Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-06 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 remt, amelyben aztán a lelkiismeretesen elhintett evangéliumi magvak megérlelődnek a lelkek aratására. A Krisztus országáért való szakadatlan munkálkodás és a veszedelmek leküzdése rövid idő leforgása alatt elhozza azt a kiváltságos időt, amidőn meghalljuk az ő szavát.” Jól vagyon, jámbor és hiv szolgám; menj be a te Uradnak örömébe.” Jerűnk, — éljünk szent kegyes életet, amely hősies a hűségben. Jerűnk “ÁLLJUNK” ő mellé. Jerűnk és cselekedjűk az ő szent akaratát, bárhová szólit vagy állít napjainkban. Vécsey A. Jenő, Ashtabula-Conneauti ref. lelkész. Hl LAPUNK TÁRCÁJA. ||| Rovatvezető: NL Ujlaky Ferencz loraini ref. leiké*.. A HIT HŐSTETTEI. A Zsidókhoz irt levél 11 ik része egyike a Biblia legcsodálatosabb fejezeteinek. Olvasásakor úgy érzi az ember, mintha egy győzelmi jelvényekkel felékesitett hadsereg, a hit hőseinek és hősnőinek hadserege masírozna el előtte. Az Ur katonái, Ábel, Énoch, Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes és sok más hithős neve, cselekedete van feljegyezve e fejezetben. E dicső hadsereg katonái bár különböző harctereken, de egy közös ügyért harcoltak! Egy zászlót hordoztak! Egy Ur dicsőségét keresték s megharcolva a nemes harcot elnyerték a Fővezér kezéből az örök étet koronáját. Az Ur hadseregét állítsuk szembe a földi királyok hadseregével, és nézzük meg, hogy megtalálható e az Ur katonái között a bátorság, a feltétlen odaadás, öröm mel teljes kész önfeláldozás? Jobb katonák e az Ur katonái e világ katonáinál ? Az Apostolok Cselekedeteiről irt könyv elejétől a végéig vértől piros. Minden cselekedete, minden lapja azt hirdeti, hogy férfiak és nők életüket és vérüket boldogan áldozták fel a Krisztusért. De vájjon csak abban az időben voltak ilyen hithősök? Az Apostolok Csel. könyve csak egy régmúlt kor feljegyzése volna csupán? Emlékeztető csupán egy meghalt és eltemetett világra? Távol legyen! Az Apostolok Cselekedeteinek uj fejezetei napjainkban Íródnak, korunknak minden esztendeje uj ragyogó fejezetekkel gyarapítja azt. Az apostoli kor a külmiszióval mérhető össze. Ennek utolsó ötven esztendeje ép úgy gazdag önfeláldozó hőstettekben, mint az Ur feltámadását követő csodálatos ötven esztendő. Vessük egybe az Ap. Csel. nek néhány hőstettét a miszió ragyogó cselekedeteivel. Kezdjük Istvánnal, az első vértanúval, “ki teljes vala hittel és Szentlélekkel.” Figyeljük meg vértanu- sága perceiben. Beszédében hatalmas bizonyságot tett a Krisztusról. A zsidók ezt hallva szivökben dühösködének, fogaikat csikorgatva reárohantak, kiűzve a városon kívül, megkövezték. És ő, az Urnák bátor katonája, elfelejtkezve a kövek zúzó csapásairól térdre esve, nagy fenszóval kiálta: “Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt!” Kell e nagyobb hősiesség, mint szelídséggel tűrni el a vad bántalmazást ? imádkozni azokért, akik halálra kövezik! Van e párja István nagylelkűségének napjainkban? Afrikának első püspökét, Hannington Jakabot meggyilkolta az a nép a melynek megváltására áldozta fel életét. És most hallgassuk meg a csodálatos folytatást. Hannington püspök fia, azok közötti munkára ajánlotta fel életét, a kik az édes apját megölték. El is ment apja gyilkosai közzé. Apja gyilkosát már nem találta életben, de meg kereste annak fiát és megnyerte a Jézus ügyének, megkeresztelte és elvezette az örök élet forrásához. Hannington fiának ezt a cselekedetét méltán állíthatjuk István nagylelkűsége mellé. Térjünk vissza ismét az apostoli korba. Pál apostol Listrában van. Hirdeti a kegyelem evangéliomát és meggyógyít egy sánta embert. Ennek az áldás teljes napnak végén azonban a sokaságkörül fogja és megkövezi Pált. Ki vonszolják a város végire és ott hagyják azt gondolván, hogy meghalt. Mi történik ezután? A megkövezett, összetört apostol ájulásából magához tér. És akkor? “Felkelvén visszatére a városba.” óh mily csudálatos hősiesség! Vissza abba a városba, ahol megkövezték. Zuzódásokkal, kék és fekete foltokkal volt tele a teste, a sok vér veszteségtől alig áll a lábán és mégis vissza megy Listrába, hogy hirdesse a szeretet és kegyelem evangéliumát. Történt e ehhez hasonló hősiesség az elmúlt világ háborúban ? Hát a missiói mezőn? Chalmers Jakab Uj Guinea mdszionáriusa volt. Huszonegy évi munka után Londoni látogatása alkalmával ezt mondta: “Vissza idézve a huszonegy év tapasztalatait, adjátok vissza a hajó töréseket, állítsatok szembe a halállal újra és újra, haj igái j átok felém lándzsáitokat, tiporjatok le a földre, mégis vissza megyek hozzátok és a ti miszionáriusotok leszek!” — Vissza is ment, feláldozta életét vértanuságot szenvedve a Krisztusért. Vagy ott van Father Damien, a ki ha a zsidókhoz irt levél Írása idejében élt volna, neve bele került volna a Bibliába. Father Damien 50 bélpoklos társaságában vitorlázott ki Honolulu kikötőjéből bélpoklosok szigetére, hogy velők együtt, a nekik való szolgálatban töltse el életét.” Fiam József, az a te hivatásod,” igy szólt magához, a mint a sziget felé közeledve látta a már ott levő bélpoklosok csoportját. Félig meztelen, rongyos és piszkos alakok, nagyrészüknek arca eltorzulva, sebekkel borítva, soknak keze vagy lába megbénulva. Rettenetes csoportot alkottak, a mint a parton állva, a hajóra várakoztak. A betegség előrehaladottabb fokán lévők még isszonyatosabb kinézésüek voltak. Damien atya ezek között töltötte önfeláldozó életét. Gyakran megtörtént, hogy a halottakat egymaga karjaiba véve vitte a megásott sírba. Annyira azonosította magát a betegekkel, hogy leveleiben igy ir: “mi bélpoklosok.”' Tíz év múlva ő maga is elkapta a bélpoklosságot. Most
