Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-28 / 30. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. S A LÉLEKNEK EGYSÉGE. A Szentháromság Istennek mélységes titkát, a há­rom személyben való teljes egységet, talán azért olyan nehéz a bűnös emberi elmének megérteni, mert a bűn magát az embert olyan teljesen képtelenné tette az embertársaival való egységre az életnek bármely terü­letén, vagy bármely vonatkozásában. A Bábeltorony átka, a közösen megkezdett munka, amely teljes meg­hasonlásbán, teljes szétszóródásban végződik, újra, meg újra reáejti árnyát minden emberi társulásra, vál­lalkozásra. Az egyéni előretörtetés, érvényesülni aka­rás, másoknak meg nem értése, félretolása, elnyomása, megrontja a sokszor nemes célok felé törni akaró közös igyekezetét, közös munkát. S ez a veszedelmes méreg még az Isten gyermekeinek életébe is beleveszi magát, a keserű gyökér még az ő közösségükben is mily gyak­ran és mily könnyen felnövekszik. Megérthetjük, miért viselte az Ur Jézus olyan különösen a szivén az övéinek egységét hogy utolsó nagy imájában semmire olyan nagy súlyt nem helyéz, mint épen erre. Tudta ennek az egységnek a nagy jelentőségét s érezte annak a nagy akadályait. Ezt az egységet csak a Lélek hozhatja lét­re, az a Lélek, Aki annyira egy az Ur Jézus Krisztussal, hogy sohasem szól önmagáról, hanem mindig csak ő- reá mutat, a Megváltóra s csak őt dicsőíti (Ján. 16:18, Ebből a Lélekből, a Jézus Leikéből, e Szent Lélek­ből kell vennünk minél nagyobb, minél teljesebb mér­tékben, nekünk, akik a Szent-Lélek bizonyságtétele folytán Isten gyermekeinek vallhatjuk magunkat, eb­ből a Lélekből kell vennünk, hogy megvalósulhasson a nagy egység, amelyért Megváltónk könyörgött. Em­beri erőlködés létre nem hozhatja ezt az egységet, csak újabb és újabb és újabb akadályokat gördít elé, mert minden egyes egyén, vagy minden egyes csoport, a- melyik minden áron megakarja csinálni, ki akarja erő­szakolni az egységet, tulajdonképen a maga gondola­tait akarja rászabni, ráerőltetni a másikra. De Isten létre akarja, létre tudja és létre fogja hozni az egysé­get, ha Tőle kérjük, Tőle várjuk, ha Őreá figyelünk és őneki engedünk. S az Isten gyermekeinek egysége nyo­mában támadhat a nagy ébredés, mert a világ gyerme­kei meg fogják látni és el fogják hinni, hogy Jézus az Istentől küldött Megváltó, Akiben ők is üdvösséget ta­lálhatnak (Ján.l6:21—23.). ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajó jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lel­kiismeretes intézése. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. ÉRDEMESÉ? ÉDEK TÖBBÉ NEM ÉN, — HANEM ÉL BENNEM A KRISZTUS. GÁL. 2. 20. A mai kor gyermeke szeret mindent a hasznosság szempontjából elbírálni. Bizonyára jó lesz, ha egy rö­vid cikk keretében vizsgálat alá vesszük, hogy érde- mes-é keresztyénnek lenni, szivünket egészen az Urnák adni, érdemes-é a krisztushivők egyszerű, alázatos és csendes életét élni? A világ fiai könnyen készen vannak a felelettel: “Nem érdemes. Amit a keresztyén ember ezen a vásá­ron nyer, az semmi: álompénz, ábránd, képzelődés”. Nem győznek csodálkozni azon, hogy olyan hatalmas nyomon járó lelkek is, mint aminő Pál apostolé volt, képesek voltak belemenni — ahogy ők mondják — a keresztyénség balga játékába. A túlvilág, a síron túli lét? Mesebeszéd—mondják a világ fiai, “Nem vagyunk kiskorúak, hogy ezekért a dajkamesékért odaadjuk a mi valódi életünket”. Lelki nyugalom, béke, örvende­zés ? Ha a keresztyén ember ezeket a csodálatosan nagy kincseket kezdi előttük magasztalni, a szemük gúnyo­san összerándul és elkezdenek mosolyogni. Nagy ra­gaszkodással magukhoz ölelik a maguk mammon iste­nét s tudni sem akarnak arról a nagy bensőséges nyu­galomról, csendről és békességről, amelyet a krisztusi élet képes ajándékozni a hiveknek. ök minket azzal vádolnak, hogy mi légvárak, dé­libábok után törekszünk s ha azt mondjuk, hogy Krisz­tussal az örökélet véghetetlen csendessége a szivünkbe szállt, kinevetnek s az egészre azt mondják: bolondság. S viszont mi, akik az Úrral találkoztunk, belőle é- letet vettünk, boldogan hivatkozunk arra, hogy a való­ságok sziklatalaján állunk. Ki álmodik kettőnkközül ? A mi vallásunk, élet- felfogásunk az ábránd, a délibáb, vagy az övék? A mi életünket érdemes-é élni, vagy az övéket? Ezt világo­san el kell dönteni. t Azt egyszerűen lehetetlen tagadásba venni, hogy a keresztyén ember élete a Krisztussal való találkozás után már itt a földön telve van nagy örvendezéssel. Ki tudná szóval kifejezni azt a mély hálát, azt az égig szárnyaló örömet, amelyet a keresztyén ember attól a perctől fogva érez, amikor megtudja, hogy az Isten őt az időknek előtte az örökkévaló boldogságra és üdvös­ségre kiválasztotta, a Jézus Krisztusban gyermekévé fogadta, bűneit megbocsátván, az örökélet koronájával megkoronázta? Szerencsére ez az öröm nem valami képzelt öröm, amit a világ fiai letagadhatnának. Oly hatalmas és mélységes érzés ez, amely a keresztyén em­bernek nemcsak a belső világát foglalja le, de ott ra-

Next

/
Thumbnails
Contents