Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-30 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 is arra törekednénk, 'hogy öt év alatt a legteljesebb odaadással, mint a munkás gyengébbek vennénk részt az egyháznak ennek a munkájában is, hogy igy megnyerhetnénk az erősebb testvérnek a felemelő szere- tetét! A jelentés, amelyet Dr. Richards készített, nagy elismeréssel szól a magyar egyházmegyék átvételéről és a magyar tanári széknek a felállításáról. Mi nekünk ebben a tekintetben csak köszönetét lehet mondanunk, hogy anélkül, hogy bárminő jogot is kellett volna feladnunk, egyenlőjogu testvérnek ismert el bennünket az az egyház, a mely kétségtelenül legközelebb áll hozzánk hittanilag és szervezetileg is! Egyéniségünk megtartása mellett legyünk munkások abban, hogy a Reformed Church in the U. S. minél hatalmasabb eredményeket érjen el Krisztus országának a terjesztésében. Isten megadta az alkalmat arra, hogy ennek a munkának osztályosai legyünk. Az alkalmakat ragadjuk meg s tegyünk bizonyságot amellett, hogy tanítványai vagyunk Krisztusnak! A REFORMÁTUSOK LAPJA számára irta: Nt. Ujiaky Ferencz, loraini ref. lelkész. A loraini magyar reformátusság emelt fővel állhat meg nemcsak az amerikai magyar reformátusság, hanem az egész amerikai magyarság nagy táborában is. Önérzettel tekinthet vissza a 20 esztendős múltra, mert úgy az egyházi, mint az egyleti élet terén megtette mindazt, a mire a magyar református név köte lez. Egyházában és egyletében biztos fundamentumon nyugvó erő s sziklavárat, meleg otthont épített az Istenbe vetett hit, a betegeket segítő, könnyeket letörlő könyörülő szeretet és a magyar faj szeretet számára. A két sziklavár egyike: az egyház, az elmúlt évben ünnepelte meg 20 éves jubileumát, az egylet pedig most emlékezett meg arról a húsz észtén dős útról, melyen az Isten kegyelme hordozta. Ma különösen nagy jelentősége van a jubileumoknak. Ma, a mikor a letiport magyar számára oly sivár a jelen, jól esik a múlt himes mezején járogatni, a múlt cselekedeteiből hitet nyerni a jövőre. Mert ha emlékezünk, ha látjuk a loraini magyar reformátusok életéből, hogy mint tudtak a puszta semmiségből, egyedül Istenbe vetett hittel, saját erejökre támaszkodva úgy az egyházi, mint az egyleti élet terén csodás dolgokat cselekedni, életet terem teni, ha látjuk, hogy a messze tengerentúlra, őt meg nem értő népek tengerébe szóródott magyar mint tudott alkotni, szervezni, építeni, akkor lehetetlen önérzettel nem gondolni a magyar faj hatalmas alkotó erejére, szívósságára, szervező képességére. Ha emlékezünk a múltról kell hogy megerősödjék az a hitünk, hogy ez a küzdelmes, de győzedelmeskedő múlttal dicsekedő nép ha ma megcsonkítva, letiporva, megszégyenítve kesereg is, de nem veszhet el! Erre a népre itt Amerikában és odahaza is még jönni fog, még jönni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. A múlt cselekedeteiben megnyilvánuló magyar erő arrabiztat, hogy reméljünk, higyjünk, várjunk! Remélni, bízni tanít a jövőre! Erre tanit a loraini egylet múltja is. Az egyletet 1903 ban alakította 24 lelkes, Istenben bizó magyar testvérünk. Tagjainak száma 20 év alatt 308 ra szaporodott. Húsz év alatt 19.491 dollár betegsegélyt fizetett ki. Közel húsz ezer dollár beteg- segély! Én édes Istenem mily sokat jelent ez! Mily sok betegágyon nyögő, sóhajtozó testvérünk szenvedését enyhitettemeg, mily sokat tartott meg az életnek és szeretteinek. Mily sok családfen tartó, akinek a betegség okozta testi fájdalomnál jobban fájt ama másik, lelki fájdalom, a mellyel maga körül látva szeretteit igy sóhajtott: én édes gyermekeim nem tudok felkelni kenyeret keresni! mily sok igy sóhajtó szegény beteg szivét vigasztalta meg az a tudat, hogy ha beteg is, ha nem is tud keresni, van aki gondol rá, van aki segíti: ott van, mint balsorsban vigasztaló jó testvér, ott van az egylete ! A betegek istápolása képezte az egylet munkálkodásának gerincét. E mellett azonban szivén hordozta a hozzá nem tartozó bajba jutott magyar testvérek nyomorúságát is, amit fényesen igazol az, hogy jótékony célra és az egyház pártfogására 1422 dollár és 55 centet áldozott. Megcsonkult, elnyo morodott magyar testvérek, óhazai, vagy amerikai árvák, özvegyek, testületek mindig megértő barátra, meleg szivü pártfogóra találtak a Ref. Bs. Egyletben. Alig volt valamire való magyar és sok esetben amerikai ünnepély is a melyeken való megjelenésével ne emelte volna az ünnepély fényét, tekintélyét. Az egylet által előadott színdarabok, az általa rendezett összejövetlek nemcsak az egylet pénztárát gyarapító eszközök, hanem láncszemek voltak az összmagyarság egybefüzésére. Az egylet bevétele 20 év alatt 29.984 dollár 68 cent. Kiadása 23,667 dollár 73 cent. Húsz év alatt 18 halottja volt. Az egyletnek ma 308 tagja és hatezer háromszáz tizenhat dollár és 95 cent készpénz vagyona van. Havi 75 cent tagsági dij mellett heti 9 dollár betegsegélyt és halál esetén 100 dollár temetési költséget és annyi dollárt fizet, a hány tagja van az egyletnek a haláleset bejelentésének napján. Az elhalt tag koporsójára koszorút helyez. Az egylet húsz éves múltjából felmutatott pár adat is igazolja, hogy az egylet a húsz éves határkőnél megállva nyugodt szívvel, emelt fővel tekinthet vissza, mert hü sáfárnak találtatott. Az eredményes múlttal dicsekedő egylet jun. 17- én, vasárnap tartotta húsz éves jubileumi ünnepélyét. Délelőtt ünnepélyes istentisztelet volt, melyen az egylet testületileg vett részt. A lelkész Nehémiásról, a nagy építőről beszélt, az Énekkar pedig tiszt. Újlaki Ferencné vezetése mellett szép éneket adott elő. A loraini Magyar Ref. Egyházi és Betegsegélyező Egylet húsz éves jubileuma.
