Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-03 / 44. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pa. VOLUME XXIV. ÉVFOLYAM. 1 9 2 3 Nov. 3. . .No. 44. Szám. Lehet-e jó református magyar az a ki itt tanult meg magyarul imádkozni? Uj papnövendék érkezett a bloomfieldi Semina- riumból az egyik magyarlakta városkába, névszerint Erős académista ur, hogy megkezdje annak az egyházi munkának a folytatását, melyet előzőleg már két végzett lelkész hagyott abba. Mikor a városkában lakó magyarok közt hire ment, hogy ismét lesz istentisztelet vasárnap, — mindenki erről kezdett beszélni csakhogy minélinkáhb hire menjen annak. Mert bár egymást, mint a jótestvérek néha- néha le és össze is szidták, azért az Istenháza iránt, bár nem is volt még nekik, bár nem is voltak egy fele- kezetnek gyermekei, még is nagy tisztelettel viseltettek. Most is igen szépen bebizonyították ezt az által, hogy a gyülekezet apraja nagyja felekezeti külömbség- nélkül mind eljött a templomba. Igaz, talán sokakat csak a kíváncsiság csalt ki, hogy hát meghallgassák azt a diákot, ki itt Amerikában jár Kollégiumba és azt mondja magáról, hogy tud magyarul prédikálni. A prédikáció ugylátszik tetszett, mert a gyülekezet egyik szóvivője isteni tisztelet végeztével utánna szól a távozni készülőgyülekezetnek, hogy szíveskedjenek egy kicsit bent maradni. Erős urnák pedig súgva mondja, hogy csak menjen ki és ha szükség lesz rá, hát majd behívják. Erős ur elértette, hoigy neki kint kell megvárni a gyülekezet határozatát és ezért szónél- kül távozott is. Bent pedig föl lett téve a nagy kérdés, hogy hát megkezdjük-e ismét az egyházi munkát, s ha igen, — akkor mennyit fizessünk a diák urnák? Erre aztán megindult a tanácskozás. Több hozzá szólás után abban álapodtak meg, hogy az egyházi munkát folytatni fogják. Behívják hát Erős urat, és tudomására adják, hogy a gyülekezet hajlandó az egyházi munkát megkezdeni és a diák úrral is meglesznek elégedve, ha mindég igy fog prédikálni mint ma. Fáradságáért egy hónapra tiz dollárt fizetnek s neki ezért kell vasárnap egyszer prédikálni, vasárnapi iskolát tanítani, Ifj. Kört alakítani és tanítani, a havi dijjakat itt-ott be- kolektálni, ha aztán látják, hogy a diák ur igyekszik, hát ők is áldozatkészebbek lesznek irányában. Mind ezideig nyugodtan hallgatta Erős ur az előadó beszédét, de az utóbbi szóra hangos kacagásban tört ki s bár előre tudta, hogy a neki felajánlott fizetés még- csak a villanyosra is kevés, mégsem tudott meghátrálni, hanem elválalta a kijelölt munkák elvégzését. Csupán azt kérdezte még, hogysziveskedne valaki meg mutatni, hogy ki hol lakik? Mire megszólal a gyülekezet egyik tagja Zsadányi testvér, hogy hát a többit is én kalauzoltam, hát mán csak önnel is elbánok valahogy. Ezzel véget ért a gyűlés és este már a látogatás is megkezdődött. De alig indultak el, Erős ur észre veszi, hogy ez az ember csak ugyan elakar vele bánni, mert minden második, vagy harmadik magyar__lakta házat kiakar kerülni. Azért rá is szól kísérőjére, mondván:— “Barátom, ön vagy elvezet engem felekezeti kü- lömbség nélkül minden magyar — laktaházhoz, vagy pedig egy tapodtat sem teszek önnel tovább! És ezt oly erélylyel találta mondani, hogy kísérője mindjárt barátságosabb kezdett lenni és Ígérte, hogy ha már éppen annyira akarja a diák ur, hát megteszi. Már úgy látszott, hogy minden magyarlakta háznál voltak, mikor az utolsónak vélt házból is kijöttek, Erős ur észre veszi, hogy kísérője valamin gondolkodik. Nem állhatja meg, hogy kerülő után meg ne kérdezze. Mondja csak Zsadányi testvér, nem hagytunk ki valakit? Mire a kérdezett nagy lelki nyugalommal feleli vissza, hogy még nem, mert épen a háza előtt vagyunk. De mán ide igazán mondom, hogy nem érdemes bemenni, mert ezek se nem magyarok, se nem tótok. Az ember az tót volna, az asszony meg magyar, de gyermekeihez mindég angolul beszél és igy azok bizony egy szót se tudnak magyarul, pedig van nekik hét. Hát akkor ide bemegyünk, volt az egyenes és határozott T
