Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-25 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Kérdések. Melyik városban született Pál? Hol ne- vekedett és hol tanult? Milyen pályára készült? Miért üldözte ő a keresztyéneket? Megtérésének történetét mond el. Életében elért eredményeket hogy hasonlitot- ta össze a Krisztusnak szolgálatával? Mi volt Pál legnagyobb ámbiciója? TANULSÁGOK. Félszivű hűséggel nem csatlakozhatunk a Krisztus szolgálatába. Pontos engedelmesség az egyedüli kielé- gitő kwalifikáczió arra hogy a Krisztus hivó szavára az ö zászlója alá sorakozzunk. Krisztus nem csupán a mi szeretetűnket akarja, de hivséges szolgálatunkat is. Hogy igaz keresztyéni életet élhessünk és hathatósan képviseljük az Ur Jézus Krisztust, nekünk szüntelenül harcolnunk kell a gonoszság hatalma ellen. Ne tusakod- junk egymás ellen nagy szorgalommal. Legyen erős várunk és paizsunk Isten ö benne éljünk. Ezt a vasárnapi iskolai leckét kidolgozta: Nt. Kovács Andor leechburgi ref. lelkész. Hl LAPUNK TÁRCÁJA. ||| Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész (Folytatás a múlt heti sz. ból.) “Becsapott a furfangos ember,” — azt mondogatták ismerőseim, barátaim, midőn elbeszéltem a dolgot s mutogattam az érdekes bibliát. Midőn az esemény után eltelt két, három esztendő magam is kezdtem kételkedni az emberismeretemben s annál kellemesebben lepett meg, midőn karácsony előtt beállított hozzám egy fiatal suhanc legény. Füzesi Nagy Barnabás vagyok, annak az embernek a fia, aki a bibliát itt hagyta. Pancsova tájékáról jöttem, ott dolgoztunk földmunkát, ameddig az idő engedte, most édes apám elküdött a könyvünkért. Derék dolog! mindjárt előkeressük! Az ám, ha az olyan könnyen ment volna. A nevezetes biblia eleinte az Íróasztalomon feküdt néhány hónapig, azután a könyvszekrénybe került, onnan meg valami könyvmustrálás után talán a padlásra, a régi könyvek közzé. Szóval szőrin szálán eltűnt, hiába hány tünk fel érte mindent. Igen kellemetlen kezdett lenni a dolog, dühösköd- tem, egész házam népe a bibliát kereste s midőn minden igyekezetünk kárba veszett, sajnálkozva, szégyenkezve mondtam Barnabásnak, hogy nem találjuk azt a könyvet, de adok helyette más bibliát, újat, díszes kötésűt. Nagy baj az, tiszteletes uram, mert az édes szülém, az apám, azt mondta, hogy mindjárt meggyógyulna , ha a könyvből olvasgathatna s a “betegek könyörgését” elimádkozhatná. Hát beteg az édes apja? Nagy beteg, — talán...e szavaknál kicsordult a köny a szeméből — az volt a kivánsága...Két nap óta jövök ebben az istenítélet időben. Hát azt mondotta az apja, hogy akkor meggyógyulna? Hát gyalog jött? Annak a könyvnek elő kell kerülnie, ha szétszedjük is érte a házat. Elképzeltem magamban, hogy mennyit szenvedhetett ez a fiú a kegyetlen, hideg időben, midőn csonttá fagyott minden, dühös hóviharok száguldoztak vágyig a bánáti rónaságon. Itt a könyv édes apám! — igy kiáltott fel a kis leányom, aki ott térdelt a szekrény elé kihányt könyv halmaz között. Talán éppen én tettem bele ebbe a szép bekötéstáblába...rebegte pironkodva. Barnabás arcán felvillant az öröm sugára, midőn a könyvetezébe vette....de mindjárt szomorúvá vált, midőn lapozgatott benne. Nagy zavarba jött, hímezett; mig aztán nagy nehezen kinyögte: Azt mondta édes apám, tessék beleírni ebbe a bibliába, hogy Füzeti Nagy Pálnak kölcsön adott 18 forint 67 krajcárt és tessék bele Írni a becses nevét is... azért mert nekünk most sincsen pénzünk visszafizetni az adósságunkat, de erre az Írásra bizonyosan megadjuk az interesével. No ez ugyan hires fordított kötelezvény...gondoltam magamban. Egy kicsit bosszantott a dolog, tanácskoztam feleségemmel, Az asszony hite erősebb volt, mint az enyém. Add vissza nekik, ird bele azt, amit kívánnak!... hiszen magyarok. Teljes tizenhét esztendő telt el azóta, a feledékeny ség fátyola ráterült erre a dologra is. Tavaly husvét előtt Orsováról levelet kaptam Nagy Pál uramtól, melyben jelenti hogy megfog látogatni. A mondott időben csakugyan megjött az én biliás emberem, de nem egyedül, hanem vele jött a férfiúvá lett Barnabás is, meg egy iruló piruló csinos hajadon. Nagy Pál csak a tisztes kékbeli magyar ruhát viselte, de a fia meg a leánya már urasabb megjelenésüek voltak. Eljöttünk tiszteletes professzor uram, hogy azt a régi ad óságot kifizessük. A jó Isten megsegített. Két fiam a vaskapu szabályozásánál géplakatos, én felügyelő vagyok...ennek a kis leányomnak, a ki akkor, sok esztendő előtt, a mi nagy nyomorúságunkban elveszett lélek volt, szintén akadt szerencséje, egy hajókormányos megkérte. Felénk fordította az Ur az Ő fényes orcáját. Elhoztam a bibliát is. Tessék beleírni a régi irás alá: “Megadta a tartozását becsületesen.” Azután még egy kérésünk is lenne. Három hét előtt megszületett az első unokám, a Barnabás kis leánya...hát hogyha a keresztszülői tisztet kegyesek lennének elfogadni. Persze, hogy elfogadtuk, kész örömmel. A múlt nyáron Herkulesfürdőbe rándulunk ki. Or- sován azt indítványozta a feleségem, nézzük meg a keresztleányunkat. A korona kápolnához vezető utón találtuk fel Füzesi Nagy hajlékát. Mosolygó napsugárban fürdő virágos udvar, szőlővel befuttatott veranda, az udvar végé-
