Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-16 / 24. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A TISZTÍTÓ FÁJDALOM. Élőének: 105 Zsoltár 1. 2. 3. Bibliai rész: Zsolt. 107:1-43. Utóének: 46 Zsoltár 1. 2. 3. Te vagy ami reménységünk, irgalmas Isten, ki öröktől fogva vagy és soha meg nem szűnsz létezni. Hallgasd meg ami könyörgésünket s kiáltásunkat vedd füledbe. Légy ami erősségünk s a veszedelmek idején ami védbástyánk! Ha reánk törnek életünk legnagyobb ellenségei: a nyomor, a szenvedés, a fájdalom, a halál: tarts meg minket erős hatalmaddal! Vedd el szivünk félelmét! És ‘'Ha az egész föld megrendülne; és a hegyek a tengernek közepibe bédűlnének; ha zúgna a tenger hulláma, ha zuhogna a vizek árja és a hegyek a szélvésszel hányatnának szerte szélyel:” ments ki minket még akkor is a kétségbeesésnek örvényéből és forrásaidnak árja vigasztaljon meg bennünket! Dicsérünk, Úristen, szabaditásodért. Könyörgünk kegyelmedért. Bűnösök vagyunk és megérdemeljük, hogy meglátogass bennünket ostoroddal. Csak arra kérünk: adj nekünk krisztusi erőt és türelmet, hogy látogatásaidat ne csak elviseljük, hanem azokban megtisztuljunk és földi vándorlásunk után örök dicsőségre készen járuljunk szent színed elé az úr Jézus érdeméért kérünk. Ámen! TANÍTÁS. Zsoltár 107:39. Véres világháború! Brutális béke! Hol volt az Isten akkor? Hol van ma? Mit érzett akkor? Mit érez ma? Mit gondolt akkor? Mit gondol ma? Mit tett akkor? Mit tesz ma? Micsoda borzalmas világ az, melyben ilyen dolgok megtörténhetnek! Micsoda félelmes és még csak nem is álmodott veszedelmek fenyegetik az ember életét állandóan! Csaknem úgy tűnik fel, mintha éppen azok az eszmék, azok az elvek, azok az intézmények, melyekbe az ember saját kényelmét és biztonságát vakon elhelyezi: bármikor, egy nem várt pillanatban, ellene fordúlhatnak és darabokra téphetik. Itt van a Krisztus tudománya! Azt cselekedjétek másokkal, amit ti akartok hogy ők is cselekedjenek veletek. És mi gyilkolunk, hogy mások szeretetét magunkra kényszeritsük. Mások vérét ontjuk, hogy saját életünket megtartsuk. Romlott gondolkozás! Itt van a műveltség nagymérvű elterjedése. Azt hinné az ember, hogy ennek segélyével könnyebben megért másokat s őt is könnyebben megértik és nem fog az életben annyi félreértésekkel és annyi keserűségekkel találkozni. És mire használják fel műveltségüket az emberek? Egymás félrevezetésére, kihasználására s önző, kapzsi céljaiknak megvalósítására. Gonosz emberiség! Itt vannak a tudomány vívmányai. Az élet könnyítését, az emberiség boldogúlását kellene ezekkel előmozdítani. És ezek a legborzalmasabb eszközei a nyomor, a szenvedés és a fájdalom terjesztésének. Erők ezek, de nem építő, nem jótékony erők, hanem kegyetlen, romboló erők. Pedig az építés és jótékonyság volna a céljuk. Nem jól van ez igy! De azért ne essünk kétségbe! Különösen pedig ne ismételgessük a bekezdésben felsorolt kérdéseket! Pogány kérdések ezek! Isten nem hagyott bennünket cserbe. Ebben a csalóka és meglepetésekkel teli világban életünket nem fogjuk azzal könnyebbé tenni, ha úgy fogunk gondolkozni, hogy Isten ezeket a hatalmas erőket szabadra engedte és nem irányítja többé. Sőt egyedül az Istenbe vetett rendületlen hit képes az embert megtartani a józan gondolkodás határain belől akkor, amikor elgondol egy ilyen világkatasztrófát és látja annak következtében a rettenetes nyomort. Remélj hát te elbágyadt szív ! Találd meg forrását annak a csöndes bizalomnak, amit a zsoltáriró fölfedezett, az örök isteni gondviselésben! Nyugodj meg az Ur Jézus Krisztus ama bizonyságtéteében, melyet ő felmutatott az Isten jóságáról és kegyelméről! Lásd meg abban a határozott akaratban, mellyel az ember rálépett az újraépítésnek és teremtésnek az útjára, — lásd meg a bizonyságát annak, hogy van az emberben valami, ami dacol a veszedelemmel, sőt fölibe emeli őt mindig a viharnak. Lásd meg abban az általánosan megnyilvánúlő rokonszenvben és segitni akarásban, mellyel a jobb lelkek viseltetnek a nyomorban levőkkel szemben, — lásd meg a bizonyságát annak, hogy az emberszeretet erősebb a legborzalmasabb tömeg-go- nosztettnél is. És azután bizonyosodj meg a felől, hogy az Isten jobb és bölcsebb minden embernél ezen a világon és soha egy pillanatra sem bocsátja ki gondviselő kezei közűi a világ kormányzásának gyeplőit! Mikor a veszedelmek sötét fellege ülepedik reánk és elmenekül környezetünkből mindenki, akiben segítséget találhatnánk úgyannyira, hogy lelkiegyensúlyunk megbillenésének veszedelme fenyeget: jó ami szemeink kel feltekinteni az égre. Látni fogunk ott oly határozott és megkülönböztethető tényeket, melyeket az Isten azért adott, hogy lelki életünk vezéreiül szolgáljanak, így leszünk képesek élni ebben a hitvallásban: “Mindaz, amit ismerünk Isten jóságából, megtanít arra, hogy vessük bizalmunkat Istenbe ama dolgok felől, amiket nem ismerünk.” Hogy van gonoszság ezen a világon: ez elvitathatatlan tény. A gonosz azonban az az ár, amit fizetni kell a fejlődésért. Ha Isten kormányoz: törvény szerint kormányoz. Ha az ember megszegi a törvényt: meg kell érte bűnhődnie. A hiba sohasem a törvényben, hanem az emberben van. A törvény mögött: a földrengés, a vihar, a nyomorúság, az árvíz, a háborúság mögött mindig ott van az Isten. Az Isten pedig szeretet. Éppen azért a legnagyobb titokzatosság közeCSALÁDI KÖR. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Tóth Mihály detroiti ref. lelkész
