Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-03 / 5. szám
Publication Office: — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adress:— Rév. A. Harsányi, 607 Greenfield A ve. Pittsburgh, Pa. VOLUME XXIV. ÉVFOLYAM. 19 2 3 Munkára Fel. ‘‘Tudakozzátok azirásokat.” I. Az uj esztendő: uj felelősség! Ennek az érzésnek kell feltámadnia mindazoknak a lelkében, akik az év végén gyümölcstermő eredményekre akarnak visszapillantani. A felelősségnek ezt az érzését különösen nekünk, lelkipásztoroknak kell éreznünk, akiknek arra a magasságra kell felemelkednünk, hogy számot kell adnunk a reánk bízottakról. A talentumok kamatoztatása kötelessége minden embernek, de különös kötelessége a lelkipásztornak, akinek egyenesen az a feladat jutott osztályrészül, hogy a reábizottakat úgy vezesse, hogy azok az ő talentumaikról bármikor számot adhassanak! Munkálkodásunknak a célja örök, aminő örök az Ige, amelyet hirdetünk. “Az ég és a föld elmúlnak: de az én beszédim soha el nem múlnak!” Jézusnak az a kijelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy bármennyire alá vagyunk is vettetve a változásoknak: az a cél, amelynek a szolgálatára áldoztuk fel életünket: örök. Ezt az örökké való célt azonban olyan eszközökkel kell szolgálnunk, aminők a legjobban megfelelnek azoknak az életkörülményeknek, amelyek között élünk. Olyan fegyverekkel kell az örök cél érdekében harcolnunk, amelyek a diadalt biztosíthatják. Azzal teljesen tisztába kell lennünk, hogy midőn a régi határok megbontattak; amikor egy egészen meg változott világgal állunk szembe, amikor uj eszmék, uj gondolatok uralkodnak az ember szivek felett: uj eszközökkel, uj fegyverzettel kell síkra szállanunk az örök célnak, Istenországának a terjesztése érdekében. Azzal teljesen tisztába kell lennünk, hogy ma nem elég az igének a hirdetése. Ma sokkal többre van szükség. Az igének a gyakorlati megvalósítására! Arra, hogy tényleg megbizonyitsuk, hogy az igének nemcsak hallói: hanem cselekvői is vagyunk! Kétségtelen, hogy az igének a cselekvői csakúgy lehetünk, ha az igének hallói vagyunk. Ezekből azt állítjuk, hogy nem szabad ma már egyetlen gyiilekeFebr. 3. No. 5. Szám. zet kebelében sem megelégednünk azzal, hogy a mi testvéreink csak egyszer, vasárnap reggel, vagy talán kétszer, még vasárnap délután, hallják az igét, hanem arra kell törekednünk, hogy híveinknek minél több alkalma legyen arra, hogy abból a forrásból igyanak, amelyből a ki iszik, meg nem szomjuhozik! Föltétlenül szükségesnek tartom, hogy minden gyülekezetünk kebelében megszerveztessenek a bibliai órák. Egyik-másik gyülekezetünkben meg voltak ezek, de úgy látszik, hogy egy vagy más ok miatt: nem működnek. Világos, hogy azoknak akik Krisztusnak a harcát megakarják harcolni: szükségük van arra, hogy teljes fegyverzettel menjenek a harcba. Ha bárminő munkatéren ismerni kell az eszközöket, a szerszámokat, a melyekkel a munkás dolgozik, ha ismerni kell az anyaggot, amiből dolgozik: mennyivel inkább ismernie kell a Krisztus híi vitézének a maga fegyvertárát a Bibliát! Sajnos, ezen a téren sok a fogyatkozás bennünk ! Bibliánk inkább diszkönyv, mint minden napi lelkitápláléknak a háza. A ládafiában elrejtett Biblia nem lehet üdvösségünknek a forrása. Természetes, hogy a templomi bibliai óráknak csak úgy van és úgy lehet jelentősége és úgy lesz meg a kívánatos lelki haszna, ha a Bibliát naprólnapra olvassuk és az elolvasott részek felett elmélkedünk, elmélyedünk és azt az igazságot, amit magában foglal, igyekezünk belevinni mindennapi életünkbe is. (Mindéhez kitűnő segédeszköz az a biblia tanulmányozó, folyóirat, melyet egyházi főhatóságaink indítottak meg fél évvel ezelőtt. Szerk.) Szomorúan kell igen sokszor tapasztalnom, hogy ezt a szót mindennapi, nem tudjuk teljesen megérteni! Pedig vallásságunk terén nincsen semmire se nagyobb szükségünk, mint ennek a megértése: mindennapi. Nem ünnepnapi, nem vasárnapi, nem sátrosünnepnapi: hanem mindenapi kenyerünk'kell, hogy legyen a mi vallásosságunk. Nem ünnepi ruha: hanem mindennapi szükséglet, amely elkísérjen a munkára. Ott legyen íróasztalunk mellett: ott a gyárnak a füstös levegőjében, a bányáknak a mélyében, a kereskedésben, utazásunkban, otthon léttünkben: szóval az életnek mindennapi körülménye között!
