Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-17 / 46. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Úgy munkálkodjék azért bennünk szent Lelked kegyelnie, hogy szivünk teljesedjék meg szereteted ér­zésével, s legyünk buzgók szolgálatodban és dicsőíté­sedben ; nyíljanak meg szemeink és szivünk, hogy meg­látnánk és éreznénk jóságodat, nielly kezed minden műveiből kitündöklik, és ez szülne szivünkben szene- tetet és igaz hálát. Világosítsd meg értelmünket, hogy midőn halljuk szavadat, fogadjuk el vezérkezedet, és járjunk azon jó úton, melly hozzád vezet, hogy a T4 ingyen való kegyelmedből, az Ur J. Iír. erdőméért, a mi lelkeink megtalálják az idvességet. Ámen. TANÍTÁS. Az emberek legnagyobb része nagyon selejtes fo­galommal bir az Istentisztelet fontosságáról. Nagyon sok azt tartja, hogy az Istentisztelet nem egyébre való, minthogy az ember elüljön itt egy órát. Mások meg, különösen az iskolázottak azt gondolják, hogy jó ez az iskolázatlan embernek; az iskolázatlanok meg úgy okoskodnak, hogy nem való ez nekik se, mert ha vala­mire jó volna, úgy az iskolázottak, kik valamivel oko­sabbak, mint ők, szintén élnének vele. így, ismétlem, az emberek nagy része, iskolázott és iskolázatlan, ma nem igen él az Istentisztelettel és pedig azért, mert nem bir kellő fogalommal ennek fontosságáról. Pedig birniok kellene! Tudniok kellene, hogy az Istentisztelet nagyon fontos és a czél mit ez szolgál, rendkívül kiható az egész emberi életre. Mert ennek czélja az, hogy az emberbe lelki életet, hit életet, isteni életet fejlesszen. Az a czélja, hogy egy szervet fejlesz- szen az emberbe, a mely szervvel az ember a halál után is élni tud. Az a czélja, hogy az ember lelkének ne csak egy karja legyen, hanem kettő. Ne csak az a karja le­gyen meg a lélekmf:, melylyel a földet fogja; de le­gyen egy másik karja is, melylyel, hogy úgy mondjuk, az eget fogja. Hogy igy azon esetben, ha a földet már nem foghatja, mert elmúlik előtte a föld, másik kezével még mindig foghassa a mennyet, mely soha el nem múlik. Az a czélja, hogy egy uj ember fejlődjék ki az emberben, mely uj ember aztán képes legyen földön és mennyen uj élet élésre. Az a czélja, hogy az ember a közönséges állatországból felemelkedjék az Isten or­szágába. Az a czélja, hogy az ember ne csak földnek, hanem a mennynek is polgára lehessen. Nagy czél ez, édes atyámfiai és nagy munka, melyhez fogható nagy czélt, nagy munkát nem végez itt e földön senki. Olyan nagy czél, olyan nagy munka, hogy ember el se végez­heti, meg se csinálhatja. Isten ugyan maga megcsinál­hatná, mert ő mindenható, de még ő maga se csinálja meg maga. Munkatársául hívta az embert s igy ketten csinálják meg a nagy Isten és az ember a nagy munkát, az ember újjászületését, képessé tevését arra, hogy az Isten országának tagja legyen. És miután sokan nin­csenek tisztába azzal, hogy mit tehet az ember és mit nem tehet, mit tesz az Isten és mit nem tesz, azért jó­nak Ítélem ez órában szólani erről felvett szent lecz- kénk alapján és pedig annyival inkább, mivel világo­sabban igazán sehol nem láttam még elkülönítve a munkatért ember és Isten között a mi mennyei polgár­ságunk érdekében. I. “Úgy vagyon az Istennek országa, mint mikor az ember a magot beveti a földbe,” mondja szent lecz- kénk. Ez tehát az, mit az ember tehet. Veheti a magot és azt vetheti a földbe. A mag, tudjuk, Isten igéje és a föld az emberi szív. Az ember tehát veheti az Isten igéjét és azt bevetheti az emberi szívbe. Ez az egész, mondjátok. Ez az egész. Azonban ne gondoljátok, hogy ez kicsi munka. Nagy munka ez. Kiválasztani a földet, az emberi szivet. Aztán azt előkészíteni az Isten ige befogadására. Kiválasztani a földnek való magvat. Min­den ember lelkének legmegfelelőbb Isten igét és ügy­elni, hogy az ember azt az Isten igét tisztán kapja, ne keverve. Aztán alkalmas módon betenni azt a tiszta Is­ten igét az emberi lélekbe. Mindez, édes atyámfiai, nem kis munka, nem kis gond és nem kis fáradtság. Annyi­ra nem kicsi, hogy ha az ember jól akarja azt elvégez­ni, már ide is kell a nagy Isten segedelme. Azért mond­juk, hogy a magot, az Isten igéjét imádkozva kell vet­nünk. “Vessed a te magodat reggel, vessed este, vessed a vizek mellé,” mond az Isten ige, mert nem tudod, melyik fogamzik meg. Valóban nekünk mindig vetnünk kell az Isten igét. Vetni a gyermek korba, vetni az ifjúság leikébe, vetni a felnőttek leikébe, vetni az öregek leikébe, Vetni kell gazdagnak, szegénynek, műveltnek, műveletlennek, mindenkinek mindig. A magvető, látjuk, szórta elég bőven a magot. Nem gondolt azzal, hogy némely esett útfélre, némely tövis közé, némely köves helyre, ö csak szórta, vetette a jó magot. így kell nekünk is vet ni, szórni az Isten igéjét templomba, templomon kivűl Bármely emberi lélekkel jövünk érintkezésbe, igyekezzünk annak leikébe az örök élet, isteni élet — magvait elszórni. Ezt tehetjük, sőt ezt tennünk is kell Urunk e parancsolata szerint “elmenvén e széles vi­lágra, tanítsatok minden népeket.” II. Most lássuk, mit nem tehet az ember. Azután, mondja az Isten ige, az ember elaluszik és felkel éjjel és nappal és a mag gyümölcsözik és felhuzalkodik ugyan hire nélkül. Mert a föld magától gyümölcsöt te­rem, először füvet, aztán fejet, aztán gabonát a főben, íme az idő, a mikor az ember nem tehet semmit. Életet az ember nem hozhat létre. A magot is elvetjük a föld­be és tovább semmi hatalmunk fölötte. Az ott csirádzik vagy nem csirádzik, nő vagy nem nő, érik vagy nem érik, tőlünk teljesen függetlenül. Egyes tudósok ugyan beszélhetnek az élet keletkezéséről, az élet nevekedésé- ről, de az csak mind beszéd, mert ők életet, nevekedést nem tudnak eszközölni. Az élet keletkezése, a növeke­dés, az érés ma is misterium, az élet misteriuma, a melyhez ember semmit nem adhat és semmit belőle nem vehet el. így van ez az Isten igéjével is. Bemegy ez is az emberi szívbe és ott gyökeret ver, de nem tudjuk ho­gyan. A természeti ember gyűlöli az igét, de az be­megy és megváltoztatja a szivet és szeretni fogja azt. Megújult az egész természetök úgy, hogy a helyett, hogy biint hozna az, hoz bünbánatot, hitet, szeretetet. De mindezeket nem tudjuk hogyan? Hogy bánik el a Szentlélek Isten az ember értelmé­vel, hogy teremt abban egy uj szivet, uj lelket, hogy szüli azt újjá élő reménységre. Hogy születünk újjá

Next

/
Thumbnails
Contents