Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-16 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Mihály, Szabó Albert, Ferkó Sándor, Berta Erzsiké és Soltész Jolánka szerepelnek. Az egyház népe nagy érdeklődéssel várja az estélyt, amelyen a beléptidij 25 • cent lesz. Az egyházhoz tartozó gyermekek nem fizetnek.-----o----LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Nagytiszteletii Szerk. ur! A. R. L. Fehr. 9-iki számában “Krisztusi egyház” cirri alatt egy cikk jelent meg, amely alapjában véve a hitvallásos egyházakat támadja és azt állítja, hogy a hitvallások holttá teszik az eszmét. Anélkül, hogy bővebben akarnám boncolgatni ezt a cikket, föltétien szükségét érzem annak, hogy ugyanazon nyilvánosság előtt egészen röviden reá mutassak azokra a főbb tévedésekre, amelyeket a cikkíró bizonyára akaratlanul követett el s amelyek bizonyára csak a Szerk. ur elnézéséből láthattak napvilágot. Szükség van erre azért, mert nekünk bőven vannak nem is ellenfeleink, hanem egyenesen ellenségeink, akik velünk szemben szivesen általánosítanák e cikk állításait, ha azzal hallgatólagosan is közösséget vállalnánk. A református egyház úgy Amerikában, mint Magyarországon és mindenütt a világon, hitvallásos egyház, amelynek eszméi tételekben vannak kifejezve anélkül, hogy ezek az abstrakciók holttá tették volna az eszmét. Úgy az Amerikai, mint a Magyarországi református egyháznak hitvallásos könyve a Heidelbergi Káté s a Heidelbergi Káté egyes tételei bővebb kifejtésre találnak a Második Helvét Hitvallásban, amelynek létrejövete- lét, illetőleg megjelenését éppen a Reformed Church in the U. S. őseinek köszönhetjük, akiket hazájukból, a Palati- nátusból éppen református hitük és a II. Helvét Hitvallás miatt üldöztek ki. Semmiesetre sem áll tehát meg a cikk alaphangja, amely általános kercsztyénséget hirdet. Ezt az irányzatot elitéli a Reformed Church in the U. S. egyházalkotmánya és mély ellenhatást váltott az ki odahaza, Magyarországon is. A református vallás nem általános, hanem positiv keresztyénség. Soraim szives közlését kérve, vagyok tisztelettel, Melegh Gyula, ref. lelkész. *) Lapunk jeles tollú vezérczikkirója Nt. Horváth Sámuel ur hivatolt czik- kében, — véleményünk szerint semmiben sem akarta és nem is akarhatta lejjebb szállítani a hitvallások értékét, — csupán a hitvallásos de holt felekezetieskedéssel szemben hangsúlyozta és sürgette az ÉLŐ HITET, mely végre is lényege az igaz keresz- tyénségnek. A confessiokat, mint “az igazsághoz való útmutatókat,” — feltétlenül tiszteletben és nagy becsben tartjuk mindnyájan, mert hiszen határozott confessio nélkül bármely egyház is csak olyan mint a test csont nélkül. Szerk. MINEK CANADÁBA APÁCZA? Ügy értesülünk, hogy a kanadai magyar- rok közé egy csapat apácza érkezett Magyarországról. Az angol újságban még azt merte állítani a rend főnöke, hogy protestánsokhoz épen úgy jöttek, mint a katholikusokhoz. Minden telepre ki fogják terjeszteni munkájukat, ami abból áll, hogy tanitnak. Úgy halljuk, hogy Winnipegen és Otthon telepen tényleg protestáns családoknál is jártak már ezek a nővérek s el kezdték csinálni a zavart. Mostmár csak azt kérdezzük: mi szükségük volna a kanadai protestánsoknak ezekre az apáczákra vagy az apáczáknak ő rájuk? Micsoda szemérmetlenség volt az angol újságban a fenti kijelentést megtenni s mit gondolnak ezért az angol protestánsok rólunk ? Mi kanadai szabadságunkat meg akarjuk őrizni s nincs szükségünk a magyar- országi “keresztény kurzus”-ra. Itt vannak jó állami iskolák s más iskolába járni úgy sem engedik meg senkinek. Ha 1885 óta meg tudtunk lenni apá- czák nélkül, akkor miért szükségesek ők ezután? Minél kevesebbet tanítják, oktatják s dirigálják bigott vezetők a népet, annál jobban van minden, annál jobb az egyetértés s annál kevesebb a terhűnk! Sem bolsevik, sem apácza, sem dolog- kerülő, sem kikopott urak ide nem kellenek, hanem becsületes munkás emberek, kik a józan tudományban, és istenifélelemben élnek s ingyen élőket kerülik. Kovács János s ref. lelkész. MODERN TEMETÉSEK. A legtöbb temetést mi rendezzük ezen a környéken. Ez annak a bizonysága, hogy a mi áraink olcsóbbak mint a többi temetésrendezőéi, — és a közönség ezt méltányolja. CG. SCHMITT UNDEIOAKKR 421-423 S. MAIN ST. PHTLLIPS1HJÄCU IKMMmUiNnrjEKSXYAND PUU*SYtULAOA CÄt.t. CMf a lTvHonr> r»*v—. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. FEBRUÁR 17-RE. Aranyige: Egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Ur, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Józ. 23:14 az ígéret földjének elfoglalása. A hitetlen és félénk izráeliták kénytelenek voltak Kádestől visszatérni a pusztába, ahol éveken át bolyong tak. Végre, hosszú és keserves megpróbáltatások után, újra az Ígéret földjének kapujában állanak. Mózes már megtért őseihez, s az ő vezéri tisztét hü szolgája, Jozsue vette át, akinek Isten utasításokat ad a fontos és jelentős munkát illetőleg. Jóllehet a nemzetnek a Jordánon keresztül való vezetése egyszerű dolognak látszik eőttünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ott lakó nép görcsösen ragaszkodik birtokába vett földjéhez, s nem mond le arról minden küzdelem mellőzésével. Az izráeliták nem voltak áthatva harcias szellemtől, se nem nyertek gyakorlati kiképzést a harcászat akkori tudományában. Az Isten igéje szerint az elfoglalandó föld terjedelme egyedül tőlük függ és rajtuk áll — mivel minden talpalattnyi hely, amire lépnek, az övék leszen. Isten jól tudta, hogy a nép csak akkor fog az ország minden porszemén csüggeni, ha áron veszik meg azt. Az emberi természet ugyanaz volt Józsué idejében is, mint napjainkban, ők jövendő nemzedékek boldogságának alapját rakták le, s igy a faji büszkeség és a birtok jog öntudatos érzése ösztökélő hatást gyakorolt reájuk. Isten intelme Józsuához a kezdet kezdetén ez: Légy bátor és erős! Hogy mennyire jó volt e tanács, a későbbi események és fejlemények beigazolták. Ám Isten nem hagyta magára, — megigéi’te, hogy vele lessz az Ur mindenben, amiben jár. M:dőn az izráeliták keresztezték a Jordán folyót, történetük újabb fordulópontjához jutottak. A nyers és durva pusztai élethez szokott nép Kanaán földjét bőven megáldott földnek látta. Midőn a pusztában kecs kebőrből készült sátrakban tengődtek, sokszor vágyakozva és esengve gondolhattak ama kényelmes és biztonságos életre, amit a folyó túlsó partján elterülő falvak nyújtottak lakosaiknak. Kanaán népe a nagy források közelében falvakba verődött, amelyek közül némelyek városokká növekedtek. Különösen a határszéleken voltak e városok sár —
