Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-27 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 egy szót is válaszolnék. Erdélyben akadt nem egy, de több erkölcsileg lezüllött, jellem télén magyar ember a kik dúsás fizetésért oláh detektivekké lettek. Már most úgy cselekedjenek és gondolkozzanak az erdélyi magyar egységnek alkotó hazafiai is, mint a hogy azt a Nt. Ur teszi ide kinn Amerikában, hogy t. i. azért, mert akadtak közülök egyesek, a kik a magyar hazafiasággal “kibántak,” ennélfogva ők maguk is szűnjenek meg hazafiaskodni és beszélni a magyar egység érdekében, a mint ezt a Nagytiszteletű Ur én tőlem követeli? Miféle magyar gondolkozás volna ez? Azért, mert egy faját megtagadott, hazafiatlan ember all mellettem, én is szűnjek meg hazafiaskodni, nehogy a hazafiaskodásom miatt áprilist járassak saját magammal?! Kijelentem kedves Nt. Ur, bátran, hogy eddigelé még nem találkoztam magyar érzés nélküli, a Reformed Church kebelébe tartozó ref. papokkal és ha fogok is találkozni esetleg a jövőben (a mit ugyan nem hiszek), én akkor is bátran fogom hirdetni a hazafiasságomat és azt, hogy a tiffini egyezmény elfogadása csak az amerikai magyar ref. egységet segíti elő. Kijelentem továbbá azt is, hogy a haza fias kodással szél hálmoskod- ni nem szoktam és ha hazafias érzésekből valamit irok, nem azért teszem azt, mert valaki kényszerit reá, se nem azért, mert a Ref. Church Amerikába “importált,” hanem azért, mert Erdélyben az oláh szenvedések alatt, még fiatal koromban megtan ultam a magyar Hymnuszt szívből énekelni. És még egyet kedves Nt. Ur! Tessék megmondani a “Fekete Karácsony” czikk írójának, hogy oda haza, Magyarországon a legátus nem oda megyen ki prédikálni, ahová őt “kirendelik,” hanem abba a gyülekezetbe, amelyet az elekczió, azaz a legáczió választás alkalmával ő maga elválaszt magának, tehát oda ahová ő maga akar menni. A kollégiumi igazgató csak megerősíti a választást. A czikk írójának az a másik állítása pedig, hogy “a magát legátusnak nevező” ifjú atyafit ráküldik itt (t. i. Amerikában) a gyülekezetekre azért, hogy testvér gyűlöletet szító propagandát csináljon,” nem akarván kimondottan rosszhiszemű álli tásnak venni, csak járatlanságnak és tájékozatlanságnak titulálom. Csak magamból indulok ki. A karácsonyi ünnepekre a gyülekezetek jóvoltából egyszerre két helyre lettem a gyülekezetek presbitériuma által legátusnak meghiva: Daytonba és Lorainbe. Daytont köszönettel visszamondtam, Lorainbe örömmel elmentem és hogy ott a testvérgyülöletet egyáltalán nem hirdettem és hogy senkinek oly sötét karácsonyt nem okoztam, mint ezt a czikk Írója a legátusokra vonatkozólag szeretné feltüntetni, arra nézve bizonyság első sorban is Ujlaky Nt. Urnák e lap hasábjain is megjelent karácsonyi ünnep jelentése a loraini gyülekezetről, másod sorban az, hogy a loraini vendég szerető kör csak újévkor bocsájtott vissza az angol Seminary falai közzé. És ezt bizonyára nem azért tette, mert a testvérgyűlöletet hirdettem közötte... Kedves Nt. Ur! A tárgyalt ezikkében reám is vonatkozó durvább ki fejezéseit, de különösen utolsó sorait nem vettem szivemre és nem foglalkoztam velük, mert hiszem, hogy a Nt. Ur sem veszi komolyan azokat. Most még csak arra kérem a Nt. Urat, hogy máskor ne tessék oly embereknek hazafiasságát kétségbe vonni, a kik otthon nem csak fajtestvéreikkel, de egyenesen ellenségeikkel szemben is bebizonyították, hogy igaz magyarok. Az én czikkem nem a Reformed Church ért, de magyar református testvéreimért, azoknák faji. vallási, szellemi magyar egységéért íródott. Ettőlelte- kintve azonban most is hangsúlyozom, hogy a múlt czikkem minden sorával egyetértek, és hogy a mióta a Nt. Ur rám vonatkozó czikkét elolvastam, még inkább meg vagyok győződve arról, hogy igaza volt Ady Endrének, mikor faját kiválóan ismerve, szomorúan igy kiáltott fel: “Ne legyen egy félpercznyi békess- günk, mert akkor végünk, végünk!” A múltkor magyarokról írtam magyaroknak, most pedig nyílt levelet a Nt. Urnák, csak azért, mert az általa megsebzett magyar szív könnyes betűkben tudta csak elcsititani néma bánatát. És több választ, kedves Nt. Ur, ha még oly dúrván és rosszhiszemüleg is tetszenek velem és czikkemmel foglalkozni, a “Magyar Egyháznak,” a mely lapot csakis a magyar református egység megrontójának tekinthetek, e lap Íróinak, nem adok. Mert az ily válaszolgatások végnélkül folytatódnának és a magyar református egységnek egyáltalán nem használnának. Az pedig, hogy épen abban az irányban romboljak, a hol alkotni akarok, balgatagság és hazafiatlanság lenne tőlem is. íme kedves Nt. Ur, lehet tisztességesen és szeretetteljesen is írni és gondolkozni. Atyafiságos szeretettel Dayton 1923 jan. 11. Yasady Béla volt debreczeni ref. theológus, jelenleg a Central Theological Seminary hallgatója. A Könyörülő Szeretet Nevében! Volnának lapunk buzgó olvasói között olyan nemes szívvel megáldott egyének, a kik megkönyörülni tudnának egy ínséges helyzetben levő 40 évet hűen kiszolgált, 11 élő gyermekkel megáldott, — nyugalmazott beteg néptanító megindító helyzetén? Ha 15-20 dollárt össze tudunk hozni részére, — ez nem csak nyugalmat és gyógyulást, hanem a kétségbeeséstől való megmentést is jelenti az ő számára. Lapunk nem indít nagyobb gyűjtést az ő részére, — de szívesen közvetítjük pár dollárnak hozzája való eljuttatását, — melyért ő külön - fog köszönetét mondani minden kegyes adakozónak. Adakoztak e szereteti, jótékony czélra: Guthy János Greensburg, Pa. 2.00; Nt. Kardos József ref. lelkész East St. Louis Ills. 1.00; Franyo Mihály és neje Dorothy N. J. 1.00; Nt. Dokus Gábor ref. lelkész, So. Norwalk Conn. 2.00; Pánczél József Deerfield, O. 50c. Hevessy Jánosné So. Norwalk Conn. 1.00; összesen idáig 7.50. szére lapunk szerkesztőségéhez; — AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA- 607 Greenfield, Avenue Pittsburgh. Pa.
