Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-08 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. szefcglalt szentirás ezért lett a református keresztyén ember házának is büszke ékessége s az abban foglalt Igék tanítása képezi ma is a református isteni tiszteletek központját. Az idők változásával azonban a Biblia olvasása is nagyon kiment a divatból az othonok- ban, igy az egyházakra hárult teljes mértékben az a feladat, hogy a szentirás rendszeres olvasását felélesz- szék és gyakorlatba vegyék az isteni Ige tanítása mellett legalább a templomi összejöveteleken. A legtöbb keresztyén gyülekezet már hódol is ennek a szép keresztyén szokásnak s a presbitériuma is csak hivatásának magaslatára emelkedett akkor, amikor a legutóbbi gyűlésen elhatározta, hogy rendszeresíteni fogja templomi istenitiszteletein a Biblia olvasását. De, mint szokás mondani, az igaz keresztyén embert hitéről lehet megismerni, amely hitnek persze jó cselekedetekben kell megnyilvánulni. A keresztyén hitnek alapja pedig az “apostoli hitformában” van letéve a legszebben, amit “Hiszek egy”-nek is neveznek. Hogy azért a gyülekezet keresztyén hite külsőleg is kinyilatkozást nyerjen, szükségét látta a presbitérium annak is, hogy istenitiszteletein az egész gyülekezet nyilvános hitvallást tegyen a maga keresztyén hitéről s az “apostoli hitformát” együtt elmondja. Midőn mindezekre a szép keresztyéni újításokra szeretettel felhívjuk az egyház tagjainak a figyelmét, egyúttal jelezni kívánjuk, hogy ezen újítások az uj egyházi évnek, úgyis az adventi ünnepeknek megkezdésével lesznek gyakorlatba véve. Négy árva. * A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK ezen számában egy olyan dologról kívánok megemlékezni, a melyiket elhallgatni bűn volna. Elmondom úgy, a hogy megtörtént az. Colp, 111., kis városkában van egy kis osztályunk. Tagjainak száma tizenegy. Ennél az osztálynál az egyik testvérünk felesége három évvel ezelőtt meghalt. Férjén kívül négy árva állott koporsójánál. Az árvák akkor 14, 6, 5 és 2 évesek voltak. A legnagyobbik leány, a három kicsi fiú. Azóta a leányka vezette a háztartást és nevelte kis testvérkéit. A múlt nyáron, miért, miért nem, az atya egy meggondolatlan pillanatban meglőtte a leányát és öngyilkossági kísérletet követett el önmagán. Mi vitte erre? ne kérdezzük. Sebeiből felgyógyult és most a megyei börtönben várja büntetését. A leányka jobban lett sebeiből és egy meleg szivü magyar családnál kapott otthont, a mig sorsa valahogy megfordul. A három kis fiút a megyei árvagyán vette gondjaiba és a mig az atyjuknak a társulatnál levő fizetéséből telt, gondolt is reájuk. Mikor a pénz elfogyott, odavitte őket colpi osztályunk jegyzőjéhez, Vigh Imre testvérünkhöz, hogy csináljon velük a mit tud. Vigh Imre testvérünk maga sem gazdag ember. Mindennapi nehéz munkával keresi kenyerét az ottani bányában, mellé lábbadozó beteg volt a bányában kapott sérüléseiből. Megírta nekem a dolgot és kérdezte, $ hogyan lehetne a négy apátián, anyátlan árvát Árvaházunkban elhelyezni. Ugyanakkor megírta azt is,, hogy addig, a mig valami lesz az árvákkal, ő és egy másik testvérünk gondoskodnak az árvákról. Kénytelen voltam azt válaszolni, hogy az árvák elszállításáról valami módon gondoskodni kellene, de Egyesületünknek ilyen célra alapja nincsen és erre kaptam Vigh Imre testvértől azt a választ, hogy lehet ugyan, hogy Egyesületünknek nincsen ilyen célra alapja, de van nekünk egy igen jó gondviselőnk, a mi jó Istenünk, a ki gondoskodni fog arról, hogy meglegyen az, a mire szüség van. Beteg testvérünk eljárt a colpi és a szomszédos plézeken lakó magyarsághoz és segítséget kért tőlük az árváknak. Nem hagyta el az, a kiben bízott és $238.55-et szedett össze erre a célra. Hadd mondja el ő maga, hogy számol el az összeggel: “Néhány jó barátom segítségével gyűjtöttem 238 dollárt és 55 centet. Kiadás felső és alsó ruházatra és. lábbelire a négy gyermekre, beleértve az....leányt is,. mert az is az atyja nyomorultja és ruha nélkül volt és munkaképtelen és igy annak is vettünk és mindent az ő jelenlétében fizettem és a kereskedőktől kapott számlák alapján a következőkép van szerencsén elszámolni. Johnson & Vancel Tayloring Co. 30.00 J. A. Paterson Co. 8.00.‘ Zwick Clothing Co. 32.95 Herrin Store Co. 1.90 Goaldini Shoe Co. 9.30 Carbondale Bag Co. 2.69 Vasutijegy Carbondaletól Pittsburghig 44.71 A leánynak készpénzben átadtam 79.00 Árvaatyának elküldtem 30.00 összesen $238.55 A kereskedőktől kapott számlákat megtartom magam igazolására, melyeket kész vagyok bárkinek, bármikor felmutatni.” A négy árva szerencsésen megérkezett Árvaházunkba és azóta ott találtak otthont. Vigh Imre testvérünk nem számit senki köszönetére. Engedje meg azért, hogy elmondtam a fenti tör-, ténetet. El kellett azt mondanom, hogy ne csak én köszönjem meg fáradozását, hanem köszönje meg azt Egyesületünk minden egyes tagja, a ki ezeket a sorokat olvasni fogja. El kellett azt mondanom, hogy öröm mel hirdethesse minden olvasója ezeknek a soroknak, hegy hatalmas az Isten, a ki gondoskodik nemes szivü emberekről, a kik gondját viselik az ő kicsinyeiknek. El kellett azt mondanom hogy értse meg mindenki, hogy milyen szükség van arra, hogy Árvaházunk mellé sorakozzunk és segítsük azt az intézményt, a hol az ilyen sziklára vetett emberi hajótöröttekből keresztyén embereket nevelnek. Vigh Imre Testvérünk fogadja nemes tettéért ösz- szes egyesületi Testvéreim nevében nyilvánított hálás köszönetemet. Tudjuk, hogy betegen, senki köszönetére nem számítva fáradozott a szerencsétlen árvákért. Fizessen meg azért Önnek az, a kinek nevében bízva kezdette és végezte el nemes szívre valló gyönyörű tettét. Molnár István, titkár;,
