi egyházi életünkben is az idő, amikor világi tagjaink is összegyülekeznek s megtárgyalják azokat a dolgokat, amelyek egyházi életünket mélységesebbé teszik! Az amerikai protestánsok életében már régebbi keletű az úgynevezett “Lay-mens konferencia. Vajha mi is megértenők az idők jeleit! A SEGÍTŐ SZERETET. A múlt évben, körül — belől ilyen tájban, Dr. Good kérdést intézett a sorok írójához s talán más lelkésztársunkhoz is, hogy nincsen—az amerikai magyar ref. lelkészek között olyan, aki Magyarországnak Jugoszláviához csatolt részén született volna. A kérdésre nem felelhettünk igennel, mert tudtunkkal egy lelkésztársunk sem született ezen a területen. A kérdésre az adott okot, hogy Dr. Good azt tervezte, hogy innen küld át egy lelkészt a jugoszláviai egyházmegyébe belmisszió lelkésznek. A szép terv azonban igy is megvalósult. A mint olvassuk egyik magyarországi egyházi lapban Benkő Viktor lett kinevezve ilyen belmisszió lelkésszé, az Egyesületállamokbeli Református egyház védelme a- latt és segítségével! Ez az igazi testvérszeretet, amely alkalmakat szolgáltat arra, hogy a sok szenvedésnek alávetett testvérek lelki szükséglete kielégittessék. A magyar reformátusok bizonyára áron is megveszik azokat az alkalmakat, amelyeket a belmisziói lelkész szolgálataiban megtalálnak. Nekünk valódi lelki örömet okoz az, hogy a mustármag növekedik! Hisszük hogy az terebélyes fává fog felnövekedni Adja Isten, hogy úgy legyen! EGY MUNKÁS ÉLETNEK AZ ELMÚLÁSA. A napokban szomorú hirt olvastunk s Szabadságban. Magyar közéletünknek, közlebbről a magyar protestáns közéletnek egyik régi harcosa távozott el az élők sorából. Ez a régi harcos, munkás testvérünk Papp István, aki a magyar református Egyesületnek hosszú időkön keresztül odaadó, buzgó munkása volt. 1898-ban lépett be azok közzé, akik lelkűk javát, férfi erejüknek minden buzgóságát odaadtak annak a munkának, hogy az Egyesület minél virágzóbbá legyen. Mint az Egyesületnek számvizsgáló bizottsági tagja, titkár — jegyzője nagy munkát végezett s nem kis része volt abban, hogy a mi sajátos viszonyaink között az Egyesület megerősödött. Buzgó, híi munkás volt s méltán megérdemli, hogy most, amikor boldog öreg korban megtért az Úrhoz, most a mikor sírja felett egynagy család hullajtja könnyeit, mi is ráhelyezzük az ő sírjára az elismerésnek a virágait! “Az igaznak emlékezete áldott!
