Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-23 / 8. szám
-6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Iskola és nevelés ügy. Rovatvezető: Nt. Dienes Barna caldwelli ref. lelkész. 2. A Steve gyerekről. Én; Kincses Nagy János elöljáró vasárnap délután átballagtam a komámhoz John Black-hez, hogy hát füstöljünk egy sort. Amint beköszönték a párlorban találtam a nagy székben. Szörnyen hallgatta azt az uj bo- londulást, a rádiót. Alig tudott megválni tőle: Hát aztán olyan érdekeset hallottál Jónás? Mr. Black: Az a baj csak hogy nem értem hogy mit beszélnek. . Én: Hát akkor miért hallgatod? . Mr. Black: Hát csak hallgatom. A Steve gyerek fabrikálta.... Én: Ne mondd! Mr. Black: Igen handy gyerek a Steve. A márkája mindig háj a schoolban, Egész héten ezzel babrált, John alig segitett neki valamit. Én: Nahát a Steveből lesz valami, annak se fábul faragták a kobakját. Mr. Black: Hát nem. Bár a tiszteletes még máig se tudta a fejébe verni a zsoltárokat. Dehát mindig mást tanít nekik. Ha elöljáró volnék, nem is hagynám csak úgy. Én: Aztán mi az amit nem hagynál? Mr. Black: Minek az a sok újítás? Mert nem jó úgy, mint eddig volt? Én: Aztán mi az a sok újítás? Mr. Black: Minek a gyerek kedvét keresni? Bánom is én a kedvét. Szigorúan kellene fogni mint ahogy minket fogott a mester. Akkor tanulna valamit. Emlékszel bátyám mikor suhogott az az átkozott fűzfa? Én: Hát te Jónás emlékszel-e mit fogadott boldogult apád, mikor egy nap úgy mentél haza az iskolá- bul, hogy nem tudtál leülni ? Mr. Black: Meg is érdemelte volna a Mester hogy egyszer lekapják a tiz körméről. Én: Mégis azt szeretnéd, hogy úgy bánjanak a fiaddal ? Mr. Black: Majd megmutatnám én a Mesternek. Én: Mégis azt szeretned, hogy a tiszteletes úgy tanítson ? Mr. Black: Csak azt mondom, hogy fogja szigorúan. Én: Hát hogy fogja ha te se akarod? Mr. Black: Az az ő dolga hogy hogy, azért pap, azért fizetjük. Én: Hát ha ráhagyod hogy az ő dolga, miért kon- tárkodsz bele? Itt Amerikában másképp kell. Mr. Black: Ha másképp kell, akkor meg minek a magyar egyház? Megyek az amerikaiba. Úgy látszik, te is áttértél János bátyám. Én: Mire Jónás? Mr. Black: Neked se jó már az otthoni. Én: Hiszen jó lenne, ha tudnánk adni vagy jó 50 hold szántót a tiszteletesnek, meg lennénk vagy 5000- en a nemes eklézsiába, meg adóba beszednék a papi dijat. Mr. Black: Nem arról beszélek, nem vagyok olyan buta, tudom, hogy azt másképp kell. Én: Miért kellene te? Mr. Black: Mert hát itt Amerikában mások a viszonyok. ..Én: Látod Jónak, magad bökted ki, azért kell, mert mások a viszonyok. Azt beismered, hogy ha nincs birtok, hát valahogy másképp kell pénzt szerezni, azt meg nem akarod elismerni, hogy ha mások a gyerekek — amerikai iskolába járnak azok, nem a Nagy Budi Mester alá — hát velük is másképp kell bánni. Mr. Black: Nem mondtam, hogy nem kell másképp, csak azt hogy azért küldöm a magyar egyházba, hogy magyarul tanuljon, ha nem tanul, minek megy oda? Én: Hát aztán te is azért mégy a templomba, hogy magyarultanulj ? Mr. Black: Én nem vagyok pulya. Én: Hát aztán otthon azért küldött a templomba apád, hogy magyarul tanulj ? Mr. Black: A csudát! Azért a mester alá jártam. Én: Te mégis azért küldöd Pistát a templomba, hogy magyarul tanuljon. Mr. Black: Hát hol tanuljon máshol? Én: A szombati, meg a nyári iskolában, ott magyarul tanítanak, de a vasárnapi iskolában, meg a temp lomban, ott a Jó Istent tanítják. Mr. Black: De másképp tanítják, mint otthon. Én: Hát nem te mondtad az előbb, hogy az neked mindegy, hogy hogy tanítják, mert hát Amerika nem Nagy Bűd. Mr. Black Ami jó volt az apámnak, meg nekem, mért ne lenne jó a fiamnak? Én: Te Jónás, hogy hívnak téged? Mr. Black: Hogy? hát —hol, itt Amerikában? En: Tudom, hogy otthon Fekete Jónás volt a becsületes neved. Mr. Black: A Feketét nem tudják jól kimondani... azért változtattam meg. Én: Tehát az apád neve már nem jó neked? Mr. Black: Hát persze hogy jó, vagyok is olyan jó magyar, mint János bátyám, még jobb is. Én: (Szelíden) Aztán mért nem világítasz gyertyával, meg olaj méccsel az apádnak az jó volt. Mr. Black: Csak nem hagyom magam kiröhög- tetni. Én: Aztán hol van a házadról a zsupp, meg a szalma tető? Mr. Black: Lebontanák, ha rátenném. Én: Aztán meg a gatya, meg a szűr rólad? Mr. Black: Csak nem teszem csúffá magamat? Én: Aztán meg a darab jó fekete kenyér jó paprikás szalonnával — meg krumpli leves estére? Mr. Black: - A mellett ugyan keveset pedáznék Amerikában....! Én: Mit csinálnál? Mr. Black: Ugyan ne okoskodj bátyám, — hát pedáznék. Én: Aztán otthon is anglusul beszéltél? Mr. Black: A csodát... Én: Látod Jónás, se a neved, se házad, se ruhád, se az ételed, se a beszéded, se a gondolkozásod nem olyan, mint otthon volt, — mert hát muszáj, hogy más képpen legyen, — miért akarod hát, hogy éppen az egyházad legyen pont olyan mint a nagyapádé volt ? Mr. Black: Azért egyház, hogy magyar legyen. Én: Azért magyar egyház Jónás, hogy nekünk magyaroknak egyház legyen itt Amerikában. Mr. Black: Akkor minek fizetem én? Én: Hát mégis azért kell neked az egyház, hogy magyar legyen? Az előbb mondtad, hogy nem azért kell Jónás, csak azért küldöd Stevet, meg Johnt a temp lomba, hogy magyart tanuljanak? Aztán meg csodálkozol, ha Steve nem akar oda menni, ha nem tanulja meg a zsoltárokat, amelyeket bottal akarsz beleverni. Hogy a tiszteletes meg szeretetre, meg más mindenre tanítja ott. Azt, akarod hogy a vasárnapi iskolában magyarul tanítsanak, mit bánod te, hogy a gyerek a mi vallásunkban nőj jön fel, azt akarod, hogy a magyar egyházban a gyerek csak a krumpli levest, a gatyát, a zsuppfedeles viskót, Amerika ellen Magyarországot lássa, ami neked se jó már, ami neked se kell már. ami
