Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-27 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 D A magyar üántt vb ICrányat Ladies’ Society A régi idők leghatalmasabb királya Dávid, lelkének legragyogóbb virágait kötötte csokorba akkor, amidőn a Sión Leányaiért imádkozott. íme az imádságnak egy része: “Uram! olyanok legyenek a mi leányaink, mint a templom ékességére szépen kifaragott dxága kövek!” Mennyit dolgozhat egy szobrász valamely nyers kőszálon, addig a mig abból a templom ékességére szépen kifaragott drága kő idomul? Tudja az a ki a szobrászat művészetében jártassággal bir. Mások legfeljebb csak elképzelhetik. Mennyi imádságos lelkűlettel párosult munkára lesz szüksége az amerikai magyar reformátusság lelki vezetőinek, mig a magyar kálvinista nők hitének hire lesz az egész világon. Minél tovább kerülgeti a szobrász a csiszolás megkezdését, annál később végzi el a kívánt munkát. Ne halogassuk hát ennek a nemes művészetnek teljes erővel való megkezdését, hanem kezdjük egyenesen ott a hol kell. Imádkozó lélekkel kell a magyar kálvinista nőkben rejlő nagy lelki kincseket felszínre hozni. Tehát művészekre van szükség. E dicső munkához olyan anyagunk van, a melyben még az irigység sem találhat hibát. Egyedül a hozzá nemértésnek beismerése lehet mentségünk?! Ezt nem szabad megengednünk. Vagy talán jóakarat hijján vagyunk? Ez még sokkal veszedelmesebb lenne. Ez sem áll. Mi lenne tehát a feladatunk az akadályokkal szemben? Keresztyén férfiakhoz illő elhatározás, melyet kövessen a tett! Megkezdettük é már az amerikai magyar kálvinista nők között azt a munkát a mely az imádkozásra képesít? Ha igen mennyire vagyunk. Három ember egy társasságban halad. Igen ismerős mindháromnak neve Komoly, Mámegint és Mineka urak beszélgetnek az egyházi aktivitásokról. Komoly ur bocsánatot kér és befordul a templomelőtti vaskapun. A másik kettő kérdi, hogy miért nem tart ő vélek. “Megbocsátanak az urak, most nem tarthatok önökkel, mert a női összejövetelünkre kell mennem, hogy ott elvégezzem a rám szabott munkát.” Milyen munkát? Kérdik egyszerre mindketten. “Imaóránk van ma estve a magyar kálvinista nők részére és a Sión Leányai felkértek, én pedig örvendek, hogy megjelenhetek közöttük.” Mámegint? Mineka? ....ők csak haladnak a tánczterem bejáratára és ott tárgyalják meglehetős czipős gúnyolódás közepette a mi gyönyörű keresztyén mozgalmunkat. A női képezdében 5 fiatal nő várakozik Komoly urra. Vidám arcai köszöntik egymást. Majd felzendűl a kis társaság ajkáról a 65 ik zsoltár — A SIONNAK HEGYÉN ÚRISTEN! melynek végeztével Komoly ur olvassa a Dávid király gyönyörű imádságát. “Uram, olyanok legyenek a mi leányaink, mint a templom ékességére szépen kifaragott drága kövek.” örömkönnyek csillognak a nők szemében s újra megígérik, hogy mindenik hoz egy uj imádkozó tagot a jövő estvére. Kovács Andor. CSALÁDI KÖR. FAMILY ALTER Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész. MEDDIG VÁR RÁD AZ UR? Élőének: 25 Zs. 1. 2. Utóének: 70 Dics 1. 2. ELŐIMA. Szeretetnek és kegyelemnek Istene! minden megújult nap, minden reggel azt mondja minekünk: hogy Te földi gyermekeidhez mindig közel vagy. Te benned élünk, mozgunk, vagyunk mindnyájan. Ezt tudván és elismervén, — mivel menthetnénk magunkat, ha eget és földet feljárván, Téged nem úgy tisztelnénk és dicsőítenénk, mint legtökéletesebb valót, ha vallást nem tennénk hatalmadról, bölcseségedről, szeretetedről. Vájjon ne magasztalnánk Tégedet, kinek dicsőségedet ezer nyelv hirdeti, mi, kiket Jézus által megváltottál? Általadjuk egészen Néked magunkat. Tedd sziveinket a szent lélek templomává. Világosíts, erősíts meg, és készíts el, hogy mint jó termő föld lehessünk gazdagok jó cselekedetekben. Nyisd meg sziveinket és szemeinket, hogy jóságodat, mellynek égben és földön mindenütt nyomaira találunk, hálás lélekkel elismerjük és teljék meg szivünk méltó hálaadással. Ne vond meg tőlünk kegyelmedet; mi egyedül csak Te benned reményiünk. Amen. TANÍTÁS. “Vala egy embernek figefája szőlőjébe ültetve és elméne, hogy azon gyümölcsöt keresne, és nem talála.” Az ember akarva-nem-akarva számit, rátámaszkodik az Istenre. A kereskedő fárad, üzleteket köt, a reménysége azzal biztatja, hogy fáradságának lesz jutalma. A földmives munkálkodik nagy szorgalommal, mert megvan arról győződve, hogy aki dolgozik, annak a mezeje tövist és gazt nem teremhet, aki vet, az arat is. A tanító dolgozik lelkesedéssel, mert hiszi, hogy meg fog változni a közszellem, a gonoszság pusztulni fog és elfoglalja helyét az erény. A munkának előbb- utóbb megvan tehát az eredménye, a jutalma. Ezzel a mi drága reménységünkkel és szent meggyőződésünkkel azonban mintha teljesen ellentétben állna Jézusnak a gyümölcstelen fügefáról szóló példázata. (Luk. 13:6-9.) “Vala egy embernek egy fügefája szőlőjébe ültetve és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen és nem talála.” íme, nincs a munkának gyümölcse, nincs áldás, jutalom. Három esztendeig várakozik a gazda és a fügefán nem talál gyümölcsöt. Majd elgondolkodik magában; azért nem tarthatom a fát, hogy a földből szívja tápanyagot és gyümölcsöt ne teremjen. Szól a vincellérnek: “vágd ki azt, miért fog
