Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-08 / 49. szám
2 AMF*ÍIKA1 MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Segítsük királyllyá tenni Jézust! j A Magyar Reformátusok Lapja számára irta: Irta: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. STENNEK nagy haditerve az, hogy Krisztus a világnak királya e világ pedig az ő birodalma legyen. Ez a világ célja. Ez a világnak dicsőséges jövője! E világnak országai a mi Urunké és az ő Krisztusáé lesznek. Hogy Isten mily felségesen bontakoztatja ki ezt a haditervét, hogy mint indította el e terv megvalósítására Ábrahámot, majd a választott népet, egyszülött Fiát, az apostolokat, a misszionáriusokat, erről a dicsőséges tárgyról tanít az utosó negyedévi vasárnapi iskolai lecke. Egy dicső, győzelmes hadsereg vonul el szemeink előtt, egy hadsereg, melynek minden katonája egy célért küzd: Királylyá tenni a Jézust! egy látomás viszi előre: e világnak országai, népei a mi Urunkéi és az Ö Krisztusáé lettek! arra a dicső napra vár a Krisztust követők tábora, amikor mint sok vizeknek zúgása, mint erős menydörgések szava hangzik majd az örömének: Hallelujah! uralkodik az Ur, a mi Istenünk! örüljünk és örvendezzünk és adjunk dicsőséget neki! Krisztusnak első, úttörő harcosai után, ma már tömött sorok ban vonulnak fel a Krisztust Királylyá tenni akaró keresztyének csapatai. India, Afrika, Ausztrália, Kína Japán, a Mohamedán világ és a többi missziói területek egymásután népesednek be a Krisztusról bizonyságot tevők seregével, akik feláldozva ifjúságot, életet, tűrve éhezést, szomjúságot, bántál mazásokat, fáradalmakat, igen sokszor mártírhalált, hirdetik az Isten öröm üzenetét élőszóval, Írással, a Biblia lefordításával (ma már 775 nyelvre van lefordítva,) betegek gyógyításával, tanítással, kórházak, árvaházak, iskolák építésével és a szeretetnek számtalan eszközével. Amint végig nézzük e hatalmas hadsereget, amint elvonul előttünk munkájuk áldott gyümölcse, az örvendező boldogság mellett szomorúság tölti el szivünket. Szomorúság, mert a magyar ref. egyház küldötteit nem látjuk e nagy hadseregben seholsem. Nem láthatjuk, mert nincs külmissziónk! Tudom én, hogy sok oka van ennek. Tudom, hogy nekünk mindig úgy kellett élnünk, mint Nehémiásnak és munkatársainak, egyik kezünkbe fegyvert, a másikba vakoló kanalat tartva, egyik kézzel védeni kellett magunkat és csak a másikkal építhettünk! Tudom, hogy alig van még Krisztusnak egy egyháza, amelyik annyit szenvedett, mint az ő magyar ref. egyháza. Tudom, hogy ma is sokat kell szenvedni ami édes anyánknak, magyar ref. egyházunknak. De azt bünteti, kit szeret, s azért bünteti, mert még alkalmasabb eszközzé akarja tenni. Olyan alkalmas eszközzé, hogy otthoni feladatai mellett a külmissziói munkára is alkalmas lehessen. Hogy magyar ref. egyházunk ezt a feladatát be tölthesse, ahhoz mi is nyújthatnak segítséget. Tegyük ez utolsó negyedévi vasárnapi iskolai tanulásunkat, a világmisszióval való foglalkozásunkat, emlékezetessé az által, hogy a dec. 16 iki vas. isk. perselypénzt adjuk a Magyar Külmissziói Szövetség felsegélyezésére! Ugyanis, ha még nincs is külmissziónk, de Istennek hála!, van már törekvés ebben az irányban. Ezt munkálja a Külmissziói Szöv. is. Ma még csak ott tart, hogy a missziói érdeklődést igyekszik felkelteni élőszóval és írásban, de eljön az idő, amikor majd munkásokat is küld, akik a többi egyházak munkásaival tanúi lesznek a Jézusnak a föld végső határáig. Ha csak minden vas. isk. egy egy dollárt ad is erre a célra, kiszámíthatatlan áldás fakadhat belőle. Ne hagyjuk hát figyelmen kívül e kérést, hanem hallgassuk meg és adományainkat küdjük el lapunk szerkesztőjének, ki azt továbbítani fogja....Segítsük Királylyá tenni Jézust, segítsük az által, hogy egy perselypénzünk odaajándé- kozásával segítsük a magyar ref. egyházat arra, hogy mielőbb beállhasson a külmissziói mezőn a Krisztusért dolgozók nagy hadseregében. Hogy az ő Királyságának idején mi is, egyházunk is emelt fővel állhasson meg. Hogy ott e szent tömegbe majd, Mely hozzá vágyva jő, Mi is zenghessük ezt a dalt: Legyen Király, Király, világ Királya ő! A mióta lapunkban a BIBLIAI OSZTÁLY rovatot megnyitottuk és e rovat közleményeiben Bibliai Körök szervezését s a szentirás behatóbb, rendszeres tanulmányozását sürgettük, — örvendetesen tapasztaljuk, hogy számos gyülekezetünkben visszhangra talált felhívásunk. A lefolyt két hét alatt több mint száz péld. Bibliai Leczkét küldöttünk ki alakuló bibliai körök szervezésénél segítségül, és egyes gyülekezeti tagok a legnagyobb elismeréssel szolanak lelkészeiknek buzgo- ságáról, a mellyel az ügy mellett állanak. így is van ez jól és igy is kell ennek ennie. A mey gyülekezetben elhanyagolják a szentirás olvasását s tanulmányozását, — ott nem lehet épület és erősödés a hit dolgaiban. Ma is úgy kellene lenni, mint Ezsdrás próféta idejében, hogy a gyülekezetek tagjai meghatottsággal és égő buzgosággal tanulmányozzák az élő Istennek szent igéjét. A lelkipásztoroknak mindent el kell követniök, hogy gyülekezeteik tagjai megszeressék a szentirást és szüntelen merítsenek az örökéletnek frissen csergede- ző forrás vizéből. A téli esték különösen alkalmasak arra, hogy hetenként összejöjjenek a buzgó egyháztagok a szentirás tanulmányozására. Természetesen első sorban maguknak a lelkipásztoroknak kell inspirálva len- niök a munka felvevésére. Érdekes körlevelet küldött be hozzánk lapunk egyik buzgó olvasója, a mely körlevelet csaknem teljes egészében lenyomatunk mások okulására e rovatban. Az első keresztyéneknek az egyik legszebb szokásuk az volt, hogy összejöveteleiken olvasták a szentiratokat, az apostolok leveleit. Később a bibliában ősz-
