Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-25 / 34. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA o Engedelmeskedni annyit jelent, mint cselekedni azt, amely reánk biatott. Erre tanit meg bennünket Barnabás az első keresztyén egyháznak zászlóvivője és Istennek engedelmes követe. Mit is ér a sok szép ta­nítás, ha nem engedjük azt be sziveinkbe, ahol meg­teremheti a kegyességnek gyümölcseit. Az édes anyák szemeit legtöbbször bontja könnyekbe a gyermekek engedetlensége. A szülei szivet megtöltik keserűséggel az engedetlen fiák. De nem csak a szülei parancs előtt zárjuk be sziveinket, hanem éppen azt gyakoroljuk a Mennyei Atyával szembe is, kinek jósága, kegyelmes- sége és szeretete kifogyhatatlan hozzánk s mi mégis engedetlen gyermekei vagyunk. Jézus felvitte tanítványait a hegyre imádkozni. Mikor áthatotta őket a csendes áj tatosság, Péter kérte Jézust ha nem maradhatnának-e ott állandóan. Jézus leintette tanítványát azon figyelmeztetéssel, hogy nem maradhatnak, mert cselekedni kell az Atyának akara­tát. Jézus életében is az engedelmesség a legtündöklőbb jellemvonás. Ma is hiv Jézus bennünket, miként elő­hívta Barnabást szent igazságának terjesztésére — Jézus akarja, hogy fényes napsugár legyek, érte vilá­gítsak s édes örömet terjesszek. Jószívűség. Barnabást elnevezték jószivünek, biztosan azért,, mert nemcsak hallgatója de megtartója volt Jézus ta­nításának. Eladta minden vagyonát s vagyonáért kap­ott pénzt átadta az apostoloknak, végűi pedig egész életét az evangyélium terjesztésére szentelte. Mi nagyon sokszor jó keresztyénnek gondoljuk magunkat, ha véletlenül betérünk az Isten házába imád kozni, vagy ha egypár centet adakozunk a vallás nevé­ben, mások pedig ha a vallás szertartásának bizonyos részeit betartják. Igazi keresztyénné egyik sem teszi az embert, hanem a krisztusi hasonlatosság, a Krisztus barátságának örökös megtartása. Barnabás kész volt szenvedni mikor Pál apostollal első térítői utjokra elindultak. Ilyen kész engedelmes, jószivű keresztyéneknek köszönhetjük egyházuk fen- állását s ilyenek folytatták előhaladását a történel­men keresztül mind e mai napig. Nekünk is szól az intő jel: Előre oh hívek, sorakozzunk hát, Zengje há­laének Urunk jóságát. Krisztussal előre, Szent hadára fel! Jelünk a keresztje, Vele győznünk kell! Ezt a vasárnapi iskolai leckét kidolgozta: Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. ^******************************************** VASÁRNAPI LECZKÉNK 1923 SZEPT. 2-RE. PÁL APOSTOL. Pál, — apostol volt a szó teljes értelmében. Látta aa Ur Jézust, a ki őt elkűldötte. Legkissebbnek vallotta magát a többi apostolok között, de többet munkálkodott a Krisztus neveért mint bárki más a mióta keresztyé- ének léteznek. Pál apostol történetéből látjuk, hogy a keresztyének nem születnek készen. PÁL MIKOR MÉG SAUL VOLT ÉS MINT ZSIDÓ. Pál apostol a zsidó nemzetségből származott és büszke volt rá. Társus nevű városkában Kisázsiában, Cilicia tartományban született. Mivel pedig ott nem volt megfelelő iskola és tanító, szülei elvitték őt Jeruzsá­lembe tanulni az Izráel törvényét. Ügyvédnek tanult és az is volt, igazi ügyvéd. Tanára egy Gamáliel nevű tudós tanító volt. Egész bizonyos, hogy Saul a legjobb tanulók egyike volt. Életében is nagyon meglátszott rajta, hogy tanulni szorgalmasan, szeretni és védel­mezni mindenekfelett tudott. Hivatalának magaslatán állott, mert hűséges volt a rábizottakban. A jó ügyvéd mindig keresett ember ma is. Ö is az volt. A főpapok őt szemelték ki arra, hogy a keresztyéneket ki-irtsa Je­ruzsálemből. Ö ezt nagy örömmel vállalta. Fairzeus léttére csak egy felekezetet ismert igaznak: a magá­ét. Ezért a meggyőződéséért szembe szállott bárkivel és leteperte. Nagy hiba volt ez az önfejűség akkor is és megrovandó ez ma is. Mert nem az a jó ember a ki elég okosan letudja embertársát győzni, vagy a ki vá­rosokat meghódít, de a ki magát megtudja győzni az Igazság felől. Sault rettentően bosszantotta az, ha valaki az ő szerzetéből áttért a keresztyén vallásra. A zsidóknál ez ma is igy van. Egy embert az ő szeme láttára valószínű­leg az ő beleegyezésével öltek meg. Ez volt István az. első keresztyén vértanú. Sok szegény asszony maradt özvegyen, sok gyermek maradt árván Saul hatalmasko­dása folytán. A zsidó nép őt tartotta az egyedűlinek, a ki szétszórja a Krisztusban hívők seregét. Saul nagy- tudásu volt és gyors volt a cselekvésre, ö nem tudta, hogy tévelyeg. így van ezzel ma is a legtöbb ember. Mikor Jeruzsálemből elmenekültek a Jézus hívei, Saul bizonyítványt szerzett a főpapoktól, hogy még Damas- kusban is joga legyen őket szorongatni. Sault senki sem zavarta ebben a foglalkozásban, sőt sokan segít­ségére voltak. Saul, titkon és nyilván nagy zsidó volt. SAUL KERESZTYÉNNÉ LESSZ ÉS FELVESZI A PÁL NEVET. Barátokat véve maga mellé, a papoktól nyert levél­lel elindult Jeruzsálemből a közeli Damaskus városká­ba. Célja az volt, hogy ott lánczra veresse és ha kell

Next

/
Thumbnails
Contents