Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-03-08 / 10. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. «Él ^armatrappprk. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. A magunkbaszállásnak, az elmélyedésnek, a Krisz­tus érettünk való szenvedésére gondolásnak időszakát, a böjtöt, nem használhatjuk fel értékesebben, mint úgy, ha elhatározzuk, hogy mindennap olvasunk egy részt a Szentirásból. Hogy ezt megvalósíthassuk, a böjti időszakban, biblaolvasó vezérfonalat közlünk. Kérjük olvasóinkat, hogy vegyék elé naponkint Bib­liájukat, olvassák el az itt kijelölt részt, elmélkedjenek a felett s meglátják, hogy a naponkénti imádkozástól és Biblia olvasástól úgy megújul a lelkűk, mint a plán­ta mikor arra harmat cseppet szül az Isten hajnalra! Vasárnap. “Vessed az Urra a te terhedet!” 55 Zsolt. 23. Az orvosi rendelőben szemtől szembe ült az orvos és egy lelkész. “Barátom, ideges letörés előjeleit ve­szem észre magamon. Pedig nem szabad most letör­nöm. Te tudod mily sok munkát kell még elvégeznem nyárig. Akkor majd veszek vakációt. De addig adj va­lami ideg erősítőt. Az orvos rövid gondolkozás után igy szólt: “nem rendelek neked most sem brómot sem más ideg csi- lapitót, hanem ha betartod az előirt receptet, akkor az meggyógyít teljesen.” Elővette a receptet szép be­tűkkel ezt irta rá: “vessed az Urra a te terhedet!” A lelkész megértette az orvos gondolatát. Ez az az orvosság, amit ő oly gyakran ajánlott gyülekezeté­nek, de amelyről, a sole elfoglaltság között elfelejtke­zett, amire nem volt ideje. Attól a naptól kezdve többet imádkozott, többet olvasta az írást s ez közelebb hozta az Isten jelenlété­nek tudatát és az abból fakadó békességet. Az meg­gyógyította. Nem mese ez. Próbáld ki ezt a receptet: vessed az Urra a te terhedet!_________________________ Hétfő. Nyil vagy ibolya? Olvasandó: 64 Zsoltár 3-9. Csodálatos ajándéka Istennek a nyelv. Ezzel közöl­hetjük gondolatainkat, érzéseinket, boldogságot épít­hetünk, vagy ronthatunk vele. A zsoltáriró olyanokról ir, akik helytelenül használják a nyelv adományát. Azt mondja, hogy vannak férfiak és nők, akik megélesitik nyelvöket, mint a kardot, irányozzák nyílókat, kese rü beszedőket, összetört sziveket, boldogtalanságot hagyva maguk után. De az Isten nem hagyja büntetlenül az ilyeneket, gonoszságuk visszahull fejükre. De van a beszéd használatának áldásos útja is. Láttál e már tavasszal ibolyacsokrot? óh mily elbájoló! “Láttad e a boldog mosolyt az édes anya, vagy a barát- arcán, mikor átnyújtották neki az ibolyát? Az_ ibolya nem mindig nyeri meg a szivet, de a szives, őszinte, szeretetteljes beszéd igen! Oly sok nyil repked a levegőben, oly sok sértő, éles szó keserűséget, boldogtalanságot okozó beszéd! Melyikhez hasonló a te beszéded? Nyil, vagy ibolya? Átkot, vagy pedig áldást, bátorítást, vigasztalást visz e ebbe a sok bajjal terhelt világba?! Csengjen a füledbe: nyil, vagy ibolya?! Kedd. Megsebesittetett bűneimért! Olvasandó: Ézsaiás 53:1-6. Egy asszony meglátogatta a katona kórházat. Odament egy súlyosan sebesült katonához és igy szólt: “köszönöm, hogy én érettem sebesült meg!” Testvé­rem. tudod e, hogy éretted is megsebesült valaki ? meg­sebesittetett a te bűneidért? Tudod e, hogy ez a vala­ki, maga az élő Istennek Fia? óh gondolkozz csak ezeken a szavakon “ő megse- besitetet .... megrontatott .... a mi bűneinkért .... vét­keinkért.. !” Megköszönted e ezt a nagy szeretetet imádságod­dal, neki szolgáló élettel? Vagy te is, mint oly sokan, a magad útjára, a hálátlanság útjára tértél? Gondolkozz és légy hálás! Nézz a Krisztus kereszt­jére! és gondolkozz. Te éretted volt az! Éltét adta ér­ted, te mit adsz ő érte? Szerda. Az otthagyott veder. Olvasandó: János ev. 4:1-28. A samáriai asszony története ez. Vizért jött a kútra. A Jézussal való beszélgetés után azonban ott hagv.ia a vedret és elmegy, hogy bizonyságot tegyen a Jézusról. A Jézussal való foglalkozásnak természetes követ­kezménye ez. Mikor az asszony bement a faluba és el­beszélte a mit a kutnál hallott, a férfiak ott hagyták a munka eszközeiket és kimentek a Jákob kutjához, hogy hallgassák a nagy Tanítót. Otthagyod e a munka zaját és leülsz é, hogy hall­gasd Őt, imádkozz Ő hozzá? Az asszony bizonyságtétele által egy egész falu érdeklődése a Jézus felé fordult! Hát a te bizonyság- tételed által összeköttetésbe került e már valaki a Jé­zussal, vagy az egyházzal? Talán már évek óta keresztyén és egyháztag vagy. Szóltál e már valakinek a Jézusról? egyházadról? Hagyd ott a vedret és menj tégy bizonyságot! Csütörtök. , A gyógyító hit. Olvasandó: Lukács 8:45-48. Szánalomraméltó, szegény asszonyról van itt szó. Sápadt, beteges, reményvesztett. Uj reménység támad szivében Jézus jelenlétének hírére. Hozzá megy, kö­veti őt, egészen mellé furakodik a sokaságban és meg­érinti a Jézus ruháját. Meg gyógyul s hallja a Jézus biztató szavát: “bízzál leányom!” A Jézussal való érülközésből, a vele való együttlét- ből mindig gyógyulás, erő, uj reménység származik. Mindig többet kapunk, mint a menyit kérünk, vagy várunk. Ez az asszony egyike azoknak, akik hitük által gyógyulást, szabadulást találtak. Egyedül tőled függ. hogy te is e boldog csoport tagjai közzé tartozhass. Péntek. A nyitott ablak. Olvasandó: Dániel 6:7-11. Dániel ellenségei aláíratták a királlyal azt a ren­deletet, hogy az oroszlánok vermébe vettessék az, aki tiz napig az Istentől kér valamit. Dániel mikor ezt meg­tudta, hazament, kinyitotta az ablakát Jeruzsálem felé és imádkozott. Nagy lelki bátorságra valló cselekedet volt ez. Bár elfoglalt ember volt, bár veszedelemnek tette ki magát általa, mégis imádkozott. Sokan szégyellik az imádkozást. Pedig az élet egészségesebb a nyitott ablak mellett. Az imádkozás ablaknyitás az ég felé. Tárd ki hát a lélek ablakait, hadd áradjon be azon Isten áldása, segítsége, szeretete. Szombat. Olvasandó János ev. 3:16. Jézus Istennek kibeszélhetetlen ajándéka. Úgy sze­retett .... hogy adta Fiát! Az ajándék értékelésének, megbecsülésének jele az, hogy mimódon használjuk fel az ajándékot. Ha barátunk a neki adott ajándékun­kat elhajítaná, vagy a lomtárba tenné, rosszul esne az nekünk.

Next

/
Thumbnails
Contents