Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-03 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

hogy az eszét fogja is használni.

Menjünk csak tovább. Azt a vezértestületet megbízták azzal, hogy igazgassa az Egyesületet (44.§.) és azért választották meg tisztviselőikül az Egyesületnek “közbecsíilésben álló tagjait” (54.$.), mert ezektől várhatták leginkább, hogy az Egyesület jólétének és felvirágzásának előmozdítására “minden tisztességes eszközzel” igyekeznek, a mint erre esküt is tettek (XI. szakasz.) Az Alapszabály nem sorolhat fel minden tisztességes eszközt, ezért bízza az Egyesület igazgatását megbízható férfiakra, a kik működésűkért úgyis a közgyűlésnek felelősek. (28.$.) Ezt a felelősséget még külön is hangsúlyozza az Alapszabály az Egyesület vagyonával kapcsolatban. (52.$.)

Mit jelent mindez? Azt-é, hogy a vezzértestület, azért van, hogy a közgyűlés által meghozott alapszabályoktól még az esetben se merjen eltérni, ha azok keresztsülvihetetlenek vagy ha az Egyesület kárára szolgálnak is? Nem ezt jelenti, mert ez esetben összeütközésbe jutnának esküjükkel és két helyen is lekötött felelősségükkel. De azt sem jelenti, hogy ilyen esetekben rendkívüli közgyűlést kell hivniok, hatezer dollárt kidobniok, holott maguk is éppen olyan jól intézkedhettek volna, hiszen ők “igazgatják” az Egyesületet. Sőt még azt sem jelenti, hogy mindig minden ért először szavaztassák le az osztályokat és azután merjenek “igazgatni,” — mert hiszen vannak dolgok, a miket nem mindig sikerül megértetni az Írott betű erejével, míg majd a konvenció meghallja, megérti, és a felmentést megadja, vagy nem adja meg. Még mindig fennáll a vezértestület felelőssége a konvención is: a kérdőrevonás nem késett el ott sem.

Hadd igazoljam példákkal az előző kikezdésben mondottakat.

Alapszabályunk 49-ik pontja értelmében pénzünk olyan bankokba helyezendő el, melyek kettős bondot adnak. Ilyen bankot még nem találtunk egyet sem. Nincsen is erre a kikötésre semmi szükség. Minthogy azonban az alapszabály ezt igy Írja elő: már most mit tegyünk? Külön konvenciót hívjunk össze annak a megkérdezésére, hogy szabad-e pénzt másként elhelyezni, e kettős bond nélkül ? Vagy megkérdezzük az osztályokat? Egyiket sem tettük, mert a kérdés még a bélyegköltséget sem érdemelte volna meg; hanem szépen elhelyeztük pénzünket továbbra is az ország különböző városaiban a legjobb bankokba, tekintet nélkül az alapszabályban megkívánt kettős bondokra.

Másik vétségünk. Az Alapszabály előírja, hogy vezértestületi gyűlés minden félévben tartandó (31.$). Mi ezt is megváltoztattuk, és csak évenként egyszer tartunk vezértestületi gyűlést. Miért? Mert elég, és mert ez is jelent minden évben vagy félezer dollár meg takarítást Egyesületünknek. De hát hogy mertük megszegni az Alapszabályt? Bizony, ezért felelősséggel tartozunk a konvenciónak, és bárkinek joga lesz ez alapon bennünket felelősségre vonni. Mi azonban úgy véltük, hogy ez is azok közé a “tisztességes eszközök” közé tartozik, a mikkel Egyesületünk jólétét előmozdíthatjuk.

A felhozott két eset világosan bizonyítja, az előzőleg idézett paragrafusokkal egyetemben, hogy igenis a vezértestület igazgatói hatásköre éppen a rendkívüli esetekre terjed ki leginkább. Olyan esetekben, a mikor minden az alapszabályok szerint elintézhető; bárki is el tudná vezetni az Egyesületet, az csak gépies munka; a rendkívüli helyzetek azok, a mikhez eszes lények kellenek, a kik tudják is, akarják is, szükség esetén a józan eszüket használni.

Már pedig vezértestületünk azt állítja, hogy a tisztviselői fizetések felemelésére csakis ilyen rendkívüli helyzet kényszeritette. A vezértestület meg van róla győződve, hogy ha 1922 őszén konvenció van: az is ugyanazt tette volna, és arról is bizonyos, hogy az 1923-iki konvenció jóvá fogja hagyni ezt a föltétlenül szükséges intézkedését.

Miben állott ez a rendkívüli helyzet?

Egyesületünk készpénzvagyona az utolsó három év alatt 200 százalékos, összvagyona pedig 300 százalékos növekedést vett, vagyis megháromszorozódott, illetve megnégyszereződött. Olyan helyzet ez, a minőről az 1919-ik évi konvenció -nem is álmodhatott és igy annak megfelelő intézkedéseket nem is tehetett.

Beszéljünk csak egy kicsit számokban.

1896-tól, Egyesületünk alakulásától, 1919-ig, a legutolsó konvencióig, tehát 23 év alatt, Egyesületünk alaptőkéje, tehát tulajdonképpeni vagyona (és pedig nemcsak készpénzvagyona, hanem összvagyona) összesen 35,000 dollárra emelkedett. Huszonhárom év alatt, ez évenkénti 1,500 dollár vagyonszaporulatot jelent. Ennek a vagyonemelkedésnek a képe állott az utolsó konvenció előtt.

1919-től 1922-ig, vagyis a legutolsó konvenciótól a legutolsó vezértestületi gyűlésig (a régi egy ciklus: három év alatt) Egyesületünk alaptőkéje 127,079 dollárra, készpénzvagyona 142,441 dollárra, tehermentes ingatlanokban fekvő tulajdona további 53,0750 dollárra, kintlevőségekben elhelyezett pénze 18,700 dollárra összvagyona tehát 214,891 dollárra emelkedett fel. Ez pedig, az előző három év vagyonszerzeményét levonva, az utolsó három év alatt évenkénti 35,000 dollár vagyonszaporulatot jelent, ha csak a készpénzvagy ont számítjuk is, mint az előző bekezdésben; ha pedig az egész, vagyis összvagyont számítjuk, szintén kivéve belőle az első 23 év alatti vagyont: akkor az utolsó három év alatt évenként 60,000 dollárral szaporodott vagyonunk!

Ki meri tagadni, hogy ez a helyzet rendkívüli helyzet? És ki fogja elhinni, hogy a pénztárnoknak évi ezerötszáz dollár vagyonszaporulattal ugyanannyi a dolga és a gond ja, mint évi hatvanezer dollár vagyonszaporulattal! ? És ki fogja kétségbe vonni a vezértestületnek azt a jogát, hogy ilyen helyzetben kénytelen volt felemelni pénztárnokának a fizetését?

Évi száz dollárral.

Nem tudom, hogy mihez arányitsam ezt az összeget? A vagyonemelkedéshez ? Akkor a 300 százalékos emelkedéssel szemben 20 százalékos emelkedés áll, e vagyon kezelőjének fizetésében. 500 dollár helyet 600 dollárt kap; havonkénti 50 dollárért kezelt egy évenként, 60,000 dollárral szaporodó vagyont.