Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-03 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 azt tudjátok, hogy ti mindnyájan szegény munkás emberek vagytok, akik bármenynyire is szeretnétek ugyan, de mégsem tudtok ennyi áldozatot hozni, a- minthogy nem is lehet. De hát akkor mi lesz? Hát nem gondoljátok meg, hogy ennek a pénznek be kell jönni vagy igy, vagy úgy? És hogy ezt ti helyettetek senki sem fogja megfizetni, hacsak az episzkopálisok nem? Ha elutasítottátok ezt a javaslatot, majd fog jönni más, de már más czim alatt, mert amire szükség van, annak be kell jönni, akár törik, akár szakad. Hát nem volna jobb, ha ami kis erőnk van, a többi amerikai magyar református testvéreink közös társaságában, együttvéve fordítanánk az egyház előmenetelére? Akkor sem volna talán elég, de ha mégis szükségünk volna, tudjuk azt, hogy felemelt fővel fordulhatnánk azokhoz az amerikai hittestvéreinkhez, akikhez tartoznak az összes amerikai magyar reformátusok. A duquesnei egyháznak csak azért kell külön lenni, mert Sebestyén meg Nánássy tiszteletes urak nem egyeznek a többi lelkészekkel. Pedig az volna az illendő dolog, hogy ha ők kevesebben vannak a lelkészek közt, hát hajoljanak meg a többiek előtt és ne pártoskod janak, mert akkor hogy kívánhatnak az egyszerű emberektől testvériességet ? Azután az is tudomásunkra jött, hogy Dr. Nánássy fog ide jönni “evangelizálni!” Hát az fog titeket az evangeliomra, meg az egyenességre, meg a testvériességre tanítani, akinek az egész mostani működése egy tiszta hazugság és aki elhintette a veszekedés magvát az amerikai magyar reformátusok közt. Hát nem emlékeztek már rá, hogy Nánássy tiszteletes ur csinálta először a Reformed Ghurchel a lancasteri egyezményt és hogy akkor arra esküdött? Hát nem tudjátok, hogy azután a függetlenségért harczolt? Azit is elfelejtettétek, hogy ezt is megbánta és megmutatta a valódi arczát és az episzkopálisokhoz pártolt? Amikor meg ezért nagyon meg találtak haragudni a saját hívei, hát visszaszivta az episzkopálisok- kal való közösséget és kijelentette, hogy megszakít minden köteléket velők, de azért azóta is szemérmetlenül dolgozik az episzkopálisokért. részben titokban, • részben pedig nyíltan is. Hát az ilyen ember fog titeket a magyar kálvinista egyenességre és becsületességre tanítani, aki egy esztendőben hatszor változtatja a hitét meg a felfogását és úgy viselkedik, mint egy igazi jezsuita? Hát csak hallgassátok, de mi nem kérünk belőle. Azt meg majd el is felejtettem, amit hallomásom szerint határoztatok, hogy az Árvaházra addig nem adtok egy centet sem, amig a Református Egyesület közösséget tart fent a Reformátusok Lapjával, tahát azokkal a magyar református testvéreinkkel, akik a Reformed Churchnél meg a Presbyterian egyháznál vannak. Vajon mit gondoltok, kedves duquesnei testvéreim, a Református Egyesület szembe fog szállani azokkal, akik a Reformed Churchnél vannak? Én remélem, hogy nem fogja a Sebestyén meg Nánássy tiszteletes urak kedvéért maga alatt levágni a fát, mert hiszen elgondolhatjátok, hogy az Egyesület 10,000 tagja közül ide tartozik legalább 9500! Lássátok. ide vezet a pártoskodás meg a gyűlölködés! Hiába beszélünk mi szép czélokról, ha egymást marjuk, hát közös czéljaink érzik meg legelőször, pedig elég lett volna már az amerikai magyar reformátusok veszekedéséből 20 esztendő óta. Én kérlek benneteket, testvéreim, gondoljátok meg a dolgot, annyival inkább, mert azokból egy szó sem igaz, amivel titeket bujtogatnak. Duquesne, Pa. Teljes tisztelettel, Palágyi János AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET. A pénztárnoki fizetésemelés. December hóról adott pézztárncki jelentésemben jeleztem, hogy nemcsak mint legjobban érdekelt, hanem véleményem szerint mint ugyancsak illetékes fél is, magam is hozzá kívánok szólni ahoz a két kérdéshez, mely Egyesületünk egy pár osztályában elégiilet- lenséget keltett. Decemberi utamon több helyen vetették szememre tagtestvéreim, hogy miért nem ad a vezértestület kimerítő felvilágosítást ezekről a kérdésekről ? Mondották, hogy lám a titkári fizetés emelésének kérdésében megnyugodott tagjaink közvéleménye. mihelyst az Egyesület titkára megfelelő felvilágosításokkal szolgált, és ma már csak a pénztárnok fizetésemelését kifogásolják. Egyik-másik derék tagunk hivatkozott a tagoknak arra a jogára, hogy igenis joguk van a helyzet pontos megismerésére, és mikor valahol megadtam a szükséges felvilágosítást: egyenesen azt mondották, hogy kötelességet mulasztunk el azzal, hogy ugyanezt nem mondjuk el valamennyi tagunknak. Hadd próbáljam hát meg e kötelességmulasztásnak pótlását. Jöjjünk már egyszer tisztába azokkal a kérdésekkel, melyek csak addig ijesztők, mig jól a szemük közé nem nézünk. A gyermek is csak addig fel bemenni a szobába, mig sötét van benne; mihelyst világosságot gyújtanak: megnyugszik. A pénztárnoki fizetés emelése ellen az első és legnagyobb, sőt szerintem az egyedül alapos kifogás az volt, hogy a fizetéseket a konvenció állapítja meg, azokon nincsen joga a vezértestületnek változtatni. Ennek a tételnek az első fele kétségtelen: a fizetések megállapítása a konvenció kizárólagos hatáskörébe tartozik. De vezértestületünk nem fogadná el a tétel másik felét megdönthetetlen igazságul, mint hogyha t. i. csakugyan nem volna joga a vezértestületnek ezeken a konvenció által megállapított fizetéseken változtatni. Rendes körülmények között nincsen, de vannak rendkívüli körülmények is. Hogy ilyenek lehetségesek, azt elismeri maga Alapszabályunk is, a mikor ilyenek esetére még külön közgyűlés összehívására is jogot ad az elnöknek. (40.) Az ilyen mulatság pedig mindig belekerül legalább hatezer dollárba. Miért adnak az alapszabályok ilyen nagy hatalmat, hatezer dollár elköltésére jogot, az elnöknek? Miért nem Írják elő valamennyi esetét a 40. §-ban ‘‘nagy szükség nevével jelzett eshetőségeknek? Felelet: azért, mert nem gépet ültettek az elnöki székbe, hanem eszes lényt, olyat, a kinek a múltja jogot ád annak a következtetésére,
