Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-13 / 41. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész. AMI NYUGODALMUNK. Élőének: 91 Zsoltár 1, 2, 4. Bibliai rész: Zsolt. 91:1-16. Ütőének: 86 Zsoltár 1, 4, 6. ELŐIMA. Felséges Isten! Fogadj be minket rejtekedbe, mert óhajtunk nyugodni a Mindenható árnyékában. Te benned bízunk mi Uram, mert Te vagy nekünk Istenünk, oltalmunk és várunk. De kiben is bíznánk mi másban? Nincsen nekünk senkiben másban szabaditásunk. Szállj le a magasból ez órában is és nyisd meg füleidet kiáltásunk előtt s ne dobj el magadtól! Távoz- tasd el tőlünk a veszedelmet. Sátorunkhoz ne engedd közel a csapásokat. Parancsolj a te angyalaidnak, hogy őrizzenek meg bennünket életünknek minden utain. Hadd hordozzanak bennünket kézen, hogy meg ne üssük lábainkat a kőbe. Végy körűi bennünket irgalmasságodnak erejével, hogy rá ne lépjünk a veszedelemnek útjára. Segítségül hívunk téged. Hallgass meg minket. Légy velünk háborúságainkban. Mutasd meg szabadi- tásodat. Ments meg minket és mi dicsőítünk téged mind örökkön örökké! Ámen! TANÍTÁSZsolt. 91=1. Beteg vagy ? Keresed a gyógyúlást és nem találod ? Menj a legnagyobb orvoshoz, az Űr Jézus Krisztushoz! Egy gazdag úri asszonyka úgy érezte, hogy beteg. Egyik orvost a másik után próbálta ki. Egy sem segített. Felutazott tehát a fővárosba, hogy egy nagy hírnek örvendő orvossal megvizsgáltassa magát. Elmondotta betegségének tüneteit. Elmondotta, hogy apró-cseprő bajai oly nagyméivű aggodalommal töltik el, hogy testi erejét napról-napra veszíti s közel van ahhoz, hogy lelki egyensúlya is megbillenjen. Az orvos türelmesen végig hallgatta. Aztán igen udvariasan csak ennyit mondott: “Asszonyom! Menjen haza. Vegye elő a Bibliáját. Olvasson belőle minden nap egy órát. Mához egy hónapra aztán jöjjön el hozzám ismét.” Az orvos e szavakat oly szeretetteljesen és mégis oly határozottan mondotta, hogy az asszonynak eszébe sem jutott tiltakozni. Haza ment. Elő vette poros, használatlan Bibliáját s ebben a pillanatban oly haragra lobbant, hogy csaknem ellökte magától a szent Írást. Hogyne! Gyógyúlást keres a leghíresebb orvosnál s orvosság helyett a Bibliát írja neki elő. Micsoda együgyűség! Gondolkozott azonban a dolog fölött és eszébe jutott, hogy elvégre az előírás nem kerül pénzbe, aztán meg bizony régen volt az, amikor a Bibliát rendszeresen olvasgatta. A világ hiábavalóságai már évekkel kiszorították életéből a rendszeres imádkozást és a naponkénti Biblia olvasgatást. Bár a világért se ismerte volna be, hogy ő nem keresztyén, annyit azonban mégis elismert, hogy igen hanyag követője a Mesternek. Elhatározta tehát, hogy lelkiismeretesen kipróbálja ennek a bogaras tudósnak az orvosságát. Egy hónap múlva ez az asszony ragyogó arccal, sugárzó szemekkel nyitott be az orvoshoz. Ez a jó öreg tudós mosolyogva fogadta: “Látom,” — úgymond- “hogy rendelétemet hűségesen betartotta. írjak-e számára valami más gyógyszert elő?” “A világért sem,” — felelt őszintén az asszony. “Teljesen jól érzem magam. Egész más vagyok ma, mint aki voltam. Mintha újjá születtem volna. De ugyan mondja, kedves doktor, honnan tudta, hogy éppen erre volt nekem szükségem és nem egyébre?” Feleletül ez a nagy hírű orvos kivesz Íróasztalának fiókjából egy öreg és alaposan elnyűtt Bibliát s tiszteletet parancsoló őszinteséggel igy szólt: “Asszonyom, ha én megfeledkeznék olvasni e könyvből csak egyetlen napon is, ügyességemnek, erőm nek és önbizalmamnak leghathatósabb forrását veszíteném el. A legsúlyosabb betegeimet csak azután látogatom meg, miután e könyvből olvastam egy részt. A legveszedelmesebb műtét végrehajtására csak azután megyek, miután olvastam e könyvből1. Az ön baja nem orvosságot kívánt, hanem kivánta a léleknek és az elmének nyugalmát és békességét s ennek forrása ebben a könyvben található meg. Ezt rendeltem tehát, mert tudtam, hogy ez meggyógyítja.” “Pedig közel állottam ahhoz, hogy nem tartom be rendeletét,” — szólott az asszony egészen őszintén. “Tudom,” — felelt az orvos. “Igen kevesen próbálják meg. Pedig hosszú orvosi tapasztalatom alapján mondom, hogy ezer és ezer beteg életében valóságos csudát művelne ez az orvosság, ha rendszeresen használnák-” És most fordítsuk tekintetünket önmagunkra. Vannak-e nékünk bajaink? Vannak-e testi, lelki szenvedéseink? Hát ugyan kinek ne volna! Nos, hát jöjjetek a világ legnagyobb orvosához: az úr Jézus Krisztushoz! Olvassátok el az ő rendeletét, mely annyi beteg léleknek adta már vissza nyugalmát és békességét: olvassátok a Bibliát! Ez megszabadít benneteket a kínzó gondoknak feszült nyomása alól. A Mester gondos kezelése alatt a megújúlt élet bőséges alkalmat nyújt majd a lelki szépségek kiművelésére. A bizalomnak légkörében találsz éltető sugarakat, melyek örömöt és szeretetet, nyugalmat és békességet, boldogságot és elégedettséget fakasztanak különben beteg szivedben. Ezek pedig az isteni kegyelemnek legszebb és legnemesebb virágai. Mondják, hogy a hegymászók gondolatát az ügyes vezetők azzal igyekeznek elterel ni a körűltök tátongó mélységről és fenyegető veszedelemről, hogy a kövek között viruló apró s gyönyörű virágokra terelik figyelmüket.
