Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-29 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6 Rovatvezető: Nt. Kovács Andor lechburgi ref. lelkész. Elbeszélés. Közvetlen a Tisza mentén, akáclombos kis faluban ismeretlen idegen nem is létezett még akkor, amidőn G. B. uram istenfélő kis családjával remegve várta a szent Karácsony ünnepeket. Minden estve kizendűlt az ő hajlékának kicsi, de rozmaring erdővel díszített ablakán az adventi ének: Igaz Isten ígéretedben.” Finom lelkű házastársa állandóan beteges, gyenge volt. Orvos orvost követett. Egyszer a családfő is hirtelen csak le esett lábáról s éneklés helyett nehéz sóhajok szálltak fel kebléből a milőn gyá- molnélkűli négy szép gyermekén, roskadozó feleségén végig pillantott. Ismerték még akkortájt az ottani emberek és asszonyok egymás lépését is. Hogyne tűnt volna fel a szomszédoknak, a midőn a már annyira népszerűvé vált házi isteni tisztelet, buzgó éneklés és imádkozás néma bus csenddé lett? Bizony megtudta azt a tisztelendő uramon kivűl az egész falu apraja- nagyja. Tiszán túrói hozták a megyei főorvost a kinek fényes hin tó ja előtt két habzó paripa tűszkölt. A házőrző ebek nem csaholtak. Bent voltak az ajtó előtt várva hűséges gazdájuk hangját, a mit már két nap óta nem hallottak. A kis ház tele volt résztvevőkkel mikor a főorvos belépett. A fehérre meszelt falak közzé egybegyűlteknek könnyes szemei az orvosra tapadtak, mintha csak kérdezték volna is egyenesen: vájjon mit fog rendelni a betegnek? Bezckes József professor tisztelendő uram is bent volt, a család egyik serdűlő tagjhoz beszélgetett valamit, halkan, meggyőzően, a ki kicsi gömbölyű kezében szorongatott egy parányi imakönyvet, melynek fedelén ez a felírás volt látható: “AZ IMÁDKOZÓ Nö.” A be teg családfő nem tudta elmondani a megbetegedés történetét, annyi ereje már nem volt. Nem is tudta volna azt elmondani senki más, csak a Tisza vizét ólommá fagyasztó, csontig járó hideg szél, melynek tíz nap és tiz éjjel állott ellent a családfő szervezete, hogy boldog karácsonyi ünnepet szerezzen családja és ismerősei részére. Abban az időben még “szálakon jártak a Tiszán.” Készen van a vizsgálat, szólt az orvos és odalépett a remegő édesanyához és igy szólt: Minden pillanat drága s ha rendeletemet betartják, a beteg családfőnek állapota 12 órára megfordul.” Felső kabátja és czilindere után nyúlva intett Beczkes József professor uramnak, a ki fürkésző tekintetét egy pillanatra sem vette le a betegről. Kiléptek az “ámbitus alá.” Ott a leghatározottabban konstatálta a főorvos, hogy a nagy betegben “csak az imádság tartja a lelket.” “Akkor biztosan megmarad és felgyógyul szólt a tiszteletes, mert szerettein kivűl én sem szűnök meg érte könyörögni.” Az orvos fellépett a hintóba és egy pillanat múlva már csak a távoli kocsizörgés jelezte, hogy az orvos elsietett. A tisztelendő ur még vissza be ment a házba. “Gyermekeim! szólt a bentlevőkiiöz, jertek emeljük fel szivbeli könyörgésben kérésünkét a minden betegeket hathatósan gyógyító Főorvoshoz!” miközben már kezeit magasan emelve igy kezdte el imádságát. “Betegeknek gyógyítója igaz Atyánk! Ha nem volnánk méltók arra, hogy házunkba belépj, óh, parancsolj távolról és mi hisszük, hogy meggyógyul a Te szolgád! Mivel pedig Te meghallgatod a szívből fakadó igaz könyörgéseket, hallgasd meg most a gyengék fohászkodással, habár oly lassan suhan is fel Hozzád, mint a pehely lebbenése. Adjad, hogy legyen nekünk a mi hitűnk szerint... Ámen.” A nagy beteg édes apa e közben elaludt. Körülötte lábujhegyen jártak a kis gondviselők és a beteg jó házastárs. De nem szűntek meg imádkozni a kitűzött ideig. A szomszédok és rokonok serege lassan hazahuzó- dott, mind azt hajtogatta: “Vájjon melyik orvos fogja megfordítani azt a nagy betegséget, a földi é vagy a mennyei?” Harmadnapra Karácsony lett. A beteg családfő boldogságtól kipirült arcai énekelte Istenfélő kis családjával: “Dicsőség magasságban az Istennek!” A tiszta szívből származó könyörgés meggyógyítja a betegeket”....azt mondja nékűnk Jakab apostol. És ti mit mondotok Sionnak leányai? Hisziték é ezt? Mártha minden szorgalmatossága mellett is rendelkezett annyi hittel, hogy ha Jézus közel lett volna hozzá- jok a mikor Lázár halálos ágyán sóhajtozott...és segíthetett volna nekik imádkozni, nem halt volna meg az ő testvérek. Ezt nyilvánosan ki kiáltotta! Ma már igen sok művelt nő “pártpolitikai bizottságba” kívánkozik s az imádkozó nők csoportját, vagy a tiszteletes szerető kérését nem kedvelik Ma már igen sok nőnek nincsen ideje imádkozni. De arra, hogy családját elhanyagolva, női hivatását megtagadja, — arra igen. Sok része az amerikai nőknek bírói székre pályázna, de még az alkotmány ezt nem tartja megengedhetőnek és igy most az amerikai nők alkotmánymódosítást nyújtanak be a parlamentben. Egyenlő jogokat követelnek. Magyar Sionnak Leányai! A mit Isten elrendelt hadd legyen az úgy. Maradjatok meg mint igaz segítőtársak a férfi oldala mellet. Ragyogjatok mint fénylő csillagok az Isten országában! Mutassatok utat a tű - résben, a szenvedésben, az imádkozásban, hogy a ti könyörgésetek által gyógyuljon meg a sok beteg családfő, kik az Isten Házán kivűl mindenhová elkénysze- ritik házastársaikat. Mennyivel kívánatosabb annak a nőnek tekintete, mennyivel tisztább szive, mennyivel áldásosabb minden lépése, ki gyenge korától az Isten félelmében neveke- dett. Mennyivel drágább még emléke is az olyan istenfélő családnak, a kiről tudja úgy a jóbarát mint az ellenség, hogy nem törtető de szerény és sorsával megelégedett volt, igy csak természetes, hogy másokat is megbecsült. De a bojtorjánról soha senki nem fog szedni fügét!
