Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-03 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Újra kérdést teszek fel: ki az, a ki ezt sokallja? Én tudom, hogy mi tévesztette meg a buffalói osztályt, és ezért nem tudtam rájuk neheztelni egy pillanatra sem. Az, hogy ők 400 dolláros fizetésemelésnek látták a pénztárnok szeptemberi fizetésemelését. 500 dollárról egyszerre 900 dollárra ugrani fel: ez már mégis csak sok, gondolták magukban, és megírták tiltakozásukat. Nem, kedves Testvéreim, a pénztárnoki fizetésemelés nem 400 dolláros emelés, hanem egyszerű száz azaz 100 dolláros fizetésemelés. Az, hogy most a pénztárnok mégis 400 dollárral többet vesz fel ebben az esztendőben, nem egyéb, mint hogy felveszi mind a négy esztendőre az egy-egy száz dolláros fizetésemelést. Ugy-e, hogy milyen nagy különbséget jelent, ha igy látják a dolgot? Pedig még nem mondtam el ennek a fizetésemelésnek a történetét. Holott a helyzet megértése végett ez is kötelességem. Igyekszem röviden tenni azt. 1918-ban a trentoni vezértestületi gyűlésen került elő először a pénztárnoki fizetésemelés. A vezértestület már ekkor kimondotta, hogy a helyzet tarthatatlan: a pénztámoki fizetést emelni kell. Tették volna ezt, ha nem látják szükségét? Indítványozták, hogy majd a konvenció adjon visszamenőleges fizetésemelést a pénztámoknak. Ez az indítvány a konvención kútba esett, mert igy is sok pályázó volt a pénztárnoki állásra. Ennek kell tulajdonítanunk, hogy amikor a konvenció minden egyes tisztviselőnek a fizetését az addiginak a kétszeresére emelte: addig a pénztárnokét csak egy-ötödrészszel emelte. Alig mult el a konvenció: az elnök és az ellenőr a legelső pénztárvizsgálaton meggyőződtek a pénztámoki fizetés aránytalanságáról és azonnal indítványozták annak emelését. A vezértestület egyhangúlag pártolta azt. Ez a pártolás azonban kimaradt véletlenségből, abból a levélből, a melyben a vezértestület ez ügyben szavazásra szólította fel az osztályokat; egyébként is nagyon szerencsétlen formában került a dolog az osztályok elé szavazásra, a mit később az egész vezértestület maga elismert, a következő gyűlésen. Ekkor már késő volt: az osztályok, természetesen, leszavazták a fizetésemelést és annak visszamenőleg megadását. Mikor azonban közbejött, hogy titkári hivatalunk munkaszaporulata miatt a titkárnak sürgősen kellett megadni a fizetésemelést, más kép a munka megakadt volna: ha már neki, alapszabály ellenére, megadhattuk, miért ne adtuk volna meg a pénztárnoknak, a kinek a fizetésemelésre való jogosultsága még régebbi keletű volt, mint a titkáré, a fentiek értelmében. íme igy történt. Ha rosszat tettünk: majd a körmünkre üt a konvenció. Mi azonban egy cseppet sem félünk tőle. Ezt sem azért mondottuk el, hanemmeg- mondtam az okát az első kikezdésben, hogy miért. A pénztárnoki fizetésemelés kérdése tehát távolról sincsen elintézve, azt majd a konvenció intézi el. Hogyan fogja tenni? ki mondhatná meg azt ma? Felfogásom szerint az egyedül helyes és mindegyik félre nézve becsületes és kielégítő fizetés-meghatározás az arányosan szaporodó, és pedig lehetőleg automatikusan gyarapodó fizetés. Akár a vagyonhoz mérik, akár a tagok létszámához. A titkárét talán lehetne az utóbbihoz, az ő munkáját a tagok számának a szaporodása növeli; a pénztárnokét meg a vagyonhoz. Kimondani, hogy ezer taggal szaporodás ennyivel vagy annyival növeli a titkár fizetését; tízezer dollár vagyonszaporu- lat pedig megállapított összeggel a pénztárnokét. A régi fizetés szerint a pénztárnok kapott 400 dollárt, az általa kezelt pénzvagyon után tízezrenként 50 dollárt. E kulcs szerint a jelenlegi pénztárnoki fizetésnek nem 600, hanem 1200 dollárnak kellene lennie. Ezt csak annak igazolásául, hogy mégsem olyan sok hát az a 600 dollár fizetés negyedmillió dollár kezeléséért. Mert ma mái1, hála Istennek, ennyi van! Az e cikkben elmondottak szószerint állanak az ellenőri fizetés emelésének szükségességére nézve is. Még egy kérdés van, a mit hasonlóképpen meg kívánok világosítani, és ez a lancasteri tanári ház ügye. Erről majd a következő számban. Tóth Sándor pénztárnok. ******************************************** JELENTÉS a Uniontovvni és vidéki magyar református egyház 1922-ik évi munkájáról. Németh József pénztárnok számadása Jan. 1-töl April 28-ig. Áthozatal 1921 a Bank könyv szerint 1388.11 1839.25. Hónapok Bevét. Kiad. Banki betét Készpénz Jegyzet Áthozat Január Február Március Április összesen 1388.11 1371.11 127.10 116.23 50.58 122.35 188.07 271.40 245.29 130.84 96.58 283.99 1107.17 316.85 2166.84 1542.31 2106.52 17.00 Check 93.52 76.52 55.83 204.24 171.38 63.22 Mérleg Bevétel 2166.84 Kiadás 1542.31 Maradvány 624.53 Bankban van 561.31 Hiány 63.22 Parti János számadása Május 1-töl Julius 22-ig. Átvett 561.31 561.31 Májusi 284.41 254.47 282.65 1.76 Junius 106.91 265.87 106.91 1.76 Julius 82.00 56.60 82.00 1.76 összesen 1034.63 576.94 1032.87 1.76 Mérleg Bevétel 1034.63 Kiadás 576.94 Maradvány 457.69 Banki k-önyv mutat 455.93 Hiány 1.76 Elek István számadása 1922 Julius 22-töl Dec 31-ig. Áthozat 455.93 455.93 Julius 17.96 64.15 17.96 Auguszt 59.99 169.42 57.99 2.00 Szeptember 48.37 90.36 41.42 5.95 Oktober 49.71 170.76 30.00 12.71 November 36.50 70.55 12.05 24.45 December 231.60 112.00 242.86 33.85 összesen 900.06 677.24 858.21 33.85 Zárlatkor betét 33.85 Nincs hiány.
