Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-13 / 41. szám
1 6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. otthagyják az urukat és a szentelt viz úgy kiégeti a puha cipőket, mintha parazsat tettek volna rájuk. Most bűvöli a cipőket...rájuk énekel.... hallod? Valóban mély, hosszú énekhangok szálltak lassú szárnyalással a görbe vasrácson át, mint méltóságos számyütésü madarak. Kelemen Éliás zsoltárokat énekelt bent a fehér falu, gerendás szobában az atyafiakkal. Kálvinista faluból szakadt ide a felesége révén, hogy átvegye apósa dikicsét. Fájt neki, hogy itt acsillag mind olyan magasan van a földtől, holott “minálunk” mindjárt a templom hegyére szúrva ragyog. Esténként görbedt hátával addig járt kelt a gömbölyű köves utcákon, mig össze nem szedte az egy hiten levőket. Egy vasúti bak- ter, egy félszemü kőműves, egy családos városi rendőr, egy nyugalomba ment postás volt az. egész “eklézsia-” A törvényszéki biró ur csak akkor jött el, ha a dobosi nagytiszteletü ur átjött prédikálni. Ilyenkor elő elő vette fehér, vasalt zsebkendőjét és egy egy könnyet törölt ki a szeméből. Egyszer azonban rosszabbra fordult Kelemen Éliás sora. Rozsókyné, az ügyvédné, egy álmos magános délután, otthagyta az urát. összevesztek. A szép asszony Pestre akart költözni, — legalább Sutákné, aki az ablak alatt leselkedett a vadszőlő között, igy hallotta. Mulatós asszony volt és vitték, mintha bűvös erő hajtaná őket, vitték a kis bűbájos cipők....Elizt, a polgármester lányát otthagyta a vőlegénye. Dragonyo- sokat szállásoltak a városba és Elizt vitték azok az apró, elvarázsolt cipők, vitték, láthatatlan szárnyak nőttek rajtuk és Eliz regényesen lesuhant este, hogy a széles vaskapun át halkan megszorítsa a kezét egy vékony, szőke dragonyos hadnagynak. Kelemen legyintett a hírekre. — Nem a cipők bűbájosak. Az emberek rosszak. De a Bodrogi utcán végigsétált az orbánhegyi szellemasszony és láthatatlan seprűjével elűzte az embereket. A kis inas füttye eltűnt, mintha egy kedvenc sípot elveszített volna és lehajtott fejjel hozta vissza a cipőket, melyek egyszerre szorítottak és rosszul sikerültek. A cipők lóbálózása olyan volt maszatos kezében mint egy egy fájdalmas fejcsóválás. A kis műhely némán bámult ki az utcára és Éliás gazda borostás arca hasonlított az ablakon át egy sötét hátterű kísérteties festményhez. — Próbáld fel ezeket a cipőket Eszti mondta szomorúan, visszaküldték, hátha jó lesz neked. Eszti, az egyetlen lánya még eddig sohase kapott uj cipőt. A vér a fejébe ment, ahogy lehajolt és hosszú hajfonata himbálózott, mint egy selyemkötél. A cirá- dás, keskeny cipőkben olyan volt, mint Hamupipőke, akinek most hozta meg aranyos cipőjét a királyfi. Édes lányom, szólt Éliás és hangja reszketett, mint amikor nagyon szépen énekelt, azért adtam neked ezeket a cipőket, hogy vidd el magaddal. Szolgálatba állasz majd, Eszti. A jó Isten nagyon megpróbál most minket. Ez a csúf babonaság bekötötte az ajtót. Nincs munka. Az édesanyád szegény beteges, a patika is sokat megemészt. Hát csak menj kenyérkeresni becsülettel, oszt gyere is meg becsülettel. így történt, hogy Eszti harmadnap felült a vonatra és sokáig lengette tarka kendőjét az ablakon át, mig csak egy irigy akác kinyújtott karjával el nem takarta a kis várost, keresztes tornyait és a Bodrogi utcát. Az árva Bodrogi utca árnyékában üldögélt az orbán hegyi asszony és beültette fűvel a gyalogutat. A tót asszonyok már piac után is erre kerültek és merészségüktől szédülve, mint egy fekete szakadékba, néztek be a műhely álmos ablakán. De Éliás most nem volt odahaza. Az eklézsia hangját próbálgatta Gergel kománál, a rendőrnél, bár a félszemü kőműves sok borral locsolt hangja mindig nehezen igazodott a kellő vágányba. Az eklézsia temetésre készült. A törvényszéki biró ur leányát is, a szép, vékony kis Lenkét elvitték a cipők, a bűvös cipők a csillag útra, mely csak egy tánclépés az élettől és mégis roppant messzeség tőle. Szép uj cipőjében, rózsaszín delinruhájában táncolt Lenke a diákmajálison és a cigányzene hangjai mellett kipirultan beletáncolt a sírkeresztek árnyékába. Meghűlt és a temetésén szomorúan, szépen zendült fel Kelemen Éliás mellett az egyház gyásza: “Az embereket te meghagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek...” A biró ur nem vette elő a gondosan összehajtott zsebkendőt, de a temetés után megölelte Kelemen Éliást, a susztert a Bodrogi utcából és vállán kezdett el sírni és a kálvinista eklézsia, amint levett kalappal állt körül, lehajtotta fejét, hogyne lássák férfiatlan könnyeit. A temetés után, mig felesége a muskátlit öntözte, Éliás megszólalt, maga elé nézve: Hanem innen elmegyünk, édes anyjukom. Ezt a sok bolondságot nem lehet elviselni. Meg a lányunkat sem jó lesz sokáig magára hagyni Pesten. Majd csak megsegít az Isten és úgy látszik az az ő akaratja, hogy elmenjünk. Jövő hónapban letelik a lakbér is. A lányunknak ne írjál semmit, majd meglepjük. Éliás felesége vézna, szelíd kis asszony volt, rábólintott szelíden. Éliás leült a zsámolyra, kezei közé fogta a fejét és lebámult a fellocsolt agyagpadlóra. Vájjon, mondta gondolkodva, vájjon a cipőit hogy őrizte meg Pesten az Eszti? (Vége következik.) AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁR. A Horváth Sámuel homesteadi lelkipásztor ösz- szeállitásában a Ref. Church által kinyomatott AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁRNAK 2-IK KIADÁSA immár kikerült a sajtó alól és kapható a REFORMÁTUSOK LAPJÁNÁL. Az uj zsoltár ára tartós és díszes bőrutánzatkötés, veres szegéllyel postaköltséggel 1.25 *) JEGYZET. Ezen uj zsoltárokból példányok CSAK IS a pénz előleges beküldése mellett expediáltatnak. Kérjük ezt figyelembe venni a rendelésnél. A pénz előleges beküldése szükséges a Hozsánna rendelésnél is! 1234 Wisconsin Avenue, South Hill Station Pittsburgh, Pa.
