Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-01 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 A magpr Bm\ fa foánpi Ladies’ Society Rovatvezető: Nt. Kovács Andor leechburgi ref. leik. •vWtenT/íWe AZ ASSZONY, KI FIA ÁTKÁT IM MAGÁRA VESZI. Az anyai szeretet legyőzhetetlenségét is kell tanulmányozni, ellenben az is elenyészik, mint a kamarában elrejtett ekevas, melyet a rozsda megemészt. Egy ilyen eredeti példa előttünk Rebekának példája. Ennek az asszonynak tudománya igen értékes anyagot szolgáltat a modern Rebekáknak, a mennyiben semmit sem vét az idősebb fiúnak akkor, amidőn azt naggyá akarja tenni akit szeret. Egyik egy párórával lehet idősebb mint a másik, mert ikrek lévén egy napon születtek: ez az apja típusa. A második aki szintén csak párórával lehet ifjabb, az édesanya drága kincse lett. Az idősebbről tudjuk, hogy olyan volt mint a mezőnek illata, melyet megáldott az UrL.mig a kissebbikről az is nyilvánvaló, hogy édesanyjának kérését soha el nem utasította, sőt mellette nevekedvén mindenben az anya tanácsát követte. Ezért az édes anya még arra is képes, hogy az átok súlyát magára vegye fia boldogságáért! Rebeka: “Én rajtam legyen a te átkod édes fiam, csak engedj az én szómnak” (Moz. I könyve 27, 13.) Ha azt mondanánk, hogy az asszony részrehajlóbb mint az ember, sokan nem értenének meg bennünket. És ha viszont azt állítanánk, hogy a férj látása homályosabb a gyermek nevelés körül, mint az asszonyé, sokan ezt sem vennék hízelgésnek. Egyben mindannyian megegyezünk, ez pedig az; hogy az áldást egyenlőképen szeretjük, mig az átkot viselni ma már senki sem hajlandó. Utóbbi rendesen nagy elhatározást és önfeláldozást kíván. Mennyire örül ma is az édesanyák szive, amikor sok gondal fel nevelt fia kiváltságokat élvezhet és a régi áldás mindeneket lenyűgöző szavait hallja: Fiam! aki téged megátkoz, legyen átkozott, és aki megáld, legyen áldott!” Áldás és átok egymásnak örökös ellenségei. Legalább az ember igy képzeli. De hányszor lett már nyilvánvalóvá előttünk, hogy a mit mi áldásnak hittünk az átok lett, s viszont az átokszerű szenvedés és megpróbáltatás áldássá fejlődött. A gondviselő Urnák utai ki- tanulhatatlanok a régi Rebekák felfogása szerint és az évezredek csak nem képesek eloszlatni a homályt az atyák szeméről. Csaknem minden az Ízlés dolga ma is. Mivel pedig az ízlés nagyon sokféle, ezután igazodnak a gyermekekkel megáldott édesanyák is, sőt a homályosabb szemű Izsákok nem látják az Isten kegyelmének nagy VILÁGOSSÁGÁT! Minden élőlény szereti magzatját, de hányszor megtörténik, hogy egy-egy mezei lény, olthatatlan dühében fel is falj'a azokat. A koronája az egésznek az, hogy a “bölcsek” kimagyarázzák, a kevésbé áldottak pedig elhiszik, hogy a természet szép rendje ezeket igy irányította. “A test, vagyis az anyag a fő” rikácsolják a materialisták. Igen? Tehát halgassatok ide, szerető szivű magyar édesanyák! Nem az én Uram csupán, de a te Urad Istenednek egyetlen elküldött Fia, az Ur Jézus Krisztus azt mondja, hogy: “a test nem használ semmit, lélek az a mely megelevenít!” Én nem vitatkozom azon, hogy melyikünk tévedtünk, mert minden teremtés a gyarlóság törvénye alá rekesztetett, melynek átka alól csak annak az Egyetlen Egyn ek útmutatása által szabadulunk meg AKI a pogány asszonyról azt mondja: “Asszony! nagy a te hited!” Rebeka az izráeli törzsnek forrása. Az ó testá- mentomnak vezető személyiségei között foglal helyet és mégis látjuk, hogy mennyire keresi azt AKI még akkor elrej tetett az ő szemei elől, de a modern Rebekák előtt többé nem ismeretlen! Sionnak Leányai! Ti tudjátok, hogy az édesanyai önzetlen szeretet a saját Fejedelmét Sionnak Királyát üdvözli. Engedjétek meg azért nekünk, hogy segítségetekre siessünk gyermekeiteknek az Ur félelmében való nevelésénél. Mi férjek elismerjük, hogy nem vagyunk arra képesek amire el nem hivattattunk. Viszont kérünk titeket a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében, hogy ne vezessétek gyermekeiteket a saját elhatározástok szerint. Az ember nem egész. Az asszony nem egész. De a két fél egy egész. Most ha e két fél meg- hasonlik, mi lesz azoknak magzataival? ki örülne annak, mikor látja, hogy a magyar gyermekek a szélrózsa minden irányában pályafutásra indulnak s közűlök sokan már az indulás előtt elbuknak? A modern Izsákok haragja elől menekülnek a kevésbé harczias szedemű Jákobok. Egyik kierőszakolja magának az elsőszűlöttségi jogokat, mig a másik eladja ugyanazt egy “tál lencseért”, Az elsőbbségért való versengésnek szelleme nemcsak uralja, de már irányítja is ellenetek és magzataitok ellen azt a borzalmas hadjáratot, melynek bekövetkeztével újból “siratja Ráchel az ö magzatait.” Jákob, anyjának, Rebekának tanácsára elmenekült ugyan Ézsau haragja elől, de arról már nem szól az irás, hogy amikor nagyidőre visszaérkezett és Ézsauval megbékűlt, átszenvedvén Rákhelnek és Leának egymás ellen való tusakodásukat, mo<ndom....arról már nem szól az írás, hogy mit szólt volna ekkor Rebeka, ha élt volna. MAGYAR SIONNAK LEÁNYAI! Ne tűnjetek ti el nyom nélkül! Tudakozzátok az Írásokat, örökéletnek beszéde vagyon abban! A kűlömböző emberi tévelygéseknek ne hódoljatok! Hanem a nagy apostol intésére vigyázzatok.” Ha szinte mi is, avagy a mennyei angyal hirdetne is néktek valamit azon kivűl, a melyet néktek hirdettünk.... legyen átok.” (Galatziabeliekhez irt I rész, 8 ik vers.) Jertek és segítsetek ti is nekünk abban a nagy munkában, mely a dűledező magyar Sionnak kőfalait van hivatva megépíteni, jó fundámentomra. Ne szóljátok a részvétlenség hangján. Ez a tónus nagyon sértő lenne. De a mi közös kincsünk megmentése legyen a mi közös kötelességünk. így áldjon meg minket az Isten! hogy ne legyenek többé könyező szemű és megkeseredett szivü magyar anyák az idegen földön. Rákhel is Jákob tudta nélkül lopta el Lábánnak az ő atyjának bálvány isteneit és azokat a tevének nyergé
