Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-22 / 38. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

lancasteri magyar munkáról irt tudósítást: 9.) a mi jó református hittestvéreinknek egy szava sincs a dolog ellen. És még ha volna is: a szerkesztőnek kellene legelső sorban figyelmeztetni az erők összetételének, a Közös czélok munkálásának nagy fontosságára.10.)

Ismétlem, hogy a határozatért nem kárhoztatom a buffaloi osztályt, mert a kérdésben félre voltak vezetve. 11.) Helytelenítem azonban azt az indokolását, hogy az Egyesületben más vallásuak is vannak és azokra is figyelemmel kell lenni, nehogy megbomoljon az egyetértés.

Azok a más vallásu tagtársaink, akik az Egyesületbe beiratkoztak, nagyon jól tudták és tudják, hogy Református Egyesületbe iratkoztak be. Mi szives szeretettel és keresztyéni lélekkel fogadjuk őket, de nem kívánhatják és nem is kívánják, hogy az ő kedvükért a mi Egyesületünknek református jellegét, a mi református ezéljaink szolgálatát, a mi református érdekeinket háttérbe szorítsuk. Nekünk sohasem szabad a mi református jellegünket megtagadnunk. Én soha, egyetlen egy más vallásu tagtársunktól sem hallottam még, hogy ő ellene volna valamely református jellegű czél- nak csak azért, mert ő nem református. Ők nagyon jól tudják azt, hogy református egyesületnek tagjai s tiszteletben is tartják mindig ennek a református jellegét. Annál különösebb tehát, ha mi magunk igyekszünk háttérbe szorítani egyes református czélokat csak azért, mert más vallásuak is vannak közöttünk. Ezen az okon nekünk sohasem szabad egy pillanatra sem haboznunk. És mi joggal elvárhattuk volna mindnyájan a szerkesztőtől azt, hogy az öntudatos református szellem szolgálatában ő maga figyelmezteti erre tagtársainkat. 12.)

Nem szabad megijednünk attól sem, hogy ha az Egyesület ezt a kérést teljesiti: úgy más közéleti férfiak is fordulhatnak hasonló kéréssel az Egyesülethez s ez majd túlzásba végződhetne.

Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy ezt a kérést nem Tóth Sándor intézte a vezértestülethez. 13.) Néki még csak gondolatában sem1 fordult az meg. Borsos István ellenőr eszméje volt ez, aki látva a Lancasterben tényleg fentálló nagy nehézségeket: magyar szivének s minden magyar református czélért a végtelenségig lelkesedni tudó lelkének ösztönét követve, megtette a kezdeményező lépéseket anélkül, hogy aiTÓl Tóth Sándornak még csak tudomása is lett volna. 15.)

9. ) ízléstelen személyi dicsőítést tartalmazott. Szerk.

10. ) Mindég ezt tettük, — de a jelen ügynél nem tudtunk egyebet felfedezni, mint privát érdekekek istápolását. Szerk.

11) Nagyon is jól vannak informálva. Akkor volnának félrevezetve, ha át nem látnának a szitán. Szerk.

12.) Semminek sem örvendünk jobban, mint ha azt látjuk, hogy az öntdatos református szellem erősödik intézményeinkben és egyházi társadalmunkban. Szerk.

13.) Az a dolog lényegén nem változtat semmit. Szerk.

14. ) Pittsburgban és másutt is hasonló lakásviszonyok vannak. Szerk.

15. ) Ugyan hogy lehet már ilyet állítani? Ezzel homlok- egyenest ellenkezik magának Nt. Tóth tanárnak a Reformátusok Lapja 1923 Márc. 10-iki sz.-ban tett nyilatkozata, mely szóról szóra így hangzik; — “A1 tanári ház eszméje nem tőlem eredt. Viszont azt is ki kell jelentenem, hogy abban, hogy e taMásodszor pedig, ha az Egyesület a saját érdekének veszélyeztetése nélkül, valamely más, ténylegesen és hasonlóan nagy fontosságú református czél érdekében tehet valamit: teljes tisztelettel kérdezem, vajon miért ne tehetné azt meg? Lehet-é túlzásba esnünk református érdekeink szolgálatában? Ezen a téren sohasem tehetünk eleget. Természetes dolog, hogy az Egyesület érdekeit veszélyeztetni nem szabad és azt nem is akarja senki sem.

Végezetül pedig: a Egyesület bőséggel jegyzett hazai és amerikai hadi kölcsönöket. Tettük ezt egyfelől szülő hazánk, másfelől pedig fogadott hazánk érdekében. Szívesen tettük mind a kettőt, mert hiszen kötelességünk volt. 16.) De bármily szívesen tettük is, mégis igaz marad az a tény. hogy ezeket a pénzeket fegyverre, ágyúra, pusztításra adtuk. És ha hazafias kötelességből adtunk ágyúra meg puskára, adtunk úgy és minden sajnálkozás nélkül, hogy azokból a hazai kölcsönök egyszerűen elvesztek: vajon szabad-é most gondolkoznunk azon, hogy adjunk az építésnek, a haladásnak, fejlődésnek, magyar református jövendőnk érdekének szolgálatára? Adjunk nem bizonytalanra, nem papirosra, hanem a tőkét és kamatot egyaránt biztositó ingatlan befektetésre?

nári állásra meghivatásomat elfogadtam, — Igen Nagy Része Volt ennek az inditványnak.” Tehát Toth S. tanár ur Tudta azt, hogy számára a V. T. egy házat akar venni Lancasterben.

A tervezett tanári ház birtokjogának kérdésében egyébként a legteljesebb shrdltaohrdlu hrdlutao hrdlu aohrdu aoihrd aa ben vannak az E. tagjai, hogy ez a ház az egyesület tulajdonát fogja képezni, holott a valóság az, hogy a tervezet szerint az E. csupán Megvenné, illetve felépítené a házat, — de az idővel a Nt. Tóth tanár Privát Tulajdonát képezné. Egész világosan kitetszik ez magának az érdekelt tanár urnák nyilatkozatából, melyet szóról szóra idézünk a Ref. Lapja 1923 Márcz. 10-iki sz.-ból; — “Az építendő ház Mindaddig az E. nevén marad, mig vételára minden kamatokkal együtt ki nincs fizetve. Évenként, az első öt évben fokozodólag, 500 dollár tőkét és 4% kamatot tartozik fizetni a tanár. A propositio tehát, az, hogy építsen az E. egy 12-14 ezer dollárba kerülő házat Lancasterben, a mely Mindaddig az E. tulajdona* marad, mig azt a tanár ur ki nem fizeti. Ugyanabban a czikkben számítás van adva arról is, hogy a három ezer dolláros tanári fizetésből Lancasterben megélni nem lehet, mivel csupán házbérre ezer dollárt kell fizetni, két ezer dollár pedig kevés a meg élhetésre. Különös dolog ennél a számításnál az, hogy ha az E. csakugyan építene házat a tanár részére, — akkor neki Sokkal Többet Kellene kiadnia három ezer dolláros tanári fizetéséből a háztörlesztésébe és kamatokba, — mint a jelenlegi bérelt ház használatánál. Ugyanis ha a ház a lottal együtt csak 16 ezer dollárba kerülne is az E-nek, — erre törlesztenie kellene évente 500 dollárt, — a fennmaradt tőkének évi kamatját 640 doll; tűzbiztosítás, 100 doll, adók és re- perácziok legkevesebb 260 dollár, — igy összesen 1500-t kellene neki kiadnia három ezer dolláros fizetéséből csupán a lakás czéljára. A tanári ház építésével tehát egyáltalán semmivel nincs elérve az az állítólagos czél, hogy a magyar tanár megélhetése könnyebbittessék Lancasterben, — sőt ellenkezőleg, határozottan meg lenne az nehezítve. Szerk.

16. ) Természetesen, de nagy különbség van abban, ha a Haza czéljaira adunk válságos időkben és akkor, mikor reméltük, hogy hozzájárulásunkkal nemzetünket az életethalálharczá- ban segíthetjük, — és abban, hogy privát egyén czéljaira az E. pénztárából 16 ezer dollárt folyósítsunk. Szerk.

17. ) Magunk részéről az ügyet befejezett nek nyilvánitjuk. A Convenczio határozata fogja a vitás kérésben a végső döntő szót kimondani., és mi abban a határozatban eleve is megnyugszunk, mert tudjuk, hogy az csakis az Egyesület és az össztag- ság érdekeit figyelembe vevő határozat leend. Szerk.