Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-23 / 8. szám
1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 helyett te is másat jöttél keresni, s te meg csodálkozol, ha a gyerek nem érzi magát otthon abban az egyházban, amit épp úgy akarsz, mint akkor volt, mikor kivándoroltál, mert azóta otthon is megváltozott — mondom, ha az egyháztól nem várod, hogy a gyerek leikéhez férkőzzön, — amilyen utakon csak tud, — hogy a gyermek lelkében Isten félelmét, szeretetét felébressze, Jézus világosságát terjessze, csodálkozhatsz akkor ha a gyerek, mikor felnő, elhagyja az egyházát, hogy mikor amerikaivá lesz, szégyelli apja templomát, amelyet nem engednek, hogy legalább anynyira-menyire amerikaivá váljék, mint mi kivándorló apák ruhában, szokásban, beszédben, minden egyebben amerikaivá vál tunk? Te, azt a radio masinát hallgatod, büszke vagy rá, hogy a Steve gyerek már olyat tud fabrikálni s aztán azt kivánod, hogy Steve, aki már amerikai, az egyházban éppolyan mezitlábos, gatyás kis parasztfiú legyen, mint mi voltunk Nagy Bűdön? Rádiót csináljon szombaton és vasárnap olyan legyen, mintha csak a büdi határt ismerné. Nem hallod a rádióban, hogy a világ halad és nekünk is haladni kell, ha nem akarjuk, hogy az erőssebbek legázoljanak minket? Azt a csoda rádiót hallgatod, — apádat szegényt kilelte volna a hideg, ha meglátta volna, de ha egy énekkel mást találunk énekelni, mint nagyapáink énekeltek, hát azt kiáltod, hogy nem az én Egyházam, nálunk nem úgy volt, miért kell nekünk más. Miért nem jó, ami apáinknak j ó volt ? Hát végy magadra gatyát, meg szűrt, egyél krumplilevest, a telefont, meg a villanyt, meg a gázt, meg a vízvezetéket, meg mindentmást dobj ki az ablakon, akkor elhiszem, hogy őszinte vagy, Különben hazudsz Jónás. Csak kifogásokat keresel. A világ más körülöttünk, mi is mások vagyunk. Csak nézz a tükörbe Jónás. Aki pedig csak a magyart, meg csak az otthonit keresi az egyházban, az nem az egyházat keresi, az nem törődik a gyerekei lelki nevelésével, se a maga leikével. A mi egyházunk nem Kossuth Egyház, hanem a Krisztus egyháza. Senki se nevet a vak emberen, mert nem lát, de ha egy ép szemű azt állítja, hogy a fehér torony fekete, hát azt mondják rá arra mifelénk Nagy Bűdön, hogy hát — bolond az az ember, vagy pedig hazug. Úgy van az Jónás. A BÍRÁK KORA. Aranyige: Kigyőgyitom őket hűtlenségükből: szeretem őket ingyen kegyelemből. Hózs. 14:5. Bírák könyve 2:16-18 és 7:2-8. (Olvasandó: Birák k. 216. részig.) Az izráeliták Józsué vezérlete alatt vonultak be Kanaánba. Mielőtt e nép szabad nemzetté lett volna saját hazájában, istenuralmi kormányformája vala. Bi- ráik Istent képzelték, s ámbár e birák bölcsen vezették és kiszabadították őket az ellenség kezeiből, a nép nem mindenkor mutatkozott hűségesnek irántuk, sőt annyira mentek, hogy pogány szomszédjáik bálványait imádták, ami kifejezetten meg volt nekik tiltva. E nép nagy és hatalmas szövetségese lehetett volna Istennek, de ők lealacsonyították magukat, mivel érintkezést tartottak fenn olyanokkal, akik nem tudták, miként kell tisztán élni és miként kell Istent igazán imádni. Ám Isten türelmes volt és igyekezett őket a jóra irányítani. Mai leckénk az ő tanításának módját mutatja be, egyfelől azt, hogy menynyire bízhatnak benne, másfelől azt, hogy milyen hii segítőjük volt. Midőn Gedeon harcba szállott a midianiták ellen, akik sanyargatták őket, összegyűjtött egy harminckétezer főnyi sereget, azonban Isten megjelent neki s azt hozta tudomására, hogy az a sereg túlnagy. Az ő su- galmazására a hadsereg létszámát csökkentette, haza kiildvén azokat, akik féltek az ellenséggel szembeszál- lani. Erre tízezer főnyire apadt le a sereg, mivel sokan reszkettek a küzdelemtől. Elfeledték ezek, hogy Isten milyen hatalmasan megszabadította őket. De a szám még több volt a kelleténél, mert Isten azt akarta megmutatni az izraelitáknak, hogy saját erejük a csatában keveset, ellenben az ő segítsége sokat jelent. A próba, ami alá a harcosok vettettek, igazolta testi képességüket és elhatározottságukat, valamint abbeli készségüket, hogy a parancsoknak szigorúan engedelmeskedjenek, s erre volt Istennek szüksége. S most, egy maroknyi sereggel, Gedeon csatára készült. Ez a készület, valamint a hadsereg is, rendkívülinek nevezhető, mivel a felszerelés személyenként egy-egy kürtből és egy-egy üres korsóból állott. Ezeknek birtokában szembeszál- lottak az ellenséggel, mire az ellentábor futásnak eredt és elmenekült. Kanaán betelepítése részint háború, részint a ka- náneusokkal való összeházasodás, részint azoknak beolvadása útján történt. Az izráeliták nem csrak a földművelést tanulták el a kanáneusoktól, hanem a szomszédok az ő Istenről való eszméiket és gondolataikat is befolyásolták. Midőn az izraelita ifjú kanáneus lánnyal kötött házassági frigyet, csak természetes, hogy gyermekeinek saját vallásából merített történeteket és elbeszéléseket adott elő. Ennélfogva az új nemzedék oktatása merőben különbözött attól a neveléstől, amelyben elődeik Mózes idejében részesültek. A kanáneusok vallásos eszméje és hitélete jóval alacsonyabban álott az izraelitákénál. Mindegyik kis falú saját helyi isteneinek hódolt. Az áldozási helyekre tömegesen tódult a nép, hogy jó termésért imádkozzanak. Körülményes szertartásaik különös és néha erkölcs télén szokásokat is magukba foglaltak. Az isteneket nem ruházták fel a legmagasabb értelemben vett erkölcsi jó tulajdonságokkal, s a vallás nevében gyakran eltűrtek olyan magaviseletét, amit a mindennapi életben nem hagytak volna szó nélkül. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Február 24-ikére.
