Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-07 / 27. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A rovat vezetését magamra vállaltam s minden nagy elfoglatságom mellett is nagy lelki örömmel állok testvéreimnek a szolgálatára azért, mert, most a nehéz időkben, éreznünk kell és bizonyságot kell tennünk a mellett, hogy senki nem vethet más fundamentumot, amely egyszer megvettetett s ez Jézus Krisztus! Bizonyosan sokan olvassák közülünk is az elnök nek az utazását. Nos akik olvassák, olvashatták, hogy az elnök Colorado Springsben minő kijelentést tett! A názárethi Jézus szellemére van szüksége ennek a világnak ! A názárethi Jézus igazságait, a Szentlélek erejét csak a Bibliából ismerhetjük meg! A bibliai osztályok megalapítására a nyári időszak azonban nem volna alkalmas. Ezeket a meleg hónapokat ebben a tekintetben arra kell felhasználnunk, hogy VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Jul. 8-ra. Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsbughi ref. lelkész. MÁRIA, A JÉZUS ANYJA. Olvasandó: Luk. 11:41-52. Mária. Az olvasásra kijelölt részt gyakran vizsgál- gatjuk. Már gyermek korunkban tanultunk azt, de figyelmünket mindig a történet főalakja, a gyermek Jézus foglalta le. Igyekezzünk most figyelmünket a történet egyik mellékszereplőjére, a Jézus anyjára, Máriára fordítani. Kicsoda volt Mária? Szent könyvünk nem tesz említést szüleiről és igy erre a kérdésre nem tudnánk feleletet adni. Látjuk azonban a tárgyalás alatt levő történetből, és egyéb, reá vonatkozó értesítésekből, hogy nem volt valami előkelő, gazdag családból való, különben nem lett volna az egyszerű mesterembernek, Józsefnek eljegyezve feleségül. De látjuk azt is, hogy Istenfélő, jámbor életű, gondos nő és anya, aki egyfelől határtalan szeretettel csügg gyermekén,más felől végtelen tisztelettel és bizalommal viseltetik iránta. Hogy Istenfélő volt, látjuk abból a tényből, hogy a 12 éves Jézussal fölmegy Jeruzsálembe, hogy eleget tegyen vallása követelményének s a gyermek Jézust 12 éves korában bemutassa a Jeruzsálemi templomban. De ugyanezt a lelkületet látjuk Máriánál máskor is. ez legyen az előkészületnek az ideje, mind magunkra nézve, mind híveinkre nézve. Első sorban magunknak kell készen lennünk a munkára! Készület pedig munka nékül nem lehetséges! Bizonyos program szerint kell ezt a munkát folytatnunk és igy az eredmény egészen bizonyos lesz! Hogy milyennek képzelem el ezt a programot, amelytől a munkának a sikere függ, arról a jövő héten! Addig is, amig ez a hét letelik, határozzuk el mind nyáján, hogy minden gyülekezetünkben megalapítjuk a bibliai osztályokat. Nem riaszt vissza az, hogyha kevesen lesznek is az érdeklődök, mert nekünk tudnunk kell, hogy ahol ketten vagy hárman összegyülekezünk az ő nevében, ott van ő mi közöttünk! Amikor az angyal megjelenti neki, hogy fia fog születni az angyal megjelenésétől mintegy megrémül ugyan, de azután engedelmesen hajlik meg Isten akarata előtt (Luk. 1:38.) Vallásos lelkülete mellett bizonyít, hogy már a kicsiny gyermeket is fölviszi Jeruzsálembe, a Mózes törvényének rendelése szerint. (Luk. 2:22.) Ezt igazolja ama Jézusról szóló följegyzés, hogy a gyermek erősödik vala lélekben (Luk. 2:40.) Vajon ha az édes anya nem visel reá gondot ebben az irányban is, erősödött volna-é? Az Isten bizonyára gondot viselt egyszülött fiára, de az ő kezében Mária volt az eszköz, melylyel ezt cselekedte. De legjobban bizonyít Mária mellett az úgynevezett “Mária éneke. ’ (Luk. 1:46-55.) amelyben örök szépségű szavakkal ad hálát Istennek az elvett kegyelemért. Mária bizodalma. Mária tudatában volt annak, hogy kicsoda az ő fia: Jézus. Határtalan bizalommal viseltetik iránta, amit bizonyít pl. a kánai menyegző története . Mikor elfogyott volna a bor, Mária Jézushoz fordul: nincs borok! (Ján. 2:3.) Ebből a cselekedetéből egészen nyilvánvaló, hogy a pillanatnyi szükségben, még a földi szükségben is tőle várt szabaditást. Jézus válasza elutasitólag hathatott volna reá: micsoda dolgom vagyon nékem veled, asszony? — de a Mária hite azért nem rendül meg. A szolgáknak szól, hogy “Valamit parancsolánd nektek, azt cselekedj étek.” Bizalmában nem is csalódik meg. Amikor ott látjuk Máriát a Jézus keresztfája alatt, Jézus a szeretett tanítványra, Jánosra bízza őt, mondván neki: imhol a te anyád! (Ján. 19:27.) Hogy János azonnal magához veszi Máriát, abban nemcsak Jánosnak az engedelmességét kell meglátnunk, hanem meg kell látnunk Máriának is a készségét, amelylyel eleget tesz az ő fia akaratának és követi Jánost, mert tudja, hogy reá nézve ez a leghelyesebb. Követi őt a monda szerint még Ephesusba is, ahol aztán bevégzi földi életét. Mária, a gondos anya. Sokan éppen ellenkezőleg, gondatlanságot vethetnének Mária szemére, amiért Jeruzsálemben nem vigyázott fiára s az eltűnt a szülők oldala mellől. A gondatlanság vádja ellen azonban megvédi őt az a tény, hogy Jézus nemcsak lélekben, hanem testben is növekedik és erősödik vala. Amint Jeruzsálemből visszatérőiben volt a sokaság, akkori szokás szerint külön mentek a férfiak, és külön a nők.
