Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-22 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA o Czikkemet a szerkesztő szavaival végzem1: “Az ügy érdekében sokat lehetne tennünk és elérnünk, ha több volna közöttünk a megértésből és a közös czélra irányzott munkát segíteni tudó készségből.” 17.) McKeesport, Pa. Melegh Gyula, ref. lelkész. AZ ISTEN ÁLDÁSA. Mikor valamely testületről vagy annak a vezetőségéről bírálatot mondunk, — nem azokat a kicsinyes szempontokat kell néznünk, amelyek esetleg ellenkezéseket támasztanak, hanem azokat, a nagy, fejlődést mutató eseményeket, amelyek még az irigységet is képesek elnémítani s amelyek a gyülölségnek gátat vetnek Mi hozzánk a legközelebb áll az Amerikai Magyar Református Egyesület, amely a reánk következő héten fogja gyűlését tartani Ligonierben. Mi nem azokat a dolgokat akarjuk itt felemliteni, amelyek utóvégre is egyszerű üzleti kérdések, hanem rá akarunk mutatni arra, hogy “bármit cselekszünk, — hasztalan, Isten áldása nélkül!” Minden sikerhez nem csak szántás, nem csak vetés szükséges, hanem az Istennek áldása is! Hogy ez a lefolyt négy esztendős cyklus az Egyesület életében tényleg áldásos volt, azt a legrosszabb májú emberek se tagadhatják el! Ha tagadnák, hát a tényeket úgy se változtathatnák meg! A Református Egyesület huszonhét esztendős létezése alatt soha, egyetlenegy cyklusban sem tett olyan nagy fejlődést, előhaladást, mint ez alatt a négy esztendő alatt. Nem tett egy negyedszázad alatt olyan fejlődést, mint most! Azért nem jogosult az, hogy kicsiny dolgokból fonjunk korbácsot és ostorozzuk azokat, akik híven sáfárkodtak a reájuk bízottakkal! Mik azok a tények a melyek a fejlődést igazolják? 1. Tagjaink száma, azt hiszem megkétszereződött. 2. Vagyonunk megtiszereződött. 3. Árvaházunk működése dicsőséget szerzett Istennek! Miért áldotta meg Isten ezt a négy esztendőt érdemünkön felül? Azért mert jót cselekedtünk! Azért, mert nem csupán saját magunkra gondoltunk, hanem másokra. Buf- falóban vagyonúnknak egy hetedrészét odaadtuk az éhező, mezítelen magyarországi testvéreknek. Otthont teremtettünk az árváknak! Ezzel belevittük a magyar református öntudatba, hogy a jócselekedet nem önző célokat szolgál, hanem önzetlenül áll meg a jerichoi utón! Isten áldása mellett eltörpül minden kifogás! Sőt az Istennek az áldása egyesen arra kötelez, hogy még több jót cselekedjünk. A jónak a cselekvésében nem lehet megállani. A megállás a halál! Ha azért méltók akarunk lenni Istennek további áldására, úgy: “a jótéteményben nem szabad megres- tülnünk,” hanem bőven kell vetnünk, hogy bőven arathassunk !” REFORMÁTUS CONGRESSUS. Tervbe volt véve, hogy a Református Egyesület gyűlésével kapcsolatban, a Református Congressust is meg kellene tartani. De nagy okok miatt, ez a terv nem volt megvalósítható. A legnagyobb ok az, hogy két nagy gyűlést egymásután nem volna lehetséges megtartani, részint azért mert a tagok az első gyűlésen meglehetősen belefáradnak a gyűlésbe, részint pedig azért mert a Congressusnak csak akkor van értéke és jelentősége, ha azon nem egy töredéke jelenik meg a refor- mátusságnak, hanem az összreformátusság képviselete: lelkészek és világiak egyaránt. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt sem, hogy egyházaink nem voltak mindnyájan együtt egy akarattal, amikor arról volt szó, hogy a congressus költségeihez mindenik egyház minden egyház tag után, évi egy centnyi járadékot fizessen be. Ha egyházközségeink előre befizetik az elmaradt járulékokat, úgy minden egyháznak külön megterheltetése nélkül lehetne a kongressust megtartani. Hiába itt is nagyon sokat tesz a nervus rerum gerendarum! AZ EGYESÜLETI OSZTÁLYOK KÖRÉBŐL. A MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET FöGYÜLÉSÉNEK. Az Amerikai Magyar református egyesület folyo év Szept. ho 24 én kezdi meg fögyülését. Ez alkalomból engedtessék meg nekem, hogy szerény véleményt mond hassak, hivatalos lapunk hasábjain. Sok szó esett mostanában a vezértestület azon ténykedéséről, amelyel bizonyos tanári ház felépítését akarja eszközölni. Akármenyire is szépítik ezt a tervét a vezértesületnek azok akik, egy-vagy más tekintetben, érdekelve vannak ezzel kapcsolatosan: semmi esetre sem szolgálja az egyesület tagságának közérdekét. Én mint egyik szerény tagja ennek a testületnek, aki idáig szó nélkül teljesítettem mindazon kötelességeket, amelyeket szabályaink értelmében minden tagnak teljesítenie kell. bizonyos megjegyzéseket teszek a vezértestület fennti ténykedéseit illetőleg. A vezetőség nemcsak a tanáriház felépítésének tervével követett el bizonyos mértékben szabálytalanságot, de más tekintetben is többször tulment a saját ha táskörén. Ezt a tényt még az sem döntheti meg, hogy ezek tisztán jóakaratból történtek meg, és joszándék vezette a testület vezetőségét. A vezér testület az utóbbi évek folyamán, olymódon kezelte az egyesület tagsága által, betegsegélyre és halálesetre befizetett pénzeket, mint ha az legaláb is egy magántársaság miliokra rugó vagyona lett volna, holott nagyon jól tudjuk azt, hogy a tagság azért fizeti
