Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-17 / 46. szám

« AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Szentiélektől? nem mondhatjuk meg. A Szentlélek Is­ten belénk jő, nem halljuk szavát, nem látjuk az ő vilá­gát, nem érezzük érintését és mégis ő hatékonyan mun­kálkodik bennünk, mielőtt még csak gyanítanánk is az ő működését. Mi nem tudjuk, hogy végzi ő a szeretet csodáját, annyival kevésbé tudjuk kivenni az ő kezéből a munkát, hogy azt mi végezzük. Mi nem tudunk újjá teremteni, megeleveníteni, átalakítani, újjá alkotni, megtartani, idveziteni önmagunkat. Mindezeket a nagy Isten végezheti és végezi is, mig mi lei eszünk, aliuszunk és újra felkelünk. És a nagy Istennek legyen hála, hogy ő ezt elvégezi....el­végezi nálunk nélkül, a mi hírünk nélkül, a mi tudtunk nélkül, a mi beleavatkozásunk nélkül. Egyszóval a nagy Isten az, ki besegíti az embert az Isten országába, ő az egyedüli, ki által az ember igy szólhat “hiszek Uram, de légy segítségül az én hitet­lenségemnek.” III. Ezután az ember megint tehet valamit. Mikor pe­dig a gabonának gyümölcse megmutatta magát s hoz először füvet, azaz gondolkodást az isteni életről, majd fejet, azaz meggyőződést, majd gabonát a főben, azaz hitet, élő hitet, azonnal megaratja, mert eljött az ara­tásnak ideje. Az aratás itt a hivő lélek ápolása. A mint megmutatja magát a gyümölcs a fűben, azaz a hit a lélekben, kezdődik az emberi munka, mely emberi munka az aratás, azaz a szeretettel való ápolás. Hisz az ember, hiszi a bibliát Isten szavának, az Ur Jézus Krisztust az Isten fiának. Aztán biztatgatjuk a lelket, hogy vallja be e változást Isten és emberek előtt. Azután próbáljuk elszakítani az ilyen hitvalló lel­ket a világtól, nehogy e világ gyönyörűségei, gondjai elsenyvesszék ezt az isteni égi plántát. Majd szeretettel gondozzuk, ápoljuk, a rosszat, a gonoszt igyekezzünk tőle távol tartani és gondoskodjunk róla, hogy mindig megfelelő táplálékot nyerjen a lélek. A gyermekeket vasárnapi iskolába, az ifjakat ifjúsági-egyesületbe, a felnőtteket más egyletekbe, illetve az egyházhoz, az egyházias hivő emberek társaságába kötjük, hogy igy a világnak szele el ne olthassa a gyenge fényt, a hitet, az ördög incselkedése ki ne irthassa a gyenge kis nö­vényt, a hitet és a test el ne tapodhassa, ki ne olthassa az uj, kis életet, a lélek életét a hitet. Oh édes atyámfiai! Itt nagy feladat vár minden egyes keresztyén emberre. Védni, oltalmazni, az újszü­löttet, az Isten országába most bementet, hogy ott to­vább fejlődhessék, nevekedhessék és erősödhessék. Atyámfiai! én csak magvető vagyok most., vetem a magot. Hirdetem nektek, hogy ti bűnösök vagytok. Hirdetem, hogy meg kell bánnotok bűneiteket és meg kell azt Istennek vallani. Hinnetek kell az Ur Jézus Krisztusban, hogy az ő vére tisztit meg titeket minden bűneitekből És az is lehet, hogy most még kellemet­len ez az ige, haragusztok is érte. Kedvetlenül lökitek el magatoktól az ezt hirdető lelkészt és prédikácziót. Én meg lefekszem és elaluszom. Munkámat folytatja a a Szentlélek Isten és sok-sok napok múlva kikel a mag, látható lesz a hit, mely sziveitekben feltámad. Mi emberek behozzuk a lelkekbe az igazságot, de az igazságnak előmenetelt, életet csak az Isten adhat és amikor adott, oda állhatunk a hivő, megtért, életet nyert elé ezen szavakkal; “jöjj be Istennek embere, haj­lékot készítettem számodra. Ámen. UTOIMA. Szeretetnek Istene! kihez folyamodnánk könyör­gésünkben, ha nem hozzád, kitől származik minden jó adomány és tökéletes ajándék. Hozzád intéztük azért most is alázatos könyörgésünket, azon édes és biztató reményben, hogy azt meghallgatod. Fordulj azért hoz­zánk kegyelemmel és hallgass meg minket, hallgasd meg mindazokat is, kik segedelmed nélkül szűkölköd­nek, hogy ekképen dicsérhessünk mindnyájan: Áldott legyen az Ur, ki a mi esedezésünket meg nem veti, sem jóságát tőlünk el nem fordítja. Ámen. A Biblia tanulmányozásában, valamint a bibliai körök megszervezésében működtetésében bizonyos rendszert kell alkalmaznunk, ha sikert akarunk e mun­kában elérni s a tagok érdeklődését állandóan megtar­tani. Bár az ótestamentum, mint a kér. vallás alapja föltétlenül tanulmányozandó, — mindazonáltal a fősiulyt Idvezitőnk élete történetének, s az általa hir­detett szent igazságok megismertetésére kell helyez­nünk. A legczélszerübb azért röviden rámutatni az ó tes- tamentumi ígéretekre és jövendölésekre, melyek az el­ső emberpár bűnbeesésénél kezdődnek s 4 ezredév tör­ténetén keresztül a Dávid sarjából származott názáreti Jézusra mutatnak. A tulajdonképeni tárgyalási anyag tehát az volna, a mi a BIBLIAI LECKÉK ez. évnegye- des folyóiratban munkánk megkönnyebbítésére ki van dolgozva. Jézus életénél kedvesebb, vonzóbb, megha- tobb és tanulságtelj esebb bibliai anyag nincsen Biblia tanulmányozó körök részére. Első teendőnk azért, hogy minden gyülekezet ke­belében szedjük össze a megconfirmált ifjakat és azo­kat a felnőtteket, a kik szent felbuzdulást éreznek szi­veikben a szentirás behatóbb tanulmányozására. Nincs oly gyülekezet hol a Bibliai Kört meg ne lehetne alakí­tani. A legszemorubb jelenség volna, ha sem a lelkész­nek, sem a gyülekezetnek nem volna kedve ahoz, hogy Bibliai Kör legyen a gyülekezetben. Ha a Biblia ma­gyarázó estélyeket érdekessé, meleggé és tanulságossá tesziik azokra nézve, kik ezeken megjelennek, — csak­hamar fogjuk tapasztalni, hogy olyanok is el fognak jönni ez estélyekre, a kiket ritkán látunk a templom­ban. Ha a szükség úgy kívánja, s a hol ez kivihető, — hetenként kétszer is lehet tartani ilyen összejövetele­ket rövidebb időtartamra. Kívánatos volna, hogy min­den beiratkozott tagnak meg legyen a maga Bibliája, a mit minden összejövetelhez magával hozna és ismét hazavinne. A lelkész olykor olykor bizonyosan jelöl ki

Next

/
Thumbnails
Contents