Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-01 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 A szegény anya megértette fiát. Értelmes asszony volt. Fia is tőle örökölte az eszét. Tudta mi van a szavak mögött. Csendesen ment ágyába pihenni. Fia is elvonult szobájába. De az anya felkelt és bement még egyszer hozzá. Az orvos felriad: “mi az anyám? beteg vagy?” “Nem. Feküdj csak. Jó éjt kívánni jöttem még egyszer.” Azután odaült az orvos ágya szélére, mint fiának gyermekkorában szokta tenni és megsimogatta a fia haját, megcirógatta arcát s forrón meg csókolva fiát szólt: “jó éjszakát fiam!” S indult, de ismét visszatért. Újra megcsókolta s azután elment. Az orvos magára maradt. Nem tudott elaludni. Szivét boldog meleg ség járta át. Oly jól esett az anyai kéz édes simogatása. Itt fogom tartani, gondolta magában. Reggel sietett vele találkozni. A reggeli készen várt rájuk. Az anya nem jön. Kérdezi a szolgától, hogy fel kelt e már? Óh már régen, mondja a cseléd, s régen el is ment már. Azt mondta a komornyiknak: “Fiam szégyel engem, nem illek bele a házába. Nem zavarom.” Kedves olvasóm! nem vagy e ehhez az édes anyját szégyellő orvoshoz hasonló? Nem szégyenled e Megváltódat, a Krisztust? édes anyádat, az anyaszent egyházat? Talán megadod a tagsági dijat, mint az orvos segítette pénzzel anyját, de vallást teszel e Krisztusról, mered e, nem szégyelled e a róla való bizonyságtételt barátaid, vagy a hitetlenek előtt ? Édes anyád az egyház, üsd meg, tagadd meg, gúnyold ki, — ah nem magadat ütnéd e meg, tennéd nyomorulttá, ha őt bántanád? A gyermek leg főbb ösztöne az: élj az anyai szeretettel! Nekünk ez a legfőbb életparancsunk élj az anyaszentegyházzal, élj a Krisztussal! “Valaki szégyel engem és az én be szédeimet e parázna és bűnös nemzetiség között, az Embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő' az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” Márk 9=38. Tartsd meg a mi nálad van. Egy édes apját, édes anyját elveszített árva fiúcskát a mikor bevitték az árvaházba, szépen felöltöztették. Régi, rongyos ruhái helyett szép újat adtak rá. A sapkáját is levették fejéről és elhajítva, újat tettek helyibe. De a fiúcska az elhajított sapka után ugrott, felkapta és keblére szőri tóttá. Az árvaházi nénike váltig mondogatja neki: “Dobd el, fiacskám, azt a régi, rossz sapkát! Itt van helyette az uj.” De a fiú nem fogad szót. Kíváncsian kérdi a néniké, hogy miért ragaszkodik olyan nagyon hozzá. A fiúcska könnyes szemmel felel: “Annak a sapkának a bélése szegény édes anyám ruhájából van csinálva, ő maga varrta bele. Semmim sem maradt édes anyámról csak az a ruhadarab. Ezt nem adom oda semmiért!” Olvasóm! Egy van, a mit szüléinktől kaptunk, a- mit magunkkal hoztunk ez idegenbe: református hitünk. Mennyi sok szép dolgot adott nekünk ez az uj haza. Szebb ruhát, szebb lakást, ellát sok mindennel, mint a néni az árva fiúcskát, de azt az egyet, amit őseinktől kaptunk, a mi vérrel, sok szenvedéssel megpecsételt református hitünket ne adjuk oda semmi u- j ért, semmi kincsért. Tisztán, szeplőtlenül őrizzük meg itt az idegenben is magyar református hitünket! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Szept. 9-re. Aranyige: Valamit hatalmadban van cselekedni erői szerint, azt cselekedned. Préd. 9:12 "-rfP.-, - -> • ‘ Olvasandó az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv 12, 13, 15 részei. Márk Története. Márk egy jeruzsálemi keresztyénné lett Mária nevű asszonynak fia és zsidó volt Bizonyára látta az Ur Jézust és hallotta is némely tanítását. Márkot a zsidók János néven ismerték. Márk nevével akkor találkozunk először, a mikor Péter a fogságból csodálatosan kiszabadult és egyenesen a Mária házához ment a hol a magokra maradt keresztyének éppen Péter szabadulásáért imádkoztak. Ennek az asszonynak lakása volt az állandó imaház. Nagyon valószínű, hogy Péter is itt tartózkodott a mikor Jeruzsálembe jött. De volt még vélek egy másik hatalmas prédikátor is állandóan... Barnabás... ki rokona volt az asszonynak. Márk ezektől tanulta a Szentirás alapos magyarázatát. A Keresztyéni Élet Befolyása. Egész bizonyos, hogy Barnabás mindennapi élete és a Krisztus szélgálatában kifejtett önzetlen jó munkássága nagy befolyással volt Márk elhatározására. Ritka szerencse az ma is, ha egy ifjú ember oly keresztyén férfiúnak barátságát élvezheti, a kinek nemes törekvése a Krisztus szeretetének pecsétjét hordja magán. Természetes, hogy úgy Barnabás mint Péter örvendeztek annak a jó hírnek hallattára, hogy Márk elhatározta magában, hogy el megy Antióchiába Pállal és Barnabással. Pál ugyanis szeretet csomagokat hozott onnan a jeruzsálemi éhező és nyomorgó keresztyének számára, a mit elosztván elindultak vissza. Márknak a gyakorlati tanulmányra igen nagy szüksége volt. Ez ma is elkerülhetetlen a Krisztus igaz szolgáinál. A jó kezdés igen szép, de csak akkor ér az valamit, ha jól is végződik. A kit könyörgés és kézráté- tellel bocsájtanak ki szolgálatra, csak úgy végezhet hathatós munkát a Krisztus nevében, hogyha tudatában van annak, hogy a Szent Lélek az ő gyámolitója.
