Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-16 / 7. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. és agyagfallal körülvéve, megvédvén a lakosokat a beduin törzsek támadásaitól. Józsué az ottani nép életét ecseteli, midőn saját testvéreit Isten jóságára emlékezteti, aki őket e helyre vezérelte: És adék néktek földet, amelyoea nem munkálkodtál, és városokat, amely net ne.n építettetek vala, mégis bennök laktok; szlinket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de észté., azokró., Józs. 24=13. Lehetetlen e vers felett elsiklani anélkül, hogy könnyes szemmel és vérző szívvel ne gondolnánk ama garázda csordára, amely szülőhazánk értékes részeit fondorkodva elorozta. Az izráeliták előhaladásában nagy lépést jelentett, hogy művelés alatt álló és már lakásokkal ellátott földet vehettek birtokukba. Nem csak a megéhetési feltételek különböztek azoktól, amiket az izráeliták előbb ismertek, hanem a lakosok szokásai és életnézetei is elütöttek a jövevények szokásaitól és életnézeteitől. A kanáneusok hosszú ideig idegen hatalmak zsarnok igája alatt görnyedtek és nyögtek. Először Babilónia, s később Egyp- tom csikart és zsarolt ki adókat tőlük. Szerencsétlenségükre, a kanáneusok sok egészségtelen vonást szívtak magukba elnyomott és kizsákmányolt állapotukban. Mig külső támadás visszaverésére nem került sor. kicsinyes és jelentéktelen féltékenykedések örökösen belső súrlódásokat és viszálykodásokat okoztak. Mindez — természetszerűleg — a kanáneusok gyöngesé- gét és elkorcsosodását eredményezte. Erkölcsi felfogásuk és vallásos eszméjük alacsony fokon álott. Nem lephet azért meg bennünket, ha a nyers, de markos pusztai nép végre kiszorította őket a színtérről. Az első lépést Kanaán elfoglalásában Jerikó bevétele képezte. Ez esemény harcászati fontossága kétségtelen. Az a tény, hogy Jérikhót elszigetelték, végzetes lön a lakosokra, amennyiben nem kaphattak honfitársaiktól külső segítséget, s ennek előnyeit az izráeliták élelmesen kiaknázták. E város elfoglalásával a támadok meglehetős biztonsággal vethették meg lábaikat, s fokozatosan nyomulhattak előre. Ha visszagondolunk arra, hogy a törzshöz való tartozandóság érzete az izraelitáknál erősen kifejlődött, nem csodálkozhatunk azon, hogy a Kánaánban való letelepedés inkább törzscscportokban és nem az egész nemzetre kitérjedőleg történt. Egyik törzs a másik után fogott vándorbotot úgy, mint a pusztában szokták, hogy magának otthont találjon az uj földön. E törzseket egymástól több helyen kanáneus erődök választották és különítették el, s évek múltával sajátságos törzsi szokásaik és gondolataik is közrejátszottak e tekintetben. Az új földön nem csupán hadviselés által telepedtek le. Józsué intelmei dacára, férfiak és nők összeházasodtak a kanáneusokkal. Egy idő múlva eltanulták a földművelést és házépítést. A letelepedés módszere minden törzsnél más — más volt. Némeleknek a tagjai kevésbé keveredtek össze a kanáneusokkal, s igy ezek szokásai és eszméi kevésbé viselik magukon az idegen befolyás bélyegét. Magától értetődik, hogy idők folyamán a különböző törzsek különböző jellemvonásokat árulnak el, még nyeb" tekintetben is. Ez évek kiemelkedő fontosságúak voltak a zsidó’ faj történetében és a világtörténetben is, amiről következő leckénkben lessz kimerítőbben szó. Most még azt kívánjuk megmagyarázni, hogy ha a zsidók harci felkészültség nélkül szűkölködtek, hogyan merték megtámadni a kanáneusokat. E kérdés nyitja az, hogy bátorsággal voltak felruházva. Mi a bátorság? Vele születik-e az az emberrel, avagy fejleszthető is az’ Tényleg, azok voltak a legnagyobb férfiak és nők, akik a gyávaságnak természetes érzetét elfojtották azáltal, hogy megedzették magukat a félelemmel szemben és akaraterővel belekényszeritették magukat a veszedelembe. A bátorságnak egyik feltétele eme latin közmondásban gyökerezik mens sana in corpore sano (ép testben ép lélek.) A félénkséget, aggodalmat és gyávaságot a legtöbb esetben testi gyöngeségre vezethetjük vissza. Következésképpen a sportolástól, tornázástól stb. nem kellene annyira idegenkednünk és húzódoznunk, mint jelenleg ezt általában — csekély töredékü. kivétellel — tesszük. A bátorságnak második nagy forrása a tiszta lelkiismeret. A Józsué bátorsága becsületes életnek és őszinte célnak folyománya. Mindenféle veszéllyel az. olyan bátorságu egyén szállhat szembe, akinek életében nem fordulnak elő sötét foltok, akinek életpályája nem görbe, tekervényes és kacskaringos ösvényeken vezet, akinek nincs a fején vaj, ami a napfényen elolvadhat. Ezek a fogyatkozások megfosztanák fenkölt önbizalmától. Ezen hibák miatt térdei megroggyannának, fejét — szemlesütve — lehorgasztaná. A bátorság fejlesztésének legbiztosabb eszköze az, hegy életünk központjából távolítsuk el az önkimé- letet. Ha szüntelenül csak saját érdekeinket forgatjuk eszünkben, természetszerűleg soha se kockáztatjuk érdekeinket, mert félünk a bekövetkezhető veszélytől. Ha érdeklődünk mások jólléte iránt, akkor megfeledkezünk magunkról és valami bátor tettet viszünk végbe. Látjuk ezt az édes anyánál, aki természeténél fogva félénk és gyáva, de aki gyermekéért tüzbe, vízbe és minden veszélybe kész rohanni. A bátorságot gyakorolni kell, akár csak a hegedű- lést, vívást, lapdázást stb. Ha a naponkénti kis dolgokban bátorsággal forgolódunk, s önző előnyünkről lemondunk. ezt a magatartást megszokjuk. Aki minden nap jéghideg fürdőmedencébe ugrik, az olyan fejleszti akaraterejét, de fejleszti egyszersmind bátorságát is. Mig ha elkényeztetjük magunkat és mindig a könnyebb végét keressük a dolognak, nem tudunk bátor cselekedetet végrehajtani, midőn valami rendkívüli feladat, kerül elénk. A bátorság utolsó nagy forrása az, ami Józsuában olyan nagy értékben feltalálható volt: — az Istenbe- vetett élő hit. Midőn igazán hisszük, hogy nem egyedül munkálkodunk és küzdünk, hanem a mi csekély erőnket Isten hatalmas ereje segíti és támogatja, s a mi legjobb tervünket az ő sokkal jobb terve alakítja és irányítja, akkor, bármerre rendel is bennünket, félelem nélkül engedelmeskedünk neki! Kidolgozta: Nt. Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész.
