Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-27 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 delemnél sokkal magasabb védelem alatt, az Isten védelme alatt megyek Wittenbergbe.” Luthernek egész élete folyamán volt alkalma bátorsága megbizonyitására. Álljon itt néhány adat arra nézve, hogy ellenségei sohasem pihentek. 1525 ben nemes emberek esküdtek össze élete ellen. 1530 ban nem látogathatta meg édes apját, mert urak és parasztok egyesült erővel fenyegették. 1540 ben egy zsidó orvost, a Pózenból való Mihályt 2000 arany forinttal megvesztegették, hogy Luthert megmérgezze. 1541 ben egy Stóber Kelemen nevű ember aljasodott a Sátán eszközévé, mikor kabátja ujjába rejtett puskával akarta lelőni. S ezek csak a különösen szembetűnő események. Luthernek és feleségének állandóan gyakorolni kellett magukat a keresztyén bátorságban. Volt alkalma erre az özvegy Lutheménak is. Alig hunyta be Luther a szemét, a háború kizavarta otthonából s öt gyermekével menekülnie kellett. Özvegységének egész ideje viszontagság. Halála óráját is idegenben érte meg. Az élet gondjai. Luther nem volt gazdag ember. Jövedelme nagyon kevés volt háztartásához, de azért aggodalmaskodás nélkül törődött bele szegényes sorába. Annak aki arra biztatta, hogy jó lenne családjának egy kis vagyont gyűjteni, azt felelte: “azt biz én nem teszem, mert akkor mindjárt nem bízzák úgy magukat Istenre, mintha egyebük sincs rajta kívül.” Amikor egy hitéért elüldözött ember fordult hozzá segítségért s neki magának sem volt több pénze egyetlen Joachim tallérnál, amelyet már régebb idő óta zsugorgatott, rövid gondolkodás után bekiáltott a fiókba: “Joachim, ki veled! Az Ur hiv!” Más alkalommal, amikor gyerekágyat feküdt felesége, az újszülött keresztszüleitől kapott ajándékot adta oda Luther egy szegény embernek. Amikor felesége észrevette, hogy üres a persely s szemrehányát tett érte az urának, Luther szelíden igy felelt: “Édes Katám, Isten gazdag, majd ad Ő helyette.” De bál-mennyire vidám és megelégedett volt is Luther a maga Istenében, néha mégis olyan súlyos lelki harcai volta, hogy szinte azt hitte, nincs neki megen- gesztelődött Istene a menyben. Ilyenkor a feleségére hárult a feladat, hogy a kellő pillanatban egy egy fed- dő, vagy bátorító, vagy vigasztaló szóval legyen neki segítségére. Egyszer azonban úgy látszott, hogy semmi sem használ. Luther el is távozott néhány napra hazulról, hogy kissé felviduljon, de bizony szomorúbban került haza, mint ahogy elment. De ugyan mire ért haza? Kata ott ül a szoba közepén fekete gyászruhába öltözve igen szomorúan. Zsebkendője csűrön viz. Látszik, hogy tele sírta. Luther kérdésére, sürgetésére, hogy mi leli, végre azt felelte: “Lássa doktor ur, az Ur Isten, ami Istenünk meghalt! Azért gyászolok.” Luther erre elneveti magát és igy szól: “Igazad van, édes Katám, csakugyan úgy tettem, mintha nem volna már Isten a mennyben.” S ettől az órától fogva úgy elszállt a rossz kedve, mint a köd. Nehéz próbákat kellett megállaniok Lutheréknek, mint szülőknek is. Luther Istenre tekintő szívvel szerette gyermekeit. Mégis fölötte nehéz próba volt számára, amikor oda kellett adnia az élet és halál urának egyik gyermekét. 14 éves Magdaléna leánykája volt az, aki kedves, okos voltánál fogva különösen odanőtt atyja szivéhez. Amikor ott feküdt a betegágyon s látszott, hogy aligha lesz már gyógyulása. Lüther igy szólt: “jó Istenem, szeretem, de ha az a Te akaratod, abba is belenyugszom, hogy nálad legyen.” S megkérdezte beteg leánykáját: “Ugye, Magdalénkám, szívesen itt maradnál a te édes atyádnál, de, ugye, szívesen el mégy a te mennyei Atyádhoz is?” A leányka felelt: “Igen, kedves apám, amint az Isten akarja, úgy legyen!” Luther erre elfordult tőle s könnyes szemmel szólt: “Úgy szeretem! De amikor a test szeretete ilyen erős, megállja e majd helyét a lélek?” A haldoklás bekövetkeztével letérdelt a leányka ágya éllé, keservesen sirt és könyörgött, hogy Isten szabadítsa meg szenvedéseitől. Majd ő vigasztalta siró, jajgató feleségét: “Gondold meg, kedves Katám, hogy milyen jó helyre kerül a mi lánykánk.” Megállta Luther és felesége az utolsó próbát is, mikor nekik maguknak is alá kellett szállani a halál árnyékának völgyébe. Luther haldoklás közben igy imádkozott: “Hálát adok neked Istenem, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak atyja, hogy megjelentetted nekem a te szent Fiadat, akiben hittem, akit szerettem, akit hirdettem, akiről bizonyságot tettem, akinek dicséretét énekelhettem. Uram Jézus Krisztus, neked ajánlom az én lelkemet.” Majd elmondta János ev. 3 rész 16 versét és a 68 zsolt. 21 versét. Férjéhez hasonlatosan ment a halál elébe Bóra Katalin is. Utolsó szavainak egyike ez volt: “Úgy bele akarok kapaszkodni az én Uram Krisztusomba, mint bogáncs a ruhába.” Magy. Kér. Nap.-ból. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE November 4-ra. Aranyige: “Nem vetem a szemem hiába való dologra.” Zsol. 101:3. a részegítő ital-tilalom ; prohibitio. Olvasandó: 101. Zsoltár 5-8. verse. Példabeszédek 23. Rész 29-35-ik verse. Dániel 1. Rész 8 ik verse. A korhelység átka. A részegeskedés, a szeszes italok mértéktelen használata, nagyobb pusztítást visz véghez az emberek között, mint a legveszedelmesebb járvány, mint a háború.
