Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-06 / 1. szám

-..-LI

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

..............Lelkész; — Nt. Bogár Lajos.

ÉVI EGYLETI GYŰLÉS.

A Toledoi Kálvin János Ref. és Luth. B. S. Egylet a legközelebb megtartott évi közgyűlésén egyhangú és nagy lelkesedés mellett választotta el az AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁT az egylet hivatalos lapjául. ¥)

Az évi gyűlés most is tündöklő módón mutatta meg egyházunk iránti égő és nagy szeretetét, a mikor is elengedte egyházunknak 500 dolláros tartozását, sőt ezenfelül még 50 dolláros karácsonyi ajándékot is tett le az anyaszen- tegyház segítésére. Bizony nem is mertünk volna még álmodni sem nagyszerűbb jubileumi ajándékról egyházunk részére, mint a minőt a mi derék egyletünk juttatott a szent czélra.

Eg yletünk az évi gyűlésen 60 uj taggal gyár apodott. Az elnökség tisztelettel kéri ez utón is a toledoi hittestvéreket, hogy jelentkezzenek és csoportosuljanak a kibontott zászló alatt a jövő gyűlésig, a meddig még kedvezményes feltételek mellett állhatnak be az egyletbe azok, kik betöltötték a 16 évet és nem idősebbek az 50 évnél.

Egyletünk tisztviselői gyanánt a következő ismert buzgó egyének lettek elválasztva az 1923 évre: —

Diszelnök Nt. — Bogár Lajos lelkész ur.

Elnök Matány János, — alelnök Kurucz Lászió, — jegyző Papp Imre 2337 Caledonia str. Pénztári titkár Demeter József, — pénztárnok: Tóth István, — ellenőrző biz. Tóth János, — Árvái Imre, — Kuzma Zsigimond. Számvizsgáló biz. Papp József, — Kurucz Zsigmond, — és Nagy Imre. Ref. Egyes 73-ik oszt. nak kezelője Visi Sebestyén. Ajtórök Virág József, Do*) Hittestvéri meleg szeretettel köszönt jük a jótékonyság és egyházias érzület megmutatásában elöljáró derék egyletet azon hithii gyülekezetek és egyletek megszaporodott gárdájában, a melyek megértő szeretettel csoportosultak eddig is lappunk zászlaja alá. Nagyon jól esik nekünk különösen a toledoi Kálvin Ref. és Luth. egyletnek bizalma és figyelme, mert hisz eddig különböző okokból kifolyólag nélkülözni voltunk kénytelenek *zt amegtiszteltetést, hogy ez egylettel hivatalos összeköttesben lehettünk volna. Ez az állapot a fennti nemes határozat folytán önmagától megváltozik cs mi készen állunk a tőlünk telhető legmesszebbmenő szolgálatnyujtásra az egylet érdekeit illetőleg a jövendőben. A toledoi ref. egylet által mutatott nemes példát örömmel állítjuk oda követés czéljából a többi ref. egyletek elébe is. Ilyen magatartás illik a jo református és egyházias szellemű egyletekhez és vallásos intézményekhez! — Szerk.

monkos Gyula. Zászló tartó Kosztyi Fe- rencz és Farkas János- Vendég lelkészek egyházunknál.

Közszeretetben álló lelkipásztorunk és neje üdvözlésére a helybeli angol ref. lelkipásztorok, és elöljárók számszerint mintegy ötvenen jöttek össze feleségeikkel együtt, hogy megismerkedjenek derék lelkészünkkel és nejével. Az ismerkedési estély minden tekintetben bensőségteljes és szép lefolyású volt, úgy hogy azok kik megjelentek azon, bizonyára a legkellemesebb emlékkel távoztak el erről. Az angol lelkipásztorok biztosították lelkészünket és nejét arról, hogy mindenkor segítségükre fognak állani az egyházi munkatéren.

A toledoi ref. egyházak prezsbitériumai ez alkalommal tartottak egy közös gyűlést iskolatermiünkben, a melyen részt vettek Ft. Dr. Souders missioi kerületi püspök ur és Nt. Tóth Sándor theol. tanár ur is. A gyűlés elhatározta egy nagyszabású reformáczioi ünnepélynek a tartását Jan. 14-re. A kitűnő estély méltó berekesztéséül 50 terítékes pompás magyar vacsora volt felszolgálva, melyet a kedves vendégek joizüen fogyasztottak eldicsérvén a magyar asszonyok kitűnő főzt jét. Vacsora után végül lelkészünk érdekes képeket mutatott be európai útjáról. Az ünnepek lefolyása.

Karácsonyt megelőző héten minden este volt templomunkban bűnbánati ist. tiszt, tartva, melyeken szép számú és buzgó gyülekezet jelent meg. Az elmélkedések tárgyai voltak: 1) A tékozló ember, 2) A hazavágyo ember, 3) A gyötrődő ember,

4) A segitségért kiáltó ember, 5) Az egyetlen menedék, 6) Az égi hívogató hangok. Az ünnepek egész lefolyása is méltó volt ezen hatalmas gyülekezethez, melynek buzgosága ismeretes Amerikaszerte, A Lorántffy Zsuzs. Nőegyletről.

Erről a derék egyletről is szeretnék már egyszer valami szép jelentést írni a Reformátusok Lapja olvaso közönsége számára. De gondolataim mcgállanak és érzem hogy toliam gyönge arra hogy csak halvány képet is tudjak festeni arról az igaz és nemes keresztyén munkáról a mit a nemes egyletnek a tagjai egész éven át, de különösen az utóbbi hetek folyamán kifejtettek. Már az önmagában is szép jelenség, hogy az évi tisztviselő választó gyűlésen a tagok teljes bizalma a régi tisztviselők személyeiben összpontosult, kiket is egyhangúlag választottak el tisz- ségeikre.

A múlt évben 521 dollár bevételük s ugyanennyi kiadásuk volt. Bevételi összegüket felosztották részben a magyarországi részben a toledoi szegény magyarok segélyezésére. Megáldja őket jótékonyságukért a jócselkedeteket jutalmazó Isten! Most hogy utoljára közöttünk járt Nt. Ka- lassay Sándor árvaházi atya, — ő egész

felforgatta közöttünk a Lorántffy no| rendes folyamatban levő munkáját, aS mennyiben elmondja nekik az árvaházban1 folyó nagyszerű szereteti munkát, a mely nek hallatára úgy neki buzdultak a mi jó asszonyaink és nőink, hogy azt igazi öröm és gyönyörűség szemlélni. Nt. Id. Kalassay ur igazán a Pál apostol példáját követi. Láttuk őt gyülekezeteket szervezni, — templom ajtókat megnyitni az Atya, Fiú, Szent Lélek Istennek nevében, — templomokat felszentelni, — (17 évvel ezelőtt a mi templomunkat is ő nyitotta és áldotta meg az Isten szent nevének dicséretére!) — hallottuk őt, mikor megérdemeltük, megdorgálni és inteni bennünket, — de hallottuk és éreztük áldó imádságát is, a mint az a lélek szárnyain a magasságba emelkedett, utat készítve az idvességet kereső leikeink számára. Most pedig alig több mint egy éve, Egyesületünk vezetőségének bizalma odahelyi ezte őtet az amerikai magyar ref. Árvaház élére, hogy lenne ő földi atyja azoknak az árván maradt magyar gyermekeknek, kiknek más atyjuk, mint a menyei Gondvielő Isten, — nincsen. A Lorántffy nőegylet tagjai tudatában vannak azon kötelességeknek, amelyek reájuk várakoznak ezen intézmény segitése körül is. És ők nem is húzódoznak a kötelesség teljesítésétől. Kollectorokat neveznek ki, a kik házról házra járva rövid pár nap alatt 300 dollár gyűjtenek össze a fennti irgalmas- sági czélra, — a mely összeget azonnal el is küldik a Sión hegyére, az árvaház igazgatójához. De ezzel nem elégesznek meg a jo Lorántffyak. Ruhákat is küldenek, — mindenik gyermek részére a neki megfelelő öltözetet, aztán még egyébb sok-sok szép karácsonyi ajándékot. Például Berecz János szabómester 12 drb. téli jo meleg leánysapkát, — Tarczali István Dry Goods store czipőket, ruhákat, kendőket és egyébb ruhanemüeket adott. Bacsó Pál és neje mint minden évben úgy ez idén is értékes ruhanemüeket stb. küldtek. Mindez fel van jegyezve Annál, a Kinek jó emlékezte vagyon ahoz, hogy egy napon minden jó cselekedetet világosságra hozzon és megjutalmazzon. A Ló- rántffy Zs. Nőegylet különben minden Csütörtökön este összeszokott jönni és úgy a gyűlés helyiségben, mint odahaza is a derék nők kézi munkát készítenek a miket aztán értékesítenek a szegények javára. Ez a nemes egylet ez utón is kéri mindazokat, kik még nem tagjai az egyletnek, mindazokat kik örömöt találnak abban, ha náluknál szegényebbeket és az Ínségben, nyomorúságban levőket kér. sze j retettel segíthetik, — hogy jöjjenek ésjj álljának be az egylet tagjai közzé. A leg-jj szebb ist. tisztelet az a mit Jakab apostol leir az ő levelének 1 r. 27-ik versében. — (Keresd fel csak kedves testvér ezt a széni irati helyet és igyekezzél te is azonképen cselekedni.)