Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-22 / 38. szám

AMERIKAI MAGYAR REP'ORMÁTUSOK LAPJA. 8 A Reformátusok Lapjának szerkesztője a legjobb mértékbeni szolgálatnyujtásra ajánl­ja fel a lapot a konvenczio alkalmával az Egy esti letnek abban a reményben, hogy az Egyesület őszinte és igaz testvéri szeretettel fogadja el tő­lünk a felajánlott segitő készséget és ennek do­kumentálásául lapunkat az újabb 4 évre is az Egyesület hivatalos lapjául választaná ja el. A Lancasteri tanári ház. Bár nem értjük, MIÉRT fáj a Nt. Melegh Gy. mckees- porti ref. lelkész ur feje a Nt. Toth S. tanár ur feje helyett a tervezett lancasteri tanári ház vétele dolgában: mégis, nehogy egyoldalúsággal legyünk vádolhatok, — készség­gel közöljük azt a védelmi czikket is, melyet Nt. Melegh Gy. lelkész ur küldött be hozzánk. Ebből a közleményből Még Jobban látják a delegátusok, hogy a tanári ház vé­tele mellett semmi érdemleges érvet nem tudnak felhozni még annak legbuzgobb pártolói se. Szerk. “Az ügy érdekében sokat lehetne tennünk és elér­nünk, ha több volna közöttünk a megértésből és a közös czélra irányzott munkát segíteni tudó készségből.” Lapunk szerkesztője a magyar diakonisszák neve­lésének kérdésével kapcsolatban teszi a fent idézett megjegyzést. Gyönyörű szép és lélekemelő igazság, csak az a kár, hogy éppen a szerkesztőnk áll első helyen azok között, akik nem úgy cselekesznek, mint hogy be­szélnek. 1.) Mert ha valóban teljes volna közöttünk a megértés és volna bennünk “a közös czélra irányzott munkát segíteni tudó készség:” úgy a lancasteri tanári ház kérdését nem tenné meg az igen tisztelt Szerk. ur az Egyesület konvenciójának “legfontosabb” kérdé­sévé. Igen szegény volna az a konvenció, ha ennél fon­tosabb kérdés nem volna előtte. 2.) A “megértés” hiányát látom én a buffaloi osztály ismert határozatában. Kárhoztatni nem kárhoztatom őket érette, mert amikor úgy voltak informálva, hogy a Vt. egyszerűen ajándékot akar adni egy privát egyén részére: hát másképpen nem is határozhattak. A dolog azonban nem igy van s ha szerkesztőnkben volna “a közös czélra irányzott munkát segíteni tudó készség:” legelső sorban erről világosította volna föl a buffaloi és a többi osztályokat. 3.) E helyett azonban rég nem látott személyes aktivitással arra törekszik, hogy a kér­1. ) Lapunk szerkesztője a pittsburgi emlékezetes nagy gyűlés megtörténte óta minden jo igyekezetét arra fordította, hogy a megértést erősítse és a közös czélra irányzott munkát elősegítse. Ellenben voltak egyének, kik a közös czélra irány­zott munkától a segítségnyújtást megtagadták, sőt azt megaka­dályozták, pusztán és kizárólag a szerkesztő iránti gyülölség- ből. Szerk. 2. ) Nem állítottuk, hogy a tanári ház ügye lesz a Conven- czionak LEGFONTOSABB kérdése, hanem azt mondottuk, hogy ez az ügy lesz az EGYIK legfontosabb elintézendő ügy a nagy gyűlésen. A két beállítás közt különbség van. Szerk. 3. ) Igenis azt tet'tük, — felvilágositottuk az egyesületi tag­ságot a dolgok való állásáról. A vezértestűleti határozatban minden tisztán látó ember részrehajlást és egyéni kedvezmény nyújtást lát a közpénztár terhére. Szerk. 4. ) Ellenkezőleg, — arra törekszünk, hogy az ügy teljes világosságban álljon a köztagság szemei és Ítélete előtt. A tu- lajdonképeni lényeg s letagadhatlan igazság, hogy a vt. ajándékot akart adni az egyesület pénzéből egy privát egyénnek. Szerk. désnek tulaj donképeni lényege homályban marad­jon. 4.) A lényeg pedig az, hogy a lancasteri tanári ház­zal, illetőleg annak tervezetével a Vt. egy árva centet sem ajándékoz semmiféle “privát” egyénnek, hanem az Egyesület anyagi érdekeinek minden sérelme nélkül, a közös czélra irányzott munkát segíteni tudó készség­gel segíteni kívánja azt a munkát, amelynek értékéből semmit sem von le az, hogy a munka közvetlen vége- zője ez idő szerint Tóth Sándor. 5.) Kész vagyok azon­ban bizonyítani azt, hogy a szerkesztő ellenkezésének tulaj donképeni és igazi oka az, hogy a lancasteri ma­gyar tanár ez idő szerint Tóth Sándor. 6.) Nincsen olyan bank, amely ne törekedne arra, hogy tartaléktőkéjének egy részét ingatlanba fektesse. Az ingatlan a legjobb biztosíték, mert az nem vész el soha. És ha az Egyesület a maga tartaléktőkéjének egy részét ingatlanba fekteti, nem tesz egyebet, mint amit naponként megcselekszik akármelyik bank. Egy ilyen intézkedéssel tehát az Egyesület anyagi érdeke veszélyeztetve nincs. 7.) Az Egyesület tartaléktőkéje a bankokban 4 szá­zalékot jövedelmez. A betéteknek természetesen nem csak 4 százalék a jövedelme, hanem ennél több. A több jövedelem azonban nem az Egyesületet, hanem a tőkét kezelő bankot illeti. Ha azonban az Egyesület arra tö­rekszik, hogy tartaléktőkéjének ez a jövedelem-többlete is a saját közczéljainkat segitse elő, — és ha ezt a czélt elérheti anélkül, hogy saját anyagi érdekeit ve­szélyeztetné: vajon micsoda bűnt követ el azzal? 8.) így fogta föl ezt a kérdést a mi mckeesporti osz­tályunk és ilyen értelemben utasította kiküldött dele­gátusát. És hogy ha bennünket valóban a megértés és a “közös czélra irányzott munkát segíteni tudó kész­ség” vezet, — ha ezek a szép szavak nem csak frázisok, hanem élő valóság a mi ajkainkon: akkor ezt a kérdést másképpen felfogni nem is lehet. Miért ne segítsen a Református Egyesület református czélokat akkor, ha a saját érdekeinek sérelme nélkül segítheti azokat? Én meg vagyok arról győződve, hogy ha a szerkesztő jó lélekkel, igaz megértéssel igy informálja a közvéle­ményt, ha nem az a lélek vezeti, amelylyel visszadobta a 5. ) Ha elképzelhető az, hogy az E. házat tud építeni 'az E. anyagi érdekeinek minden sérelme nélkül Nt. Toth S. tanár urnák Lancasterben, — akkor miért nem teszi ezt meg a többi magyar tanárokkal vagy egyházi közéleti férfiakkal .szemben és miért épen csak pont Tóth Sándorral ? Miért nem gondolt a V. T. soha arra, hogy az érdem szerint régibb munkásnak, Nt. Dikovics tanárnak megélhetését megkönnyebbitse hasonló ked­vezmény nyújtásával, mikor tudott dolog, hogy Nt. Dikovics tanár több mint 15 év óta végzi áldásos eredménnyel ugyanazt a munkát, a melyet elkezdett Lancasteren Nt. Tóth tanár ur, és pedig végzi épen félannyi fizetés mellett, mint a mit élvez Nt. Tóth tanár? Szerk. 6. ) Toth S. személye ennél az ügynél csak annyiban sze­repel, a mennyiben az ő egyéni érdeke áll a vita központjá­ban. Szerk. 7. ) Meglehet hogy nincs, — de meglehet az is, hogy ve­szélybe kerül. A megtévesztés e ponton különben abban is van, hogy E.-ünk működése, pénztári áldományunk felhasználása nem hasonlítható össze semmiféle BANK működésével. Szerk. 8. ) A következtetés itt sem helyes, mert az esetleges jö­vedelem többlet NEM saját közczéljainkat, hanem PRIVÁT egyén érdekeit volna hivatva szolgálni. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents