Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-07 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3: munkája következtében az egyház mind jobban terjedt, — 1863-ban szerveztetett meg az egyetemes Zsinat. Az egyes egyházkerületek a legnagyobb súlyt a belmisszió munkára, az egyháznak minél szélesebb körben való kiterjesztésre fordították! Mindenik egyházkerületnek volt egy belmiszziói bizottsága s mikor az Egyetemes Zsinat meglett szervezve, akkor ennek is lett egy belmisszió bizottsága. Természetes hogy ez a szakadozottság a munkát nehézkessé tette s nem egyszer élénk kontroverziára is okot adott. Ma a helyzet egészen más. Az egyes kerületeknek nincsen belmisszió bizottságuk. Ma az angolul beszélő egyházkerületeknek egy közös belmisszió bizottsága van, mig a németül beszélő egyházkerületeknek is van egy bizottságuk, de ez szerves kapcsolatban áll a zsinati bel- missziói bizottsággal. Ez a belmissziói bizottság az, mely a magyarok közötti egyházi munkát végezi. Ez a belmissziói bizottság tulajdonképen csak az a szerv, amelynek az a feladata, hogy az a pénz amelyet az egyház egyeteme az egyház terjesztésére ad össze, helyesen használtassák fel Isten országának a terjesztésére. A belmissziói bizottságnak fegyelmi joga nincs. Legfeljebb csak annyit tehet meg, hogy a munkára alkalmatlan embernek a segélyt megtagadja. A belmissziói hatóság nevén semmiféle birtok nem áll. Minden egyházi birtok az egyházközség nevén áll. A fegyelmi jogot pedig az egyházmegyék gyakorolják első fokon és felsőbb fokon épen úgy, mint Magyarországon a kerület és a Zsinat, illetve nálunk a Konvent. A belmisszió bizottságnak 12 tagja van. Ezeknek mindenike hat évre választatik. Egyik zsinaton hat tag, a másik zsinaton ismét hat tag. A hivatalnokokat már a bizottság választja. Ez idő szerint van egy központi titkár, akinek a vállain az egész munkának a terhe nyugszik. Aztán vannak a különböző superinten- densek, akik a munkát kint a mezőn vezetik. Van egy superintendense az egyházépitési alapnak, a keleti munkának, a nyugati munkának, a Csendes tenger melleti munkának és a bevándoroltak közötti munkának. És van egy világi ember, ki a farmokon illetve a kisebb városokban levő munkát vezeti. A bizottság teljes számmal évenként egyszer, Júliusban gyülése- zik, a többi gyűléseken csak az úgynevezett végrehajtó bizottság jelenik meg. A bizottság a jelentés szerint 299 egyházra visel gondot. Ezekben az egyházakban 37,421 tag van. Mig a Vasárnapi iskolákba 32,210 egyén jár. Ezek az egyházak három év alatt 236 ezer 008 dollárt adtak jótékony célra. Lelkészek fizetésére 271 ezer 217 dollárt. A belmisszió bizottság pedig a lelkészek fizetésére három év alatt 496 ezer 764 dollárt utalt ki. A belmisszió bizottságnak, mint ilyennek természetesen csak az a pénz áll rendelkezésére, ami az egyházközségtől az egyháztagok után befoly. Az egész munka jótékonysági munka. Minden adomány, amit az egyháztagok erre a célra adnak, bizonyos költségvetési kulcs szerint van ugyan megállapítva, de mint minden más egyébb adomány, teljesen önkéntes. Hogy a belmissziói bizottság nagyobb munkát fejt hessen ki, most a Zsinaton költségvetésének a fedezésére 474 ezer dollárt kért egy-egy évre. Tehát csaknem annyit, mint az előtt három esztendőre! Ebből a költségvetésből ötvenezer dollár a magyarok közötti munkának a folytatására és kifejlesztésére lesz fordítva. Az egyház egyeteme főként a magyarok közötti munkát óhajtja úgy folytatni, hogy az valóban gyümölcsöző munka legyen. Ezen kívül a Nők missziói bizottsága segíti a belmisszió bizottságot abban, hogy diakonis- sákat és tanítókat alkalmazhason a bizottság azokon a helyeken, ahol ezeknek a munkájára valóban szükség van. A belmisszói bizottság munkája iránt a legnagyobb figyelemmel kell lennünk és arra kell törekednünk, hogy egyházközségeink, amelyek segélyt kapnak, a leghűségesebben végezzék minden munkájukat, valamint arra is, hogy azt a sok anyagi áldozatot, amelyet nyerünk, igyekezünk úgy meghálálni, hogy anyagilag is támogassuk azt a munkát, amelynek célja, hogy Istennek országa minél nagyobbá legyen! Mindőn a belmissziói alapra a költségvetés szerint reánk eső összeget megfizetjük, tulajdonképen a magyarok közötti munkát segítjük elő. mert minél hűségesebben és pontosabban teljesitik gyülekezeteink kötelességeiket: annál több egyházat szervezhetünk s az egyes egyház községek nevelés ügyi és társadalmi munkáit annál jobban el láthatjuk. y Itbliai OlHHíáhj. Rovatvezető: Nt. Kalassay Sándor. Azok a lelkészi konferenciák, amelyeket közel múltban végre sikerült megtartanunk, mind megállapították, hogy annak a sajnálatos körülménynek, hogy egyházunk tagjai közül sokan lehullanak az életnek a tájáról és rálépnek a veszedelemrevivő széles útra: a legmélyebben fekvő oka az, hogy egyháztagjaink nem foglalkoznak azzal a buzgósággal a bibliával, mint az őseink, — és igy nincsennek felfegyverkezve azokkal a fegyverekkel, amelyekkel a nagy harcot minden támadással szemben diadalmasan tudnák megharcolni. Szomorúan hallottuk a mostani lancasteri konferencián is, hogy az úgy nevezett szekták, hogyan terjeszkednek, sokszor épen a mi egyházi életünknek a rovására. Megállapíthattuk azt is, hogy sokszor épen azokat a testvéreket veszítjük el, akik szeretik Istennek az igéjét, de emberi téves vélemények messze elvezetik őket az igaz útról! Épen azért szükségesnek vélték a mi értekezleteink, hogy minden gyülekezetükben megszerveztessenek a bibliai osztályok. Ezeknek a bibliai osztályoknak az a célt kell szolgálniok, hogy a Bibliát ennek a tagjai minél jobban megismerjék és megszeressék és annak az igazságait kivigyék a mindennapi életbe is. Lapunk a konferenciák tanulságait leszűrve, ime ebben az irányban is segítségül akar lenni mindazoknak a lelkészeknek és világiaknak, akik tudják, hogy a Szentirás Istennek üzenete az emberiséghez.
