Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-13 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Az isteni bölcsességnek és gondviselésnek hasonló munkája tartja meg az élet szeszélyes és veszélyes utjain a Krisztus követőit. Isten úgy irányit ja lépéseiket, hogy tekintetük mindig megmaradjon azokon a dolgokon, amelyek szépek, kellemesek és érdekesek. Csordultig tölti szivüket ezeknek szeretetével. Itt van példáúl a családi kör a maga közvetlen, meghitt kedvességével. Ott van a szépirodalom a maga vonzó erejével. Ott van a tudomány az ő csudálatos vívmányaival, a zene az ő bűvös hatásával, a művészet az ő új látomásaival, a mindennapi munka a maga friss terheivel, a bevégzett munka a maga elégedettségével, a kötelességérzet a maga parancsoló szavával, a felebaráti szeretet az ő önfeláldozásával, a társas élet a maga apró örömeivel, az újjá született élet az ő meny- nyei reménységével. Ezek mind a természeti életre vonatkoznak s ezekre maga a jóságos Isten tereli ami figyelmünket, hogy ne lássuk a bűnt, a veszedelmet s a kisértőnek hatalmába ne essünk. Ha ezekben mi elmerülünk: a felséges Isten dicsőségének sugarai vesznek bennünket körűi. És bár a bűn igen el van terjedve, bár a világnak, a testnek és a csábitónak vonzó ereje nagy: mégse fogunk elbukkni s nyugalmunkat s békességünket nem fogjuk elveszíteni. Menjünk tehát egész bátran csak ő hozzá: a világ legnagyobb orvosához. És a világért se gondoljuk, hogy találunk másnál nyugalmat, békeséget és megtartást. Nem. Isten az, aki szivünket magához vonzza az ó szentséges terveivel, ígéreteivel és ajándékaival. Ezekből táplálkozik az ember lelke. Ezek alkotják ami át- törhetetlen védvonalunkat. Minél inkáb elmerülünk az életnek nemes és szeretetreméltó jelenségeiben: annál világosabban látjuk az előttünk tátongó erkölcsi veszedelmeknek mélységét. És minél világosabban látjuk ezt a veszedelmet: annál bizonyosabb ami szabadulásunk. Ne féljünk mi szembe nézni az élet viharaival, mert ezek fejlesztik ki mindazt, ami az ember jellemében hősies. Az élet viharai és ellentétei igen jó eszközök a tanításra. Az embereket közelebb hozza egymáshoz a közös baj és szenvedés. Az az ember, aki soha sem ismerte az Istent, megismeri őt a viharban. Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre és megtanúl! Nincs olyan veszedelem, mely ne hagyna maga után valami jót is. Az árvíz lerakja a magával vitt iszapot s a földet megkövériti. Mondják, hogy a tenger közepén egy dús és termékeny sziget egészen lakatlan volt, mert nem volt alkalmas kikötője. Egyszer egy kegyetlen tengeri viharral párosúlt földrengés irgalmatlanéi megrázta a szigetet s egy jó darabot kiszaki- tott belőle és elsűlyesztette. Mikor a vihar és földrengés elmúlt, a kiszakított darab föld helyén egy gyö - nyörű, napsugaras és csendes kis öböl állott, melynél alkalmasabb kikötőt kívánni sem lehetett volna. Azóta ez a sziget a legvirágzóbb tengeri kereskedelemnek egyik gócpontja. Sok ember szive hasonlatos e szigethez. Alapjában véve jó, de kietlen és puszta. Isten nem lakozik benne, mert nincs hozzá vezető, alkalmas út- De jön egy nagy megpróbáltatás. Ráüt a szívre. Kiszakad belőle egy darab és Isten ezen a nyilláson belép oda, magának foglalja el és a szív idvezűl! Ha tehát fájdalom, szenvedés, avagy megpróbáltatás ér bennünket: siessünk ahhoz, aki fájdalmunkat lecsilapitja, szenvedéseinket megenyhiti, megpróbáltatásainkban segítségünkre siet: siessünk az Úr Jézus Krisztushoz! Hogyha keblünk sajog, ha elménk lázadozik, ha szivünk nyugtalan, ha lelkünk háborog: ha testben és lélekben betegek vagyunk: vegyük elő a Bibliát és ebben megtaláljuk a gyógyszert! Ámen! UTÓIMA. Megtanítottál bennünket, Uram, arra, hogy aki szükségében hozzád fordúl, te azt meghallgatod kérésében, megsegíted szükségében, megtartod testében, megmented lelkében és nem nézed a te benned bizó szolgádnak bűnös életét, hanem nagy irgalmasságodban a te kedved hozzá betér s véle marad. Fogadd ezért, irgalmas Isten, szivünk mélyéről fakadó forró hálánkat! És mivel mi néked olyan ajándékot nem adhatunk, amiben földi ember gyönyörűségét leli, neked adjuk szivünket. Legyen ez a tiéd egészen. Végy magadnak benne szállást és irts ki abból minden gazt és dudvát! Lelkünket ihlesd meg s vezérelj az igaz hitben. Életünket tartsd meg, hogy féljünk, tiszteljünk és szeressünk téged mindörökké! Nagy vagy te, Uram, és nagyok a te cselekedeteid! Megmutattad nékünk a te igazságodat és mi dicsérünk tégedet teljes szivünkből és dicsőítjük szentséges nevedet mindörökkön örökké! Ámen! jj| UPMtt TiBCM. Ili Rovatvezető: NL Ujlaky Ferencz loraini ref. leikést.. A bűvös cipők. I. Kicsiny, formás cipők voltak, mintha tündérek rendelték volna mérték után a menyegzőjükre. Mint valami finnyás kisasszonyok, úgy mendegéltek halkan, zajtalanul a nehéz csizmák között a főutcán. És ahol csak elhaladtak a lányok vágyakozva suttogták: — Ezek a Kelemen Éliás cipői.... Kelemen Éliás suszter volt a Bodrogi utcában. Úgy ült ott a sötét kis műhelyben a zöld kötényes, görnyedt, vörös arcú kis ember, mint egy lompos faun, aki leselkedve húzódik meg barlangjában. A vidéki tót asz- szonyok, mikor hímzett ujju vászonruhájukban bejötté"1 reggel templomba, kiváncsi borzalommal állottak meg a Bodrogi utcában. A kopott zöld vasajtót nézegették, melyen kikopott és kifényesedett a kulcslyuk és lenhaj u kislányuknak mesélték, aki görcsösen markolta sok ráncu szoknyájukat félelmében: — Itt lakik a bűbájos suszter. Szilveszter este tanulta a mesterségét a gonosz asszonytól, aki az embereket is megrontja, ha leszáll az Orbán hegyről. Ilyen szép cipőket még a király leányai sem hordanak. De babonázott cipők azok. Aki csak felveszi abba rossz lélek száll. A lányok elszöknek hazulról, az asszonyok
