Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-03 / 44. szám
válasz, és ezzel Erős ur már nyitotta is a kaput, Zsa- dányi ur pedig akarva, nem akarva, de csak utánna bandukolt. Alig léptek be a házba, Erős ur rögtön átlátta, hogy kísérőjének sok mindenben volt igaza, de azt is látta, hogy a ház lakóinak igen nemes szive van, és hogy keresztyéni türelemmel és szeretettel, még itt is elfog lehetni érni azt, hogy e háznak lakói fognak magyarul beszélni és a magyar templomba és vasárnapi iskolába magyarul énekelni. Zsadány testvérünk pedig azt gondolta, hogy bizony csak bolondság volt ide betérni, mit mihelyt kikerültek az udvarról, nyomban tudomására is hozott Erős urnák, mondván, hogy hát most már csak belátja maga is diák ur, hogy ide csak hiába mentünk be, mert már ezeket sohasem lehet megtanítani magyarul és soha sem is fog tudni oly szépen beszélni, hogy annak kedvéért, hogy önt megértsék, megtanuljanak magyarul, vagy eljöjjenek meghallgatni legalább. E megjegyzésre Erős ur csak annyit mondott, hogy “egy jó református magyar előtt nincs lehetetlenség.” Lehet is az jó református, vagy jó magyar, ki Amerikába tanult meg imádkozni? Veti oda Zsadányi testvérünk. E nem várt megjegyzés egy szempillantás alatt Erős urnák minden vérét arcába hajtotta. Végtelen keserűség és harag fogta el, hogy hát éppen tőle merik azt kérdezni, ki képes a legjobb barátaival összeveszni, a legerősebb és legnagyobb tanulóval is szembe szállni, sem hogy a magyar becsületen csak egy makulányi foltot is engedett volna ejteni. Midőn mindezeket átgondolta, keze ökölbe szorult, de a másik pillanatban már ismét nyugodt volt, csupán egy két könnyet törölt ki szeméből, mit Zsadányi testvérünk is észre vett, mert épen egy utszéli lámpa fényénél haladtak el. Ugyan mire gondolt e vérig sértett akadémista, hogy köny- nye is kicsordult? Talán arra, hogy mily elfogultak is tudnak lenni egyes emberek, ahelyett, hogy hálát adnának az Istennek azért, hogy még ez idegen haza földén is akadnak ifjak, kik szívesen tanulnak magyarul, csakhogy hitüknek, fajuknak szolgálatára legyenek, holott ha más pályára lépnének boldogabb életet élhetnének, és még is, ily lenézően sértik meg őket. Akár mi volt is az, erőt véve indulatán, igy szól: Kedves Zsadányi ur, ha ön az én helyzetemben volna...mondjuk....tudna annyit angolul imi olvasni mint én, elválalta volna-é $10.00 tiz dollárért annak a munkának elvégzését, melyet önök bíztak reám? Oly szelíden és szivhez szólóan volt ez a kérdés feltéve, hogy Zsadányi ur tán még akarata ellenére sem tudott máskép csak nemmel válaszolni. Látja kedves Zsadányi testvér, mily gyarlók az emberek! Mily sokan vannak ez idegenbe szakadt emberek között az olyanok, kik létüket, tudásukat és amit csak bírnak Isten után, — mind Magyar Hazájuknak köszönhetik és mégse hajlandók érte egy kis önfeláldozásra. De annál inkább készek piszkolni és vérig sérteni müveit emberhez nem illő alávalósággal azokat, kik itt nevelkedtek, kik mindent e hazának köszönhetnek és még is szeretik fajukat, sőt szüleik hazáját is- Majd tovább folytatja: Az elmúlt iskolai év vakációja alatt, egyik barátom oly magyar gyülekezetben válalt nyári iskola tanítást, hol Magyarországon végzett lelhetett és mégis a kicsiny gyermekek nevelésével nem akart foglalkozni. Barátom vállalta és 8 hétig tanította is a nyári iskolát, dacára annak, hogy 112 gyermek- ket reggel 8 este ötig egy piszkos és alkalmatlan helyiségben kellett tanítania, de még ezzel sem elégedett meg, hanem 5 tői hétig még magaköré gyűjtötte a nagyobb gyermekeket és megtanította őket színdarabra. Este 7-től sokszor 11-12 óráig pedig a nagyobb fiatalsággal foglalkozott. Megalakította az Ifjúsági Kört, tanítva a fiatalságot színdarabokra és hazafias dalinkra, hogy a magyar nyelvet és érzést bennök is ápolja. Barátom, ezen önfelálkozó munkája által fizetésén felül 8 hét alatt még $250.00 dollár tiszta hasznot csinált az egyház részére és tudja mi volt a hála a jutalom érte? Kinevették szegény barátomat, hogy ennyit dolgozott, de egy köszönő szóval, vagy mint szegény diákot még egy pár dollárnyi ajándékkal sem jutalmazták meg. Ez önfeláldozó munka után pihenésre lett volna szüksége, de bekellett menni a gyárba dolgoznia, hogy mielőtt az iskola megnyílik, megkeresse a következő tanévre szükséges könyvek árát. Most már Zsadányi testvér törölgette szemei pilláit, de már többről nem beszélgethettek, mert egy harmadik egyén is csatlakozott hozzájuk és igy Erős ur elvált és az iskola felé vette útját. Erős urnák még jó hosszú utat kellett meg tenni az iskoláig, és ez idő alatt, volt ideje átgondolni az egész dolgot, bár szerette volna fejéből kivetni az egészet de annál inkább fülébe csendült a kérdés: “Lehet-e jó református magyar az, ki Amerikában tanult meg magyarul imádkozni? Már lakására ért, sőt már rég le is feküdt, de csak nem akar ;álom j önni szemére, mikor pedig elalszik egy pillanatra, lakótársának felkellett költenie, mert álmában folyton azt beszélte, hogy “szorgalmunkkal és becsületességünkkel fogjuk megmutatni, hogy hát igen is jóreformátusok és jő magyarok vagyunk mi mind, kik ez idegen haza földjén a Bloomfieldi Seminárium falai között tanultunk meg magyarul imádkozni. Alpha. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁR. A Horváth Sámuel homesteadi lelkipásztor ösz- szeállitásában a Ref. Church által kinyomatott AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁRNAK 2-IK KIADÁSA immár kikerült a sajtó alól és kapható a REFORMÁTUSOK LAPJÁNÁL. Az uj zsoltár ára tartós és díszes bőrutánzatkötés, veres szegéllyel postaköltséggel 1.25 *) JEGYZET. Ezen uj zsoltárokból példányok CSAK IS a pénz előleges beküldése mellett expediáltatnak. Kérjük ezt figyelembe venni a rendelésnél. A pénz előleges beküldése szükséges a Hozsánna rendelésnél is! Hozsánna vasárnapi iskolai és templomi énekek gyűjteménye. Ára vászonba kötve 55 cent. 1234 Wisconsin Avenue, South Hill Station 2 AMJ^IKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. —mi, . -tt—............--- v.............. .................................i.L.1kész lelkészkedett, tehát mindent hazájának köszön-
