Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-06 / 40. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész. HŐSIESSÉGRE VALÓ HÍVÁS. “Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit.” Csel. 5:20. Krisztus apostolai az üldözések kellő centrumában állának- A kísérlet meglett téve arra vonatkozólag, hogy az ő predikálásuk elnémitassék és hogy a megtámadott evangéliumi hatalom meg ne álljon. Tehát a tömlöczbe vetették őket. De az Urnák angyala éjszaka megnyitja a tömlöcz ajtaját és a hírnököknek azt parancsolja, hogy folytassák tovább az igazság felől való munkát: “Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédét !” Ebben a szóban “felállván” benne foglaltatik a keresztyén bizalomra való hivatkozás. Ebben pedig “hirdessétek” a templomban “hősies cselekedetek gyakor*- lására való elhívás. A tanítványok fel lettek szólítva arra, hogy őrhelyükön a kötelességben rendületlen hittel megálljának és ugyanazon a tetthelyen ahol őket elfogták, az elenállás kellő közepében. Nekiek hirdetniük kelletett a népnek “ez életnek minden beszédét”.... “ÉLET,” — itt nem a jelenlegi élet van körvonalozva s nem az örökélet, hanem a szent, kegyes élet, a krisztusi élet, a Krisztusban való új élet, amely az apostolok tanításainak alapeszméjét képezte. Ők szót fogadtak. “Bemenének jó reggel a templomba.” Azonnal mihelyest szabadon bocsáttattak, még jóval viradat előtt, már visszamentek a templomba, hogy a nap feljőttével tartott áldozati istenitiszteleten tényleges részt vehessenek. Ott álltak a templomban és tanúbizonyságot tettek a Krisztusról, a lelkiismeret súgalata által indíttatva hangoztatták: “Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” Itt van a mai kor részére a hősiességre való hívás. Ebből az evangéliumi izenetből és az apostolok magatartásából hallhatólag cseng fülűnkbe e szózat: ÁLLJ! ÁLLJ! I. “ÁLLJ” meg a veszedelemben. Az apostolok a Salamon templomának boltive alatt lettek elfogva. Az ellenségek felkiáltása ez volt: “íme, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek a templomban állanak.” ők tehát ismét visszamentek ugyanazon tett helyre. Nem csoda tehát, ha eme merész emberek felfogása visszamenetelűk alkalmával a kényszer hatása alatt, álmélkodásba ejtette az ellenségeket. Ilyen hősies cselekedetre minden egyes keresztyén egyénnek készenlétbe kellene lennie. A külmissziói harcmezőkőn, sok mi és különböző oldalú törekvéseinkkel megszabadítani az embereket, néha az életűnk, forog veszedelemben; de nagyon gyakran békességünk és nyugodalmunk; mégis meg kell hogy álljunk. Mint az égő hajó kapitánya, aki kormánykereke mellett állva, a legnagyobb veszedelem közepette is törekszik parthoz vezetni azt; mint a mozdonyvezető aki ugrás helyett inkább megáll gőzmozdonya fékje mellett és a legnagyobb veszedelmen keresztül is igyekszik bátorságával biztonságba juttatni azt. Ilyen hősiesen kellene nekünk is megállanunk a veszedelmek helyén, amidőn kötelességünk felhívásának hangját halljuk. II. “ÁLLJ” meg az engedelmességben. 1. ) A tanítványok engedelmessége Isten iránt, Evangélium szerinti. Az angyal mondá: “Menjetek.... felállván” és csakugyan “felállva” találták őket. ő monda: “Hirdessétek a népnek” és ők csakugyan úgy találtattak, hogy “tanítják a népet.” 2. ) Az ő engedelmességük készséges volt. A parancs elhangzott: “Hirdessétek a templomban.” Azok pedig ezt hallván bemenének jó reggel a templomba.” Semmi halogatás! 3. ) Az ő engedelmességük szünet nélküli volt. Ezt a 42 verszakból nagyon könnyen megérthetjük. “És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani” és hirdetni Jézust, a Krisztust.” Egy foglalkozást kereső embernek egy alkalommal meg lett parancsolva, hogy vegyen elő egy kőtelet és vedret és huzza ki mind a vizet a kútból és öntse azt át egy szitán. A munkát ezen formában legnagyobb bolondságnak nyilvánította. De azért folytatta azt óráról-órára egy egész napon át. Amidőn eljött az este. azon vette magát, észre, hogy már majd nem teljesen kimerítette a kútból a vizet, amidőn a kút fenekére tekint hirtelen, megdöbbenéssel veszi észre hogy ott valami fénylik. Tüzetesebb vizsgálódás után bebizonyosodott, hogy egy gyűrű az, amely brilliántkővel volt kirakva, amely véletlenül a kútba esett. A munka kezdetén ő ezt nem tudta megérteni; de miután a parancsnak hűségesen és haladéktalanul eleget tett, akkor már méltányolni kezdette a munkát amelynek az elvégzésére lett felszólítva. Isten azokat akiket munkatársaink akar, kiválasztja, akik aztán az Ő követelményeinek tartoznak engedelmeskedni, a szentirás szavai szerint, készséggel és folytatlagosan. III. ‘ÁLLJ” meg az alkalmas időben. A hely, ahová Isten parancs szava szólít bennünket, az alkalmatosság színhelye. Az apostolok a templomban találták az embereket. Ott volt a hallgató közönség. Ezeknek a hallgatóknak hirdették az Evangéliumot és tettek Jézusról tanúbizonyságot. Más eshető jutalmazásuk nem lehetett mint a népnek hirdetni és a tanács tudomására hozni a történteket. Azért a kínálkozó alkalmak adtán ne féljünk s ne mulaszuk el felállani és hirdetni Jézust, a Krisztust. IV. “ÁLLJ” meg a kinálkoízó helyben. A veszedelem, az engedelmesség és az alkalmas idő volt az a kínálkozó pillanat, ahol alkalmuk nyílt az apostoloknak mint kiváltságos egyéneknek arra, hogy híven szolgálják az Urat és hősies cselekedeteikkel mozdítsák elő az Istennek szent országát. A kötelesség hiv teljesítése rendesen kínálkozó munka mezőt te-
