Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-27 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA lalja a földet is hiába?” A példázat érthetővé válik számunkra, ha meggondoljuk, hogy Jézus mintegy hasonlattal, képpel rá akar mutatni az ember életére. Az Isten az embert dicsőséges, gazdag, gyümölcs- termő életre hívta el. És hány ember van, aki ezzel egyáltalában nem törődik, Jóság, hit, szeretet, jócselekedet, embertársam, — mit nekem, én csak magammal törődök, mondogatják. Az ilyen emberek nem tudják, hogy az Isten mit akar velük? S mig élnek gondtalanul, addig az Isten szomorkodva várakozik reájuk, mikor lesz életükön gyümölcs, — jócselekedet?! Te reád mióta várakozik az Ur: Tiz, — húsz, vagy ütvén, esztendeje? Hányszor megalázott, hányszor tört össze és Te ma is talán elbizakodott, kevély ember vagy? Mióta várja, hogy légy józan, mértékletes és Te még mindig csak elkábitod magad az alkohollal? Várja, hogy törődj embertársaddal, szeresd felebarátodat és te csak önző módon magaddal törődöl? Nem gondolod-e, hogy az úr türelme elfogy, látva a gyümölcste- lenséget, a terméketlenséget és elgondolja magában: miért szívja ez az ember a levegőt, miért élvezi a napfényt, a meleget, mire való neki az élet, miért fogyasztja a tápanyagot és szól már szolgájának: “vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába ?” És te csak élsz gondtalanul, nem tudod azt, hogy a mennyben a Jézus leborul Atyjának királyi széke előtt s érted is imádkozik, könyörög: “Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben. És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” Azt gondolod, hogy sok időd van, előtted áll 70-80 esztendő és nem tudod azt, hogy az idő nagyon rövid, gyorsan eltűnő; nem tudod, hogy csak a Jézus könyörgése tartja benned a lelket és az életet?! Vigyázz, légy készen! Kedves Olvasó, tudod, hogy a mezők minden nyáron gazdagon vannak megrakva áldással, amelyet az emberi szorgalom kötöz kévékbe és hord a csűrbe. Olyan a föld, mint egy gazdagon terített asztal: mindenütt áldás, mindenütt gyümölcs! Hát csak az ember lelke volna megátkozott köves talaj, amelyen, tövis, gaz, bűn terem? Ez nem lehet! Nekem, neked és minden embernek az élete kell, hogy gyümölcstermő élet legyen. A lelki életben való növekedés és a gyümölcstermés úgy kezdődik meg, ha Istenhez közeledünk és a Jézus példájának követésére határozzuk el magunkat. Hit, szeretet, istenfélelem, tiszta lelkiismeret kell! Ha ezek a gyümölcsök ékesítik életünket, számunkra minden megváltozik. És ki kezdi el ezt a gyümölcstermő életet? Akárhány ember azt mondja, kezdje el a pap, kezdjék a vezető emberek, kezdje meg a szomszédom s majd ha látok sok-sok jó példát, azután utoljára én is jövök. Itt van a mi nagy bajunk, ez a mi nagy betegségünk! Mintha utolsó dolog volna ezen a világon az igaz keresztyéni gyümölcstermő, jócselekedetekben gazdag élet. Pedig ugy-e ez nem utolsó dolog, kedves Olvasó? Nos, akkor törekedjünk erre az életré! Ámen. Kiss János. UTÓIMA. A Te hatalmadat magasztaltuk Uram! és a Te kegyelmednek és szeretetednek dicsérete volt a mi szájunkban. Vedd kedvesen ezen mi lelki áldozatunkat, és tölts be minket lelkednek kegyelmével. Nemcsak mivelünk, pedig hanem a föld minden népeivel és nemzeteivel közöljed Uram a Te kegyelmedet, visszavivén minden szegény tudatlanokat, a tévelygés és sötétség fogságából az idvesség egyenes útára. Támassz e végre igaz és hű prédikátorait a Te igédnek, kik a Te szent nevednek felmagasztal tatáját s szegény nyájuknak idvességét keresik. Irts ki ellenben minden szakadásokat, eretnekségeket és tévelygéseket, mellyek háborgások s meghasonlások magvai a Te népednél, hogy igy testvéri szép egyetértésben élhessünk mindnyájan egyetemben. Taníts meg minket a Te beszéded által, hogy bi- zodalmunkat egyedül Te benned vessük, Néked szolgáljunk s Téged tiszteljünk, hogy igy a Te szent neved egész életünkben dicsőittessék általunk. Ámen. Hl LAPUNK TAHIM. g*| Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkésL Luther életéből. A reformáció évfordulóján tekintsünk bele a nagy reformátor életének abba a részébe, amelyik többé ke- vésbbé el volt rejtve az emberek szeme elől. Mikép állta meg Luther Márton és felesége, Bóra Katalin az élet próbáit ? Köröskörül ellenség. Luthert ellenségek vették körül attól a naptól fogva, amikor először nyitotta meg ajkát bizonyságtételre. De szive nem ismert félelmet. Ennek bizonyságát adta akkor is, amikor a wormsi birodalmi gyűlésen olyan rendíthetetlenül megállt az evangélium mellett a császár és a világ hatalmasai előtt. De bátorságának fényesebb megnyilatkozása volt az, amikor elhagyta Wartburg várát, ahol Bölcs Frigyes erőszakkal rejtve tartotta. Wittenbergben zavarok támadtak, egészségtelen rajongó irányzat veszélyeztette az evangélium ügyét s Luthernek most már nem volt maradása Wartburg biztos várfalai között. Mit törődött vele, hogy fején a birodalmi átok s akármelyik vele szembejövő jöttment végre hajthatja rajta a halálos Ítéletet? Mit törődött vele, hogy a hatalmas György herceg tajtékzó dühhel áll lesben pribékjeivel, hogy elfogja? Bátorságának gyönyörű bizonyítéka az a levél, melyet útközben irt a választófejedelemnek. Hadd álljon itt néhány részlet belőle. Megnyugtatja a fejedelmet, hogy ő nem fél György hercegtől: “Ha kilenc napon át (bocsásson meg Választófejedelem ő kegyelmessége ezért a bolond beszédért) csupa merő György herceg hullana eső gyanánt az égből s mindegyik kilenczszer olyan dühös lenne rám, mint ez az egy, bizony akkor sem félnék. Úgy látszik azt hiszi, hogy az én Krisztus Uram csak afféle szalmából font báb. Ezt azonban csak egy darabig szenvedhetjük el az én Uram, meg én.” Megmagyarázza neki, hogy miért lakozik ilyen bátorság a szivében: “Ezt azért irom meg Választófejedelem ő kegyel- mességének, hogy megtudja, hogy én a választófeje-
