Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-01 / 35. szám
'6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lakást az Egyesülettől, — mivel mi is a mi hivatásunkban az egyházi közönséget szolgáljuk a szó messzebb menő értelmében, mint azt szolgálja a magyar tanár. Mindezekre elég világosan rámutat a buffaloi osztálynak a tiltakozása, melyet az osztály kérése folytán az alábbiakban közlünk egész terjedelmében. A REF. EGYESÜLET 50-IK OSZTÁLYA KÖRÉBŐL. Delegátus a közgyűlésre. Az 50-ik osztály a con- vencióra delegátusnak Kovács Gusztáv osztály elnököt választotta meg egyhangúlag. 1. A tanári lakás épitése ügyében az osztály egyhangúlag kimondja, hogy ellene van annak, hogy az Egyesület pénzéből tanári lakás vagy bármely más hasonló célú épület építtessék. Ellene van az osztály és pedig 1-ször azért, mert az Egyesület nem látja semmi hasznát, ha pénzét ilyen ingatlanokba fekteti és mivel ha az Egyesület egyik református vezető egyén részére házat épít, akkor a többi Református közéletünkben vezető egyén is joggal fordulhat az Egyesülethez hasonló kéréssel, mert ami egyik tagot, ugyanaz a másik tagot is megilleti és ez utoljára túlzásba végződne. 2-szor, mert az Egyesület tagjai vallási tekintetben 4 különböző csoportra oszlanak és ha ezek közül egyik részére valamelyik csoporthoz tartozóknak az Egyesület ád valamit, hasonló kéréssel fordulhatna a másik csoport is az Egyesülethez és ha nem teljesítené az Egyesület, akkor ez megzavarná az Egyesületben az egyetértést, pedig kell hogy köztünk egyetértés uralkodjon és ezt nem szabad semmi hasonló célú határozatokkal megzavarni. Tehát ne fogjon az Egyesület ilyen dolgokba, hanem szolgálja az alapszabályban kitűzött célokat. 2. Az osztály kimondja, hogy a vezértestület által felemelt tisztviselői fizetéseknek követeli visszafizetését. 1-ször, mert az osztály nem tartja a vezértestületet jogosnak arra, hogy fizetését felemelje. 2-ször, mert, ha most a közgyűlés ezt jóváhagyja, — a jövőben más vezértestület is hasonlóképen járna el, már pedig annak elejét kell venni, hogy bármely vezértestület a jövőben az osztályok, beleegyezése nélkül a fizetősöket felemelje. 3-szor az osztály azt tartja, hogy az Egyesületet nem csak hatalmas fizetésért, hanem az Egyesület iránti szeretetért is kell szolgálni. Ha a közgyűlés jogosnak találja, — szavazzon meg a vezértestületi tisztviselőknek visszamenőleg annyit, amennyit jónak lát, de elvileg mondja ki, hogy a vezértestület határozata a felemelt fizetéseknek dolgában érvénytelen. 3. Az osztály ajánlja, hogy az Egyesület pénzéből kölcsönök, bármely egyházi célra, csakis az osztályok belegyezése után legyenek kiutalhatok. És pedig azért, hogy ezen kölcsönök ne terjedjenek el oly számban, melyek az egyesületet pénz kölcsönző bank-ká tennék. 4. Az osztály indítványozza az Árvaháznak az Egyesülettől való különválasztását, vagyis az Árvaház az Egyesülettől függetlenül működjön, még akkor is ha az Egyesület a tagok számához mérten bizonyos összzeggel járul a fenntartásához. 5. Az osztály pártolja, hogy félsegélyre az Egyesület 50 évig is vegyen fel tagokat, ha ez keresztül vihető. 6. Az osztály indítványozza a negyedévi dijak megszüntetését és annak a havi dijakba való elosztását, szóval minden hónapra egyforma havi dij megállapítását. Egyúttal az osztály kimondja, hogy ha az Egyesület érdekei úgy kívánják, nincs ellene a korszerinti fizetés mérsékelt felemelésének. Ezen határozatok tárgyaltattak az 1923 Augusztus 5-én tartott rendes gyűlésen. Az 50-ik osztály nevében, Kovács Gusztáv, oszt. elnök. Hl LA°UNK TÁRCÁJA, |fg Rovatvezető: NL Ujlaky Ferencz loraini ref. leiké«.. Szégyelled e édes anyádat? Élt Londonban egy orvos. Szegény szülők gyermeke volt. A gyógyszerész tanácsára és támogatásával a gyermek iskolába került, Tehetséges fiú volt és jól tanult. Hires orvos lett belőle, a legmagasabb rangú személyek voltak a páciensei. Nem feledkezett el az orvos édes anyjáról sem, aki ott éldegélt szülőfalu jókban. Rendesen irt levelet, sőt pénzt és ruhára való kelmét is küldözgetett neki. De sohasem látogatta meg. Ahhoz ő nagyon elfoglalt volt. Anyja nem tett ezért szemrehányást. Egyszer csak a fiú édes anyja eladta a házát. Gondolta magában, hogy a fiával fog lakni. Bizonyára nagy örömet szerez vele fiának. Hogy az öröm és meglepetés még nagyobb legyen nem is irt tervéről. Londonba érkezve, kérdezősködései után egy nagy palotához vezették. Becsöngetett. A rendelőóra elmúlt, figyelmeztette a szolga és el akarta küldeni. “Be kell mennem,” szólt határozottan az asszony. Végre is jelentést tesz urának, hogy egy nő várakozik, aki nem akar elmenni. “A rendelőóra eltelt,” — szólt az orvos. “Hogy néz ki az az asszony?” Valami egyszerű vidéki nő! “No, bocsásd be most az egyszer.” Az öreg asszony belép. Fia felismeri s keblére szorítja a gyönge, öreg anyókát. “De anyám miért nem értesítettél? kimentem volna eléd az állomáshoz !” “Meg akartalak lepni. Magam akartam közölni veled az örömet, hogy nem csak látogatóba jöttem, hanem itt is maradok nálad, édes fiam.” Székkel kínálta meg édes anyját, majd a kandaló melegét szítja fel zavarában az orvos. Gondolatok futnak át a lelkén: ha itt marad... mit jelent ez?... nem illik bele lakásomba.... mit szólnak barátaim?.... mit szól a szolga személyzet?... Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok cikkáztak át agyán. Majd igy szólt: “Édes anyám! tudod mit? Itt a nagy városban igen rossz a levegő. Tt megszoktad már a szabad természetet, nem fog neked jót tenni a városi élet. Azért veszek neked egy házacskát kint a kertek során, a külső negyedben. Ott majd fel fel kereslek. Nem igaz? így fogunk tenni! Jó lesz ugye?”
