Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-15 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Református Egyesületünkről. Egyesületünk összes tagjai, nemcsak hanem ezen kívül a többi nagy magyar szövetkezetek vezetőségei és általában mondhatjuk az egész amerikai magyarság feszült érdeklődéssel tekintett azon fejlemények elé, a melyek a Ref. Egyesület kebelében a convenczio által behozott, — helyesebben behozni kényszeritett, — jelentékeny tagsági dijjemeléssel együtt jártak. Voltak pessimisták, egyének kik mindent sötét szemüvegen látnak s kiknek semmi sem jo a mit bárki más tesz ő rajtuk kívül, — kik azt jósolták, hogy a változások megfogják rendíteni az Egyesület alapjait, a mennyiben a tagok sokaságát elfogjuk veszíteni a túlmagas befizetések folytán. Ezek nem számoltak azzal, hogy a Ref. Egyesület kebelében nem olyan egyének vannak, kik az Egyesület nyújtotta előnyöket átmenetileg kívánják élvezni, hanem olyan hü és kitartó tagok, a kik még áldozattal is készek volnának fenntartani segíteni a zászlót, melyre a hit és jótékony segítő szeretet szent jelszavai vannak felírva. Akármint gondolkodtak is egyesek a Ref. Egyesület convenczio utáni kialakulható állapota felől, annyi bizonyos, hogy az uj alapszabályok, illetve fizetés emelési kényszer, melyet a különböző állami biztosítási hatóságok a továbbmüködés feltételéül jelöltek meg Egyesületünk számára, — a legcsekélyebb zökkenést sem éreztette az Egyesület szervezetében és működésében. A mi egyesületünk tagjai jól tudják azt, hogy sem a v. t., sem a convenczio nem szívesen, nem nagy örömmel emeli a tagsági dijjakat és egyébb befizetéseket, mivel ez kedvetlenséget szül még azoknál is, kik az igaz hittestvéri szeretet érzelemnek alapján csatlakoztak az intézményhez. Mindenki azt szeretné, hogy minél kevesebb összeg elenében legyen minél nagyobb haláleseti segélyre hiztositva. De azt is tudják egyesületünk tagjai, hogy minél nagyobb összeget igér valamelyik biztosító társulat kicsiny ráta ellenében, — annál kevésbé lehet biztosra venni azoknak az Ígéreteknek a teljesítését. Épen ez a körülmény, a sok fake- biztosito társulatok visszaélése kényszeritette az egyes államokat arra. hogy ellenőrző hatóságokat állítsanak fel és olyan törvényeket hozzanak be, amelyek mellett lehetetlenné válik a sok visszaélés és a jóhiszeműség kihasználása. Ref. Egyesületünk vezetősége hónapokkal a convenczio előtt fáradságos, körültekintő és nagy gonddal teljesített előmunkálatokat végzett, hogy olyan tervezettel járuljon a Convenczio elé, a mely a legelőnyösebb megoldást nyújtsa a nehéz helyzetben. Központi érdemes titkárunk az állami hatoság közegeinek segítségével és útmutatásával pontosan összeszámította Egyesületünk minden egyes tagjának a múltban tett befizetéseit és a külön bözetet, a melyet be kellett volna egyen- egyen fizetnünk, HA kezdettől fogva arra az alapra helyezkedett voína Egyesületünk, a mit a mai törvények megkívánnak. De 25 évvel ezelőtt ki láthatta előre, hogy minők lesznek az amerikai magyarok társadalmi és megélhetési viszonyai? Ki tudta, hogy a vallási és egyleti egységek fennmaradhatnak, fejlődhetnek é úgy a mint azt a derék tervezők negyedszázaddal ezelőtt megalapozták? A tapasztalat megmutatta, hogy a jövendő s illetve minden egyes tag érdekének biztosítására elégtelen az a havi befizetési összeg, a mit a 25 esztendővel ezelőtti állapotokhoz mértünk. Melyik intézmény az A- merikában, a mely a 25 évvel ezdlőtti viszonyokhoz méri mai ellátásának szükségeit? örömmel állapítjuk meg, hogy Egyesületünk tagjai tudatában vannak annak, hogy a mikor a convenczio az uj tagsági skálát megszavazta, — ezzel a tagok jelen és jövendő jogait védte meg a maga teljességében. Az Egyesület a felemelt tagsági dijjból összegyü- lelelő különbözeiét nem arra használja fel, hogy ezt a pénzt akármilyen czélokra kiadja vagy szétossza, — hanem arra, hogy biztosítási alapot teremtsen azon tagok örökségének kifizetésére, a kiket a Gondviselés é- vek folyamán elszolit sorainkból. Legyünk tehát továbbra is bizalommal, viseltessünk hűséggel az iránt az intézmény iránt, melyben eddig sem csalódtunk és ezután sem fogunk csalódni soha. Nekünk a Ref. Egyesületre minden más amerikai magyar segítő és jótékonysági intézmény mellett is szükségünk van. Emuk az intézménynek hivatása, czél ja sokkal nagyszerűbb, semhogy önállóságát vagy létezését feladhatná bármily hangzatos jelszavak vagy esz mék mellett is. A mi Egyesületünk nem közönséges be- tegsegélyző vagy haláleseti kifizető intézmény, hanem MAGYAR REFORMÁTUS EGYHZI JELLEGŰ szereteti intézmény, mely a könyörülő szeretet cselekedetét a Lélek vezetése mellett gyakorolja. Az idő járása megnehezülhet felettünk. A Ref. Egyesület minden időben a miénk lesz, a mi érdekeiket fogja védelmezni, a mi hitéletünk dicsősségére fog működni. Legyünk azért mi is hűek ahoz a zászlóhoz, mely együtt tart bennünket magyar refoimátusokat ez uj Haza földján. íiarmatrarpprk. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Vezérfonal a Biblia naponkénti olvasásához a böjti napokra. Vasárnap. Olvasandó: Apostolok Csel. 15:18-35. Az öröm titkos forrásai. A felingerült bírák és a hiihös tömeg letépte ruháikat, megvesszőzte őket, vérző sebeikkel bedobták ő- ket a börtönbe, lábaikat kalodába szorították. Es ők, a megpróbáltatás ez óráiban énekelnek: “Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőiték az Istent!“ Mi volt örömük titka? honnét származott az? Belső forrásból, szivükből, lelkűkből fakadt. Az Isten jelenlétének boldogító tudatából, lelkiismeretük helybenhagyó szavából. Az emberek legnagyobb tévedése az, hogy önma- eukon kívül keresik az öröm forrását. Menyi pénzt költenek, hogy egv kis örömre tegyenek szert. Mint a virág csak a talajból nőhet ki, u«-v az öröm csak szivünkből a szivünkbe lakozó Jézusból.
