Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-25 / 34. szám

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

ki is végeztesse azokat, a kik a Krisztus Jézus nevét hívják segítségül. A menekült keresztyének állandó rettegésben éltek, összejöttek hát és imádkoztak. Nem bízhattak senkiben az emberek közül, mert minden ember a maga szabadulását tette elsőbbé. Azt azonban tudták, hogy ha a Jézus nevében kérnek valamit Istentől, bizonyosan megadja nekik. így lett. Ma is hittel kell kérni Istentől mindazt a mi nékünk javunkra szolgál. Mindent azonban ne kérjük, mert ha mégis adná Isten, akkor is boldogtalanok lennénk, mert mi nem tudjuk sokszor, hogy mi legyen nekünk hasznos és id- vességes. Saul félelmesen közeledett Damaskushoz. Az utón a mint ment, fényes délben oly fényesség vette körül a mely nem hasonlatos a napnak fényességéhez. Mennyei világosság fogta őt körűi. Saul a földre bukott és szeme fényét elvesztette. Kisérte álmelkodva látta a nagy fényességet és Saul tehetetlen vergődését, de nem tudták mi történt velük. Egyszer Saul szokatlan hangot hall: “SAUL! SAUL! MIÉRT KERGETSZ ENGEMET?”

Ki tudná meg mondani mit érzett a földön fetren- gő ember a kérdés hallattára. Szemeit próbálta kinyitni, de hiába. Senkit sem látott. Egyszer csak előtte áll a megfeszített Jézus alakja. “KI VAGY URAM!?” kiáltott fel Saul.

Ne üldözzétek azokat, a kik a Jézus nevében munkálkodnak, még akkor sem ha más nemzetnek fiai, vagy más felekezetbeliek, mert a ki ellentáll a keresztyén tanításnak, az a Krisztus ellensége. Isten szólott itt Saulhoz a ki megfoghatatlan. “Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz!” Oh, borzalom! a kit én nem akartam ismerni, a kit én megvetettem és utáltam, az sújtott volna a földre? A kinek követőit ki akarom irtani, ö állotta volna el utamat? Jézus, a ki szelíd, szegény és alázatos, de nagy hatalmú és csodálatos. Az a Jézus a ki vasvesszővel bírja ellenségét?

’’MIT AKARSZ URAM? MIT CSELEKEDJEM?” Ilyen látásnak nem engedni az lehetetlen. Már e pillanatban látszott rajta, hogy nem a maga akarata szerint fog indulni. Isten akaratába belenyugodni a legszebb keresztyéni erény. Azzal indulni,

__jó számítás.

A valóság előtt megkell hajolni mindeneknek. A mai világban is sokan vannak erősek és hatalmasok a kik a saját akaratuknak érvényt igyekeznek szerezni minden meg nem engedett eszközökkel. A lelki vak ma is azt állítja, hogy ő lát. Saulnak Jézushoz ragaszkodni annyit jelentett, hogy barátaitól és rokonaitól teljesen elkellett szakadnia.

Jó magyar népűnknek is van egy jellemző szokásmondása “ki miben született abban haljon meg” óh bűnben és tévelygésben született csak nem igazán akarod ezt? Hatalmasabb vagy? Jobban szereted tévelygő barátaidat mint Saul szerette? Nem akarod hinni testvérem, hogy a jó zsidóból jó keresztyén lehet? Saul élő példa itt erre. Persze nem minden Saulból lehet Pál apostol, mert hiányzik az emberből az a mi meg volt ő nála. A készség a jobbulásra. Pálfordulás ma is akad bőven, de a szív a régi érzéseket nem száműzi. A név gyakran változik ma is, de a lényeg egy és ugyanaz marad. Ha egy zsidó ma keresztyén lesz, azt a zsidók megvetik és a keresztyének csúfot űznek belőle. A legelső és legnagyobb keresztyén emberek a zsidók közül kerültek ki. Ha mi is igaz apostolok, azaz elkűldöttek vagyunk, akkor testvérem, az a kötelességünk, hogy a hol az Ur ránk bízta az Ö országának terjesztését, ott folytassuk. Saul mint zsidó is hűséges volt, de sokkal inkább mikor már szemei megnyíltak mint tisztán látó keresztyén; páratlan munkást nyert benne az Ur Jézus. Persze, hogy neki is volt baja itt is ott is a többi apostolokkal, mert tudták felőle, hogy eredetileg farizeus volt, de ő bebizonyította, hogyha bár nem együtt nevekedtek is, ha nem egy és ugyanazon intézetnek tanulói voltak is, de egy Urnák szolgálatában neki is joga van megmutatni Krisztushoz való hű ragaszkodását. Ezt mégis tette. Tudta, hogy mindeneket el kell neki hagyni azokból a mi annakelőtte drága volt az ő szemei előtt. De határozott és nem habozott többé.

Barátai még be vezették Damaskusba, mert az Ur Jézus utasítása az volt, hogy menjen oda. Elment. Ott egy azok közül a kik ő előle elbujdostak, — ott várta Sault....atyámfia névvel szólította és megkeresztelte. PÁL névre. Néhány napon ott maradt az atyafiakkal és akkor visszament Jeruzsálembe, hogy ott nyilvánosan is megmutassa a Jézus iránti hűségét.

PÁL APOSTOL MINT VÁLASZTOTT EDÉNY.

Keresztyén Hit....“Te vagy nékem választott edényem és sokat kell majd neked szenvedni az én ne- vemért.”....Mit számított Pálnak a szenvedés? Semmit. Sőt annak örült, ha az igaz ügyért szenvedhetett. Nem kereste a maga kényelmét, de a Krisztusnak kívánt megnyerni mindeneket. A mint ő mondotta és be is bizonyította

......“A KRISZTUS NÉKEM NYERESÉGEM ÉLETEMBEN ÉS HALÁLOMBAN EGYARÁNT.” Pál soha meg nem bánta, hogy igy választott. Minden e világban kínálkozó nyereséget semminek állított lenni. Tudományát, testi és lelki erejét, gazdagságát és életét teljesen átadta az Ur Jézus Krisztus szolgálatába. “Mert nincsen nékem igazságom” a mit nem ö tőle nyertem volna, de hogy Ö benne találtassam ez az én örömem. Vigyázzon az, a ki magát igaznak és másokat semminek állít lenni, mert Pál innen emelkedett ki a farizeusoknak önigazolási betegségéből. Kicsoda az a ki minket megigazít? Kétségnélkűl az Ur Jézus Krisztus által Isten! Az legyen minden jó keresztyénnek a legnagyobb passziója, hogy a hitbeli megigazulást keresse

....bizonyára mégis találja. Krisztust csak buzgóságos könyörgés által ismerhetjük meg. Buzgón imádkozni csak azoknak lehet a kiknek szive tiszta minden gyűlölettől. Nem a mennyiség, hanem az érték számit. Az igazságnak szeretete már élő jele a Krisztus feltámadásának mi bennünk is. S ha szeretni tudjuk ellenségeinket is, csak akkor vagyunk képesek szenvedni másokért. A ki nem szeret, az nem szenved érted. De a ki szeret az legjobban tud érted imádkozni is és viszont, az imádkozhat érted hathatósan a ki szeret. Ö szeretett minket először és csakis az ö szent Lelke könyöröghet mi értünk kimondhatatlan fohászkodással. Ez a Pál apostol hite és ez legyen a te hited is.

Saul elbukott, de Pál soha. Életét a keresztfán végezte be Rómában. A ki a Krisztust szereti Ö érte harcol, él-hal és vele támad fel az uj életre.