Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-28 / 30. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. *Ezen közleményt lapunkhoz egyházi közéle­tünknek egy nagyrabecsült egyénisége juttat­ta el, és mi azt szives készséggel közöljük, sőt reméljük, hogy annak folytatása is lesz. Szerk örvendetes jelek. Nem hiányoznak ezek a jelek ami életünkből. Nincsen olyan sötét felleg, amelynek a széleit ne ezüst foszlányok szegélyeznék. Nincsen olyan éjszaka, amelyre a nappal el ne következnék. Ilyen jeleket láttunk az elmúlt héten két egyhá­zunknak az életében is. A fairport-harbori gyülekezet, amint az egyházi hírekből tudjuk, a lelkész nejének azért a sok, önzetlen munkáért, amelyet a gyülekezet életében kifejtett, a- jándékot adott. A pittsburghi Lórántffy Zsuzsánna Egylet pedig a lelkész és neje tiszteletére egy fényesen sikerült va­csorát rendezett, ahol szintén kedveskedtek a lelkész nejének egy igen értékes és maradandó becsű ajándék­kal. Tudjuk a múltból, hogy néha-néha egyes ritkább alkalmakkor, kiválóbb események alkalmával a mi test­véreink kerestek alkalmat arra, hogy megmutassák a lelkész és neje munkájának az elismerését. Ezek az al­kalmak mindig értékesek voltak s maga az a gondolat, hogy a gyülekezet vagy a gyülekezetnek egyik vagy másik alkotó szerve megbecsüli azoknak a munkáját, akik egész életüket adják oda a gyülekezetért: újabb erőnek, munkakedvnek lett a forrásává. Semmi sem lehet lehangolóbb egy-egy lelkészre, mint az, ha azt látja, hogy a gyülekezet tagjainak a lelkében nem él az iránta való segítő szeretet. Honnan merítsen erőt a lelkész nagy feladatának, magasztos céljának a megvalósítására, ha nem abból a szeretet- ből, amelyet azok éreznek iránta, akikért él, akikért munkálkodik! ? Ezeket a jeleket megbecsüljük mi is és felhasznál­juk ezeket az alkalmakat arra, hogy figyelmeztessük gyülekezeteinket, egyházközségeinknek minden egyes tagját, hogy becsüljék meg a munkásokat. Minden ilyen megbecsülés, a szeretetnek bárminő csekély megnyi­latkozása újabb erőket fakaszt a szivekben, uj lelkese­dést szül, amely végeredményében a gyülekezeteknek a felvirágozásához vezet! TANULÓ IFJÚSÁGUNK JÖVENDŐJE. A Reformed Church in the U. S. belmisszió és a Lancasteri főiskola igazgatósága lehetővé tette, hogy Lancasterben, ahol az egyháznak a legfejlettebb isko­lája van, magyar tanszék szerveztessék. A magyar tan­szék azonban önmagában nem érne semmit, mert ha nem állanak mellette gyülekezeteink, hiveink, úgy az egész nevelésügyi misszió értékét veszíti. A magyar tanszék akkor lesz értékes, ha minél több magyar tanulónk lesz Lancasterben ahol nem csak a papi pályára, hanem világi pályákra is elő lehet ké­szülni. Azért minden lelkésznek, aki gyülekezetének és az egyház egyetemének, Krisztus országának az érdekei­vel komolyan törődik, egyik legszebb és legnemesebb kötelessége az, hogy arra alkalmas fiatal embereket válasszon ki és igyekezzék a szülőket rábírni, hogy gyermekeiket magasabb nevelésben is részesítsék. Ne feledjük el, hogy sokan nem volnánk itt, ha a mi sze­retett emlékű lelkészeink, pártfogóink lehetővé nem tét ték volna, hogy felsőbb iskolákat is végezzünk! Hogy pedig minél több fiatal embert küldhessünk iskolába: magunknak is hozzá kell járulnunk ahoz, hogy ezek anyagi segítséget kapjanak. A magasabb fokú nevelés itt nagyon költséges, drága dolog! E két célnak a megvalósítása érdekében keresi fel gyülek'zeteinket a mi magyar tanárunk, Tóth Sándor. Kérjük a lelkész testvéreket, a gyülekezetek tagjait 's elöljáróit, egyleteink vezető embereit és tehetősebb egyház tagjainkat, hogy tegyék lehetővé, hogy minél több magyar tanulónk legyen! Immár eljött az idő arra is, hogy valósággal és cselekedettel mutassuk meg, hogy értékelni tudjuk azt a figyelmeztetést, amely nemzetünk életének a legszo- morubb korszakában támasztott vigasztalást: “Nyel­vében él a nemzet!” Ha meg nem bizonyítjuk a mi tetteinkkel, hogy ezt az eszmét, ezt a gondolatot mi is olyan jelnek tart­juk, amelyben győzhetünk: úgy hagyjunk fel minden reménnyel. Magyarnyelvű tanításunk a jövendőnek a legbiztosabb záloga! NYÁRI ISKOLÁINK. A napokban a Szabadságban egy vezércikk jelent meg, a mely élesen pálcát tört a nyári mindennapos is­kolák felett. Miután nem volt ebben a cikkben jelezve, hogy a nyári magyar iskolák kivételt képeznek: legyen szabad itt rámutatnunk arra a nagy változásra, melyen a Szabadság ebben a tekintetben is átment. Valamikor, amikor a Szabadság még teljesen egy­ütt érzett a magyarsággal, amikor nem csak üzleti vál­lalat, hanem magyar válalat volt: a lap volt a legerő­sebb harcosa annak, hogy a magyar egyházak vezetői tegyék lehetővé, hogy a magyar gyermekek magyarul tanulhassanak. A Szabadságnak nem kis része volt ab­ban, hogy a mi magyar iskoláink annyira kifejlődtek, mint a mennyire ki vannak fejlődve, A Szabadságnak a vezércikkoirója pedagógiai, ne- veléstani szempontból foglalkozik ezzel a kérdéssel s elfeledi, hogyha a Szabadság ilyen szempontok szerint foglalkozott volna ezzel a kérdéssel: úgy ma nem volna Szabadság! Azért legyen szabad felhívnunk a Szabadságnak a vezércikk íróját, hogy hasonló rósz tanácsot, mint a minőt ebben a cikkben adott: ne adjon a magyar szü­léknek, mert ezzel a magyar jövendő alatt vágja a fát! JÁR ÖNNEK MÁR A MI SZÉP REFORMÁTUS LAPUNK T Ha »ég nem jár, — kérjen belőle mutatványszámot, vagy rendelje mer azt azonnal. Előfizetési ára egy egész évre KÉT DOLLÁR

Next

/
Thumbnails
Contents